Már többször szóltam az internetes
fórumokról, és nem egy esetben hivatkoztam is az ott olvasottakra. Ezek ugyanis
érdekes világok. Nagyon sokszor olyan vélemények is megismerhetőek az
olvasgatásukkal, amit különben nehéz lenne meghallani. Részben, mert az
anonimitás látszata segít a kifejtésükben, míg másrészt egyszerűen eltűnnének a
média kakofóniájában.
Mint az előzőekből is sejthető: szeretem a
fórumokat. A maguk speciális világaival együtt. Lett légyen az politikai, vagy
szakmai. Sokszor, a sorok közt, akkor is megmutatkozik az ember, ha valami
ismeretlen álnév mögül írogat. Nem név szeriont, és nem arcra, de habitusra,
ismeretszintre nagyon sokszor. Mert, ahogy egy kocsmapultnak támaszkodva sem
lehet nagyon sokáig alakoskodni, a rendszeres fórumjárókat is kiismerik.
Nyilván engem is. Nincs ezzel semmi baj azt hiszem. Legfeljebb azok ódzkodnak
ettől, akik valami elfuserált küldetéstudattól hajtva róják a bitek
országútjait. Esetleg napidíjért. De még ekkor is sokszor kibújik a troll mögül
a személyiség. A maga ismereti szintjével, vitakultúrájával.
Nem véletlenül. Nagyon régóta ismert
jelenség, hogy tegezve is lehet tisztelni valakit, és magázva is el lehet
küldeni a melegebb éghajlatra. Nagyon sokszor kiderül a fórumokon, hogy a
látszólag troll-ként viselkedő panel-beszóló valójában inkább csak küldetéstudatos.
Nem azért, mert ki kéri magának azt, hogy eligazításra küldjék a párt-irodákra.
Mikor, melyikre. Hanem azért, mert sok beírás, vagy akár vita után, az is
kiderül, hogy az őrültség mögött van rendszer. Akár széles ismereti spektrumon
alapuló rendszer. Ezeket a fórum-lakókat nem is tartanám igazi troll-nak.
Céljuk ugyanis legtöbbször nem a rombolás, hanem valamiféle kényszeres
evangelizáció. Amellett, ami éppen megérintette őket. Ők valóban hisznek
abban, amit a többiek marhaságnak tartanak. S a cikizések nyomán méginkább
megerősödik bennük a hit hintésének szándéka. Ami legfeljebb akkor idegesítő,
ha kifejlett érvrezisztenciával bírnak, illetve valami embertelen eszme az, ami
megérinti az egyszerű lelküket.
Érvrezisztencia. Talán ez az, ami a
leginkább zavaró lehet akkor, ha valaki nagyon személyében érintve érzi magát
egy fórum-témában. Nem a trollok szabadalma, hanem egyszerűen az ismereti
szint, vagy inkább a sztereotípiákba szorulás jellemzője. Sok fórumon megkapják
különben a fórumromboló büszke jelzőjét. Holott esetleg tényleg csak a belső
szakadék az, ami oka lesz a kis személyes kálváriáknak. Az a szakadék, ami a
megnyilatkozási kényszer, a mindenhol ottlevés vágya, a közlési vágy, és az
érdemi hozzászólás között tátong. S mielőtt bárki ítélkezne, tegye a szívére a
kezét az, aki rendszeresen irkál az interneten. A szívgörcs elmúltával
bevallhatja: nagyon könnyű ott teremni a szakadék szélén. Valószínű, hogy
szinte mindenkivel fordult már elő. Rajtam kívül is. Aztán az ember igyekszik
megtanulni a kezelési módját. A szakadékon ugyanis vezetnek át pallók. Az
érvek, és a közlendők átgondolásának, átgondolatlanságuk esetén az elnézést
kérés képességének deszkáiból.
Az említett érvrezisztens fórumozók azok,
akik közül a valószínűleg napidíjért igét hirdetők is kikerülnek. Mert kár
áltatni magunkat. A politikai, vagy akár szakmai iszapbirkózásoknak is ideális
terepe lehet egy-egy internetes fórum. A beírtakat legtöbbször elég sokan
elolvassák, mielőtt a beíró lelepleződne, vagy esetleg törölnék az illető
hozzászólást. A napidíjasokat, vagy egyszerűen ostobákat elég gyorsan le lehet
fülelni, mert bármilyen kérdésre ugyanazok a panelek kerülnek be a válaszba.
Nem feledve egy másik egyszerű módszert. Érvekre, tényszerű vitára,
megbeszélésre „kell” szorítani ezeket a delikvenseket. Általában ott szoktak
összeomlani. Újabb, de egyre gyengébb paneleket hajigálva. Mígnem a „ne
személyeskedj”, és „csak” szintű beszólásokra nem redukálódnak a válaszok.
A szimplán ostobák talán ezen a ponton
válnak el. Náluk a kísérő szólamokban kellő pökhendiséggel is találkozunk.
Ugyanis megengedhetik maguknak. Nem ellenőrzi a munkaadó a leírtakat. Lehetnek
személyes gesztusaik. S mielőtt bárki azt hinné, hogy itt generál-butaságról
van szó: ez nem így van. Egyszerűen csak arról van legtöbbször szó, hogy az
adott fórum-topik olyan irányba megy el, amiről lövésük sincs. De azért, mert
korábban beleszóltak, ott maradnak. Akkor is, ha érzik: véleményük már nincs,
újat már nem tudnak mondani, de ezt szégyellik bevallani. Nem másoknak,
maguknak. Átmennek sündisznóba és minden irányba szúrni kezdenek. Ha pedig
valami orbitális baromsággal mégis nekimennek a falnak, akkor az „csak vicc
volt”.
Ugyanakkor az vesse az első követ rájuk is,
aki el tudja venni a szívéről a kezét erre a célra. Mert még csak nem is
cikizésnek, fennhéjázó bölcselkedésnek szántam a fentieket. Inkább egyfajta
görbe tükörnek. Esetleg figyelmeztetésnek. Akár kicsit önfigyelmeztetésnek is.
Arra, hogy az interneten nincs olyan marhaság, amit legalább egyszer ne lehetne
leírni. De olyan is kevés marad, ami ne lepleződne le. A fórumozók tisztelete
ebben a világban nem a tegezés vagy magázás kérdése. Még csak nem is a gyorsan
leírt mondatok akadémiai nyelvisége. Sokkal inkább az, hogy egy beszélgetésben
vagy legyenek érveink, és azokkal megtámogatott saját véleményünk, vagy
tekintsük irányadónak a hallgatás és bölcsesség kapcsolatát leíró szabályt. Ha
képesek vagyunk rá.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése