2015. március 11., szerda

Online és nem annyira média-világaink

Ma már talán csak kevesen emlékeznek rá, hogy volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) egy kifejezetten az online sajtóval „foglalkozó” szakosztálya. S a net emlékezete is lassan megkopik. Amiért teljesen retro-érzés keríthette hatalmában az egykori tagokat az mostanság felreppent kerekasztal-, és bit-bot-kormány-hírek.

Gyakorlatilag illusztrálva azt, hogy nem sok új van a virtuális napok alatt sem. Annak idején a MÚOSZ berkeiben működő szakmai közösségben ugyanis többször is téma volt a nyomtatott-, és az internetes média viszonya. Nem egyszer személyes konfrontációkhoz is vezető viták témájaként kerülve az asztalra. Sokszor talán csizmaszerűen is. Egykori érdekeltként, résztvevőként, titkárként, s különösen évtizednyi távolból nem lenne tisztességes visszamenőleg minősíteni az akkori vitákat. Összességében azért világosan látszott, hogy a két „műfaj” nem kibékíthetetlen ellenség, hanem egyszerűen más. A nyomtatott lapok hírgyorsaságban és az azonnali vélemények artikulálási lehetőségének megteremtésében hosszú távon nem fogják megverni az internetes hírpumpálókat. Az online műfaj pedig éppen az említett hírgyorsasági szorításban egy kicsit talán mindig hebrencsebb képet mutathat magáról. Gyorsan közölve sokat, és sok egyéni gondolat becsatornázására is lehetőséget teremtve. A hosszabb elemzések, a mélységet bemutató betűtengerek pedig megmaradnak a nyomtatott sajtó közelében. S akkor, ha visszagondolok az elmúlt másfél évtized történéseire, még mindig tartható az említett vélemény. Megannyi határeset ismeretével és elismerésével.

Ezt követően azt olvasni, hogy az online újságírók ásnák a nyomtatott műfaj sírját furcsa volt. Még akkor is, ha érteni vélem a cím sarkítottságának célját. Ráirányítva a figyelmet arra, hogy Baló György, nyilvánvaló provokációs céllal, lúzernek nevezte a nyomtatott sajtót. Ami a „Evolution – Mobile Hungary – Keresőmarketing” című rendezvényen, és a reklámbevételek tekintetében talán igaz. Konkrét adatokat nem ismerve és nyomtatott sajtóban régóta nem szereplő betűvetőként nehéz lenne a provokációs koefficiensét pontosan meghatározni a kijelentésnek. Miközben, akár csak átvitt értelemben lehet lúzer a nyomtatott sajtó. Valószínűleg akkor, ha nem az online műfaj mellett, hanem vele versenyezve akarná ugyanazon a pályán megverni. A nap 24 órájában folyamatosan frissülni tudó hírfolyamot a napilap sem tudja valószínűleg megverni. Talán nem véletlen, hogy számos nagy kiadó a világban párhuzamosan kezeli a nyomtatott és internetes kiadványokat.

Amelyeknek egy külön kategóriája a blognak nevezetett izé. Ami valamikor talán egyfajta naplónak, vagy az internetes fórumok továbbfejlődésének indult, és mára igen sokrétű és önálló műfajjá vált. A személyes közlési keret és a reguláris média világának a határán. Hol az egyik, hol a másik világhoz közelebb. Nem egy esetben olyan információknak, gondolatoknak is teret biztosítva, amelyek nem tekinthetők a fő csapás irányba illeszkedőknek. Nem hagyva ki azt sem, hogy a fősodor kézivezérelt szélesítése a blogszférába szoríthat olyan szerzőket és írásokat is, akik, és amelyek más korban más formában lennének a köz elé terjesztve. A másik oldalon pedig figyelembe véve azt is, hogy az említett „személyes közlési keret” szinte a blogokkal egy idősen jelentette a jogi személyes közlési keretet és teret. Cégek is rúgtak be már nagyon régóta blogmotorokat annak érdekében, hogy a nem hivatalos közléseknek, lobby-híreknek, illetve szakmai gondolatoknak, vitáknak teret biztosítsanak. De minden ilyen esetben, a tisztesség és hitelesség záloga az volt és marat, hogy pontosan tudható: cégek, intézmények állnak az adott blog mögött.

Erre azért érdemes talán kitérni, mert önmagában semmilyen űznivaló ördögöt nem képvisel az, ha egy intézmény, illetve párt választja közlési terepeként a blog műfaját. Akkor, ha pontosan tudható, hogy mely intézmény, mely párt van a blog, illetve annak szerzői köre mögött. A problémát az jelentheti, ha ez az információ „kimarad” a nagy okosságosztások közepette. Azt a látszatot keltve, hogy a köz médiája, illetve független fórumok állnak az adott szerzői kör mögött. Ebben az esetben ugyanis egy hiteltelen masszává válik az egész. S itt van az eb elhantolva a közpénzen szembemanipulált közlésekkel. Akár igazat is írhatnak, de a körülmények mégis hiteltelenné tehetik a leírtakat. Ezzel, akár közvetve, a teljes média-világnak többet ártva, mint egy megannyi provokáló kérdéssel lezajlott cica-harc a nyomtatott és online média körül.

Elég sokat ártva ahhoz, hogy akár a MÚOSZ etikai bizottsága is közölhetne némi állásfoglalást az ügyben. Legalább annak a látszatnak az érdekében, hogy a hitelesség, mint absztrakt norma legalább hipotézisként létezik a média-világban. Nem az online, vagy offline média, vagy akár a blogvilág érdekében. Szakmailag. Ha még emlékszik valaki arra, hogy mi is az. S ameddig emlékezhet rá valaki. Mert a kommunikációs képzéseket már víz alá nyomnák.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook