2014. május 24., szombat

Vita és EP-választások

Az, hogy valaki szereti-e az ATV-t, legyen mindenkinek a legteljesebb magánügye. Az azonban biztos, hogy mindazok, akik az ellenzéknek szurkolnak az EU-s választásokon, és általában számos haladó kezdeményezést láthattak a csatornán. Ami nem jelenti azt, hogy nagy balfogásokat ne láthattak volna.

A választások előtt megcincáltatni egymással az ellenzéket kétségtelenül az egyike lehet ezen balfogásoknak. Szinte teljesen függetlenül attól, hogy a Jobbikkal szabad-e leülni vitatkozni, vagy sem. Ez végül is lehet akár egyéni morális döntés is. De tegyük fel, hogy a Jobbik nem szélsőséges, nincsenek gárdás, ultrás, és ki tudja milyen Turul-klubos kapcsolatai. Még ebben az esetben is szinte biztos, hogy egy, az ellenzéki érveket egymásnak feszítő műsor alapvetően a bulvár műfaja. A szavazás előtti pillanatokban mindenképpen. Egyfajta vitatkozó show, ami nem vezet sehova, de látszatindulatokkal, vagy azokkal sem, de remek időtöltés azoknak, akik fogékonyak az ilyen jellegű műsorokra. S egyáltalán nem hibáztatom a csatorna műsorát igazgatókat. Nekik a nézettség adott esetben számít. A választás meg igazándiból nem sokat.

A Fidesz prominensei tehát nyugodtan dönthettek úgy, hogy nem mennek el a vitára. A maguk szempontjából egy igen racionális döntést hozva ezzel. A kormányzatnak egyszerűen nincs, de valójában nem is lehet mondanivalója egy ilyen vitában. Miközben tehát az ellenzéki vitatkozók kötött időkeretben húzták egymás idegeit, a kormányzat TV elé sorsolt megfigyelői nyugodtan maguk mellé készíthették a ropi-kóla kombót, és hátradőlhettek a kanapén. Röhögve azon, hogy őfelsége aktuális ellenzéke milyen ügyesen szeleteli fel önmaga érvkészletét. Abban a biztos tudatban, hogy szinte annak sincs jelentősége, hogy a Fidesznek hány képviselője kerül majd be az EP-be. Mármint technikai, gazdasági és politikai jelentősége nem sok van. Hiúsági, önelégültségi, demonstrációs értelme természetesen van. De az unióban a kormányzatot képviselő pártoknak gyakorlatilag alanyi jogon van szava. Akkor is, ha egyetlen képviselője ül ott. A többieknek is jól fizető állás és parkoló pálya, de az egy más kérdés. A hazai hatalom képviselői a gazdasági törvénykezéssel, a külpolitika irányításával minden parlamenti csitt-csatt nélkül is hatékonyan tud sakkozni az európai kapcsolatokkal.

Végső soron a nagy szabadságharcosnak talán jobb is, ha kevesebb széltolója ül odakint. Ki tudja. A végén még a saját pártcsoportjába delegált saját talpnyalói buktatják meg. Akkor, amikor a gyeplő túl hosszúra nyúlik. Ki tudja, hány navracsics-osztályú talpnyalója van, akik talán még sok-sok kilométernyire is képesek a nyelvüket kinyújtani. S ki tudja, hogy Navracsics megmarad-e a szervilista gerinctelenség példakövének, ha egyszer lazul a kontroll. A Vezér tehát lehet, hogy már pánikol a választások eredményétől. A harsány euzástól függetlenül. Abban a biztos tudatban, hogy a pénzeket le fogja tudni hívatni a szem előtt lebzselő csinovnyikokkal a képviselők nélkül is. Egyszerűen a miniszterelnöki pozícióból fakadóan. A Fidesz képviselőinek alighanem sokkal inkább más feladatot szánnak a EP-ben.

Az orbáni politikához a nagy hon-képviselettel ellentétben sokkal jobban illene egy olyan szereposztás, hogy elsősorban a szemmel-tartás jut osztályrészéül a fideszes képviselőknek. Erőteljesen szemmel tartva egymást, és így vigyázva arra, nehogy esetleg egy anti-Orbán „összeesküvés” alakulhasson ki. De legalább is ne egyhamar alakulhasson ki. Másrészt természetesen egységes erővel szemmel tartani mindenki mást, de elsősorban a hazai ellenzék küldöttjeit. Az ott gyűjtött fülesekkel, elkapott félmondatokkal szolgálva a Vezér kommunikációs stábját a hazai lövészárkokban megvívott patkánycsaták során. Biztosítva a muníciót a hazai bajnaigyurcsányozós mantrát vegyítő nemzetellenességről szóló ki-, és beszólások megszövegezéséhez. Miközben a szalagátvágó átadási önünneplésekhez szükséges pénzekre amúgy is állami szinten mennek a pályázatok. A sikerpropaganda tehát a valós EU-képviseltségtől független lehet.

Szóval. Miért is kellett volna elmenni arra a vitára? Nem egyszerűbb hátradőlve röhögni azon, ahogy az ellenzék az egyik utolsó kommunikációs végvár studiójában játszik körbe-hátsón-rugós bajnokságot? Naugye! Ehhez az ellenzékhez továbbra sem feltétlenül kell kormányzati intervenció. Kis koncepciós eljárásokkal szépen lehet irányítani a globális hangulatot. Miközben az ellenzék a részletekben kivégzi önmagát.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook