2015. március 22., vasárnap

Csak a Semjén

Mert én vagyok az úr, az etika, és a norma.
Forrás: Blikk
Semjén Zsolt ismét hallatott magáról. Nem! Nem a vasárnapi nemzeti szívatást bánta meg nyilvánosan, hanem elnök lett. Nagy politikai útjának csúcsa közelében igazán orbáni magasságba emelkedett. Nagyjából annyira, mint Milo Renfield az ő mestere mellett. Bár az eredetihez képest inkább a vidámabb feldolgozás juthat az eszünkbe.

Nem azért, mintha a miniszterelnök annyira tehetséges lenne, mint Leslie Nielsen volt. Ellenben a „Drakula halott, és élvezi” című paródiában fordul elő az a jelenet, amikor Drakula életeket ad a rabszolgájává tett ügyvédnek. Nem nagyokat, hanem kicsiket. Valahogy így lehet ez a Fidesz-KDNP viszonyrendszerben is. Ahogy a gazdaszervezetben sem túl sok alternatív jelölttel kellett megharcolnia Orbán Viktornak, úgy a Fidesz klerikális platformjaként egzisztáló KDNP-ben is egyetlen jelölt volt Semjén Zsolt. A Fidesz paródiájaként jelenlevő KDNP vezetőjeként Semjén megtarthatta a „kis életet” a KDNP-t a vezetése alatt. Azt a KDNP-t, amelynek kereszténységét Rétvári Bencén, néppártiságát a vasárnapi zárva tartáson, és demokráciáját az ellenjelölt nélküli demokratikus választáson lehet talán legjobban lemérni. Egy olyan jelölttel, akinek életműve talán önmaga paródiája is lehetne.

Függetlenül attól, hogy saját bevallása szerint tulajdonképpen átsínylődte a rendszerváltás előtti időket. Mert az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi hatalom minden képviselője ugyebár 1989 után született. Legfeljebb a sötét éjben megálmodott legendárium szerint. Ahogy az is itt fordul elő, hogy a rendszerváltás előtt csupa keserűség volt csupán az osztályrészük. Az egyetemet is csak kényszerből végezhették el. S a diplomájuk... No abban lehet valami, hogy nem mindenkié ér többet, mint azt a papírmennyiséget, amire nyomtatták. Különösen, ha egy billegő asztalt kell alátámasztani. Habár, ha jelenlegi munkaerőpiacra tekintünk, a tényleges tudást takaró diplomák, tudományos fokozatok sem érnek sokkal többet. Legfeljebb Hegyeshalomtól nyugatabbra. De ne menjünk olyan messzire, ahol a bécsi út véget ér. Akkor, amikor itt van nekünk a családvédelemből boltokat bezáró remekbe szabott kis párt. Megméretlenül, és megválasztatlanul. Egy farok, amelyik simán képes egy országnyi kutyát is csóválni. Egy farok, amelyen újjáválasztott bojtot tisztelhetünk, Semjén Zsolt személyében, mostanság.

Csak azt remélem, hogy rendesen megtapsolták. Orbán Viktort ugyanis annak idején, amikor az egy szem maga képviselte jelöltek közül megválasztották, megtapsolták. A megválasztásakor ráadásul talán még statiszták sem kellettek. Be sem engedték volna őket. Nincs az a pénz. Talán Semjén Zsoltot sem statiszták tapsolták meg. Minek is mentek volna oda? Vannak ott biztos elegen egy ilyen műveletre. S most, hogy vasárnap bezárnak a boltok, idejük is volt. Illetve bocsánat. A KDNP szombaton választott elnököt. Nem szép tőlük. Ezzel ugyanis csökkentették annak az esélyét, hogy szombaton bevásárolhassanak azok a küldöttek, akik most vasárnapra sem tehetik át a bevásárlást. Hacsak nincs valami jóféle háztáji beszállítójuk, aki vasárnap is szállítani hajlandó nekik. Esetleg bejárónő, aki felderíti a környékbeli kis alapterületű forrását a napi betevőnek. Egy kis böjtösnek. Szalonkák és egyéb védett madarak nélkül. Habár nincs hír arról, hogy Semjén Zsolt, a védett madarak nagy kedvelője nem volt-e vadászni a héten. Mert ő igenis kedveli a védett madarakat. Csak azt nem tudjuk, hogy sütve vagy párolva? De az biztos, hogy kedveli.

Nagy tapsot hát neki. Semjén Zsoltnak a nép és a védett madarak nagy barátjának. Felállva és vastapssal üdvözöljük a nép egyszerű fiát, aki hosszas sínylődésből a magasba jutott. Éljen és virágozzék a borvirág.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook