Március idusa a hatalmi présben

Március idusa, 2015. Már az ünnepi előkészületek sem nélkülözték a feszültséget, aminek sajátos vonulatát képviselték azok a huzalok, amelyek a hivatalos tapsolók biztosítását gondolták odadrótozni a kormányzati megemlékezésre. Elfeledve azt, hogy ami kötelező, az szinte alapból a negatív tartományba kerül át a szubjektív értékítéletben.

Ezen az sem változtat, ha a kötelezettség informális, és a hatalmi hierarchia által csak gyengéd erőszakkal kerül megfogalmazásra. Ahogy most a KLIK állítja a középiskolások kirendelését illetően. Elfeledkezve arról, hogy az iskolákban még bőven vannak olyan pedagógusok, akik még emlékeznek a sok évtizeddel ezelőtti gyakorlatra. Vagy talán pont arra számítottak, hogy megértik a hatalmi elvárásokat, és ugranak teljesíteni. Az eredmény azonban nem egészen ez lett. Az iskolák sora tagadta meg az éneklő-tapsoló biodíszlet-kölcsönzést. S ezen a tényen már az sem változtat, ha az ezzel kapcsolatos hatalmi bosszúhadjárat még eltart majd egy ideig. A teljesebb visszaemlékezést ugyanis nem csak az előkészületek szolgálták, hanem az is, ahogy a hatalom egyes fullajtárjai kezelni gondolták a helyzetet. Arra az esetre, ha bárkiben kétség merült volna fel a kormánypárt irányából induló nyomásgyakorlást illetően, Fördős Attila váci polgármester megoldotta a kétségek eloszlatását. Berendelte a váci Madách Imre Gimnázium illetékeseit némi „elbeszélgetésre”. Ami ellen most az ellenzék joggal tiltakozik.

Azért pedig, hogy a váci polgármesternek ne egyedül kelljen megharcolnia a sötétben bujkáló bomlasztó kis rohadékokkal, kapott egy kis pártbéli támogatást is. Tényi István, aki egyébként korántsem váci, mert a belvárosi Fidesz tagja, szolgálatba helyezte magát. S ennek keretei között sürgősen feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen. Talán azért, ő, mert nála már előkészített sablonok hegyei lapulnak az ilyen feljelentésekhez. Amelyek közül a netadó-, valamint a NAV elleni tüntetéseket szervezők elleni feljelentésekből még visszamaradhatott néhány. Biztos azt gondolta, hogy kár lenne kárba veszni hagyni, Amikor ott vannak Vácon azok a renitensek, akik még a polgármester-bajtársat is úgy kihozták a fősodor-vonalból. Meg különben is: tényleg mit is képzel néhány alávaló alattvaló, hogy nem önként tapsolva dalol úgy, ahogy a miniszterelnök fütyültetni akar az ő magasabb dicsőségének üdvére.

Amellett nem is mindenhol olyan leleményesek, mint Debrecenben. Ott a közmunkásokból biztosították a hivatalos ünnepségen megjelenő élősúly egy részét. Mert az előkészületek dacára azért mégis csak tenni kellett valamit. Nem lehet az úgy, hogy miközben már az öreg bányatulajdonos a sóder-vakerját is megszólják, akkor ne tapsoljanak elég hangosan. De az mégsem Budapest, ahol maga a nagy Orbán Viktor szólt le a tömegekhez. S miket mondott! Még a rádión keresztül is könnybe lábadozott a fül. Például azon, hogy akkor még Facebook sem volt, oszt mégis milyen jól megszabadságharcosodott a tömeg. Ami különben igaz. Mármint az, hogy nem voltak közösségi portálok. Ahogy az is tény, hogy csak páran indultak el annak idején, és százezrek szabadságharcává eszkalálódott a polgárháború. Pusztán az marad kérdéses... Nem, nem marad kérdéses. Pont ennek ismeretében lehetett rendőrsorfalakat állító pánik. Annak érdekében, hogy még a tizenpár fütyülő se jusson közel a színpadhoz. Mert mit lehet tudni? Orbán Viktor sem tudhatja, hogy a néhány rosszalló mikor sodorja magával a dübörgő gazdaság kárvallottjaiból toborzódó, valóban spontán sokaságot. Pláne most, hogy Facebook is van.

Mert az ünnepséghez a rendőrkordonok is hozzá tartoztak. A nép nagy barátait is elszigetelendő a néptől. Amelyben annyira azért nem bízhat meg a jelek szerint hatalom. Ha megbízna, akkor abban is bízhatna, hogy a néhány renitens hangját elnyomja a valóban önkéntes támogatók sokasága. A bizalomhiány tünetei tehát árulkodnak. Arról a pánikról árulkodik, amelyből ellen talán éppen a lélek sivárságát túlkiabálni akaró frázisok kihangosításával akar menekülni a mikrofon mögül szűkölő. Igaz, mégsem olyan messziről osztva az észt, mint a bukás jelére a kontinenst is elhagyó Kossuth.

Andrew_s