2014. május 3., szombat

Határozatlan idejű közrabszolgaság

Látszólag egy újabb miniszterelnöki buborék pattant szét. Az, amelyiket a teljes foglalkoztatás vágyával felfújva röppentett fel a kampány alatt. Szinte erre erősít rá Zsigó Róbert, aki szerint remek a helyzet, és Európa kösse fel a gatyáját, mert a fasorban sincs a Fidesz-hez képest. Az MTI ugyanakkor közleményt adott ki, hogy 200 ezerben minimalizálni kell a közfoglalkoztatottak számát.

A kommunikációs csapda ott van, hogy Orbán Viktor egy szóval sem emlegette a foglalkoztatáspolitikai célok közt a versenyképes jövedelemmel megfizetett teljes foglalkoztatottságot. Ez abban is megnyilvánult, hogy virtuális kalapját az ózdi közmunkások előtt lengette meg. Márpedig a közmunka csak akkor tekinthető teljes értékű foglalkoztatásnak, ha azt egy külföldi forgatócsoport előtt játszatják el statisztákkal. Valójában a munka teljes értékű, és a közmunkások munkavégzése előtt tényleg le a kalappal a legtöbb esetben. A fizetés azonban rögzített, és mértéke alkalmatlan az elszegényedési spirál megállítására. Forgatására annál inkább. A miniszterelnök kampánybeszédére visszatérve: Orbán Viktor tehát tulajdonképpen úgy nem mondott igazat, hogy nem is nyilvánvalóan hazudott. A munkanélküliség csökkentését illetően is legfeljebb csak a szokásos csúsztatással élt.

Azzal, hogy a munkanélküliség csökkentésének hangzatos kommunikációjakor nem csak azokat veszik figyelembe, akik valós munkaviszonnyal, és a határokon belül, adófizetői pozícióban dolgoznak. A közmunka, illetve a közfoglalkoztatás ebben az esetben kiesne, mivel az ebben foglalkoztatottak nem feltétlenül szűnnek meg regisztrált munkanélküliek lenni. Pont ez az a pont különben, ami miatt egy közmunkásnak munkaelfogadási kötelezettséget lehet előírni, és egzisztenciálisan is zsarolni lehet a közmunkában részt vevőket. Amikor tehát a hatalmas előrelépést jelentik a Fidesz részéről, akkor abban igen változatos, a látszatok keltésére igen alkalmas adatok vannak. Amire hivatkozva lehet sajtótájékoztatókat tartani, és kioktatni az EU-t. Mely uniónak azért megvannak a maga problémái persze. De valahogy nem az elhíresült, negyvenhétezer forintos havi pénznek kell arrafele mindenre elégnek lenni. Ellenkező esetben jóval kevesebb, egzisztencális menekült, magyar élne külföldön. Amikor Zsigó Róbert az uniót oktatja foglakoztatás-politikáról, akkor abból ezért elég erőteljesen gyököt lehet vonni.

Épeszű gazdasági vezetés a várható politikai következmények miatt nem indít be elszegényedési spirált. Csak akkor, ha biztos lehet benne: a kialakuló feszültségeket akár erőszakkal is képes letörni. Beleértve ebbe azt is, ha olyan törvényi vagy szociális körülményeket képes teremteni, ami felér egy jogszerűsített erőszakkal. Az, hogy az unortodox workfare iránt kicsi a nemzetközi érdeklődés, egyáltalán nem meglepő. Elég szomorú, hogy sikerült olyan hazai körülményeket teremteni, amelyek között a minimális szociális szolidaritás sem érvényesül. A megfelelő bűnbakképzési szólamokkal olyan látszatot teremtve, hogy a közmunka, illetve általában a közfoglalkoztatás fogja munkára szoktatni azokat a szemét, lógós, kocsmában napot, kocsma elől bicajt lopó csirkefogókat. Elfeledkezve arról, hogy ezek azok a rendszerek, amelyek mögött mindig ott van a rámutatással nincsteleneket gyártó hatalmi gépsor. Elég a valamikori deportálásokra, kitelepítésekre, koncepciós perekre, közterületről való kitiltásokra gondolni.

De a tisztán közpolitikai szálról lekapcsolódva ,a közfoglalkoztatás jellege miatt, a látszólag pozitív, a 200 ezer közhelyet ígérő munkaszólam is nagyon árulkodó. Arról árulkodik, hogy a kormányzat legalább ötöd-millió tartós munkanélkülivel számol. Valójában persze többre. Mert. „a közfoglalkoztatásért felelős miniszternek fel kell mérnie, hogy milyen reális igény van a havi átlagosan 200 ezernél több közfoglalkoztatottra”. A kormányzat tehát alapvetően az egyéb foglakoztatási formákra koncentrál. A híradásban ezt úgy pontosítják, hogy az „új kabinet folytatja és továbbfejleszti a közfoglalkoztatást, hogy még több ember találjon helyet a munkaerőpiacon”. Láthatóan feladva azt a pozíciót, ami piac-közeli munkabérekkel honorált státuszokat nyitna tömegesen. Ugyanakkor kihasználva azt, hogy a nyomott közfoglalkoztatotti bérek lenyomják az egyéb munkakörök béreit is. Valóban előérve azt, hogy Orbán Viktor a legolcsóbb képzett munkaerővel házalhat a közel-keleti kufár-kuncsaftoknál. Ugyanakkor, a sorok közt van egy más szempontból is fenyegető hírmorzsa.

A kormány felkéri továbbá a közfoglalkoztatásért felelős minisztert, hogy július elsejéig vizsgálja meg a lehetőségét a határozatlan idejű közfoglalkoztatási munkaszerződések és ezek felmondása jogi feltételrendszerének kialakítására”. Látszólag ezzel semmi baj, és a demagógia szintjén látszólag a foglalkoztatott munkahelyi biztonságát szolgálja. Valójában azt jelenti, hogy a közfoglalkoztatottról a kormányzat gyakorlatilag végleg lemond. Szó nincs tehát már arról, hogy bárkit vissza akarnának vezetni bárhová. Már a szólamok szintjén sem. Aki ide belép az vagy kilábal a gödörből egyedül, vagy a kormányzati latrina alján találja magát. A hatalom a továbbiakban szarik rá.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook