 |
| Forrás: Népszava |
Zajlik a nemzeti amortizáció. Egy ideje
zajlik. Mint a folyók jege. Az olykor beretvaéles szilánkok leborotválnak
egy-egy darabot a még egyáltalán megmozdítható lakossági mezőnyből. Az így
leválók aztán szépen otthon maradnak. Esetleg, lendületet véve, elhagyják az
országot.
A hátrahagyott a nemzeti latrinában aztán
egyre mélyebbre kapálódznak azok, akik egyre újabb vezéreket akarnak maguk
felett tudni. Ebből a szempontból, amióta a választások előtt az ellenzék is a
vezérelvűség felé tett lépéseket, szinte alig van különbség a politikában egyre
jobban füstölgő pártromok között. Ahogy a romokra mindenáron valamilyen zászlót
kitűzni akaró gerillaharcosai között. Akik olykor megállnak valamelyik
kiszögellésen, jót röhögnek a lemaradókon, és a nagy neheze maguk köré
gyűjtött, egyre kisebb tömegnek igyekeznek elmagyarázni: ők minden titkok
tudói. De legalább is ismerik azt, aki látta már fényképen az illetőt. Kit? Hát
azt, aki mindent tud. Illetve mindenről, bármiről tud megfellebbezhetetlennek
tűnő véleményt mondani.
Az amortizáció folyamata nyilvánvalóan a
hatalomhoz közel ülő fröcsögőket éri el később. De a sümegi békemenet, vagy
ahogy találóan olvastam a neten, békecsosz,
mutatta a hatalmi villanófénybe került többi szervezetet is utolérte. Pár
százan jelentek meg a luciferi
áthallásokkal meghirdetett monstre gyűlésre. Lehet, hogy amennyiben nem
fényt hordozóknak titulálva, hanem egy világító nyulat felmutatva hirdetik meg
a gyűlést, akkor többen érkeznek oda. Azt a kevés, GMO elleni tüntetőt meg majd
csak kiutálják ebben az esetben. Sőt! Világító nyúllal egybekötött autószalont
kellett volna hirdetni. Akkor még a megjelent luxuskocsi is belefért volna a
műsorba. Elkerülhetővé téve, hogy a keményen dolgozó kisemberekért harcolva
dübörgő CÖF magyarázkodni legyen kénytelen. Habár ők nem magyarázkodnak. Ők
kinyilatkoztatnak. Ahogy Bayer Zsolt megmondta ismét a frankót a sajtó munkatársairól.
Példaképül állítva Szijjártó Pétert, mint a család által támogatott legkisebb
fiút. Az országban nyomorgó, család által, forráshiány miatt nem támogatott fiúk
és lányok meg vessenek magukra. Keresztet. Legfeljebb.
Szóval. Mégis inkább egy világító nyúl
kellett volna. Esetleg világító ló. Vagy vérnyúl. Világító lószerszámmal. Ebben
az esetben, mit mondjunk, akár már ötszázan is elmentek volna talán Sümegre.
Meghallgatni az aktuálisan szolgálatba eresztett instant békemenetet. Amit az
eljövendő tapolcai szavazás alkalmából rántottak össze. Lélektani támaszt adva
az áprilisi pszicho-drámához. Amely az ötös számú nemzeti párttagkönyv tulaja
szerint kell a Fidesz-KDNP számára. Mármint a győzelem. Mármint lélektanilag. Ebben
aztán mind a négyszáz megjelent alighanem egyetértett a felszólalóval. Azt
követen pedig talán elment a legközelebbi kocsmába. Ahol lehet, hogy még aznap
este lelkesen szidta annak az összes felmenőjét, aki elrendelte a vasárnapi
zárva tartást. Különösen, ha esetleg valamelyik csemetéje abból próbálta meg a
saját tanulását finanszírozni, hogy hétvégén munkát vállalt.
Mert a békemenetes gyurcsányozás tárgya
messze van. A munkanélküliség, a megbélyegző közmunka, a gyerek
továbbtanulásának támogathatatlansága meg a családok küszöbeinél. Talán a
világító lóhere nyúlszerszáma helyett egy kis napidíjat kellett volna inkább kilátásba
helyeznie a messziről Sümegre csoszogóknak. Ha már olyan viszonyokat teremtett az
orbanizmus, amiben egy vekni kenyérrel is korrumpálhatóak a kisemmizett
tömegek. Amelynek tagjait a legkülönbözőbb szólamokkal igyekeznek egymásnak
ugrasztani az ebben cirkuszt, a megosztásban pedig a hatalmuk biztosítékát látó
politikai szemetek.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése