2014. május 5., hétfő

Szülői részjelentés az egzisztenciális exodusról

Ismét megjelent egy felmérés arról, hogy a társadalom szociális abortuszának helyzete miként áll napjainkban. A Bridge Budapest reprezentatív kutatásának alapján a Világgazdaság tette közzé, hogy az ország vagy félig üres, vagy félig tele van. Abból a szempontból, hogy a fiatalok közül sokan mennének. Az optimisták számára pedig sok fiatal, a megkérdezettek mintegy fele, maradna.

Ez, az utóbbi években tapasztalható egzisztenciális exodus szempontjából szinte mindegy. Ahogy nyilván legfeljebb csak árnyalja azt a képet is, hogy zajlik az említett szociális abortusza a társadalomnak. Az a folyamat, amelynek eredményeként a ma még magyar fiatal gyermekei már nem országunk határain belül fognak megszületni. Generációk elvesztését jelentve, és üres szólamokká degradálva a melldöngető ricsajban harsogó jelmondatokat. Az említett felmérés kapcsán nem is ez az ismert jelenség az, ami kizárólag újra és újra gondolatébresztő lehet. Inkább az, hogy nem egy nehezen körülírható „munkavállalói” körre, hanem kifejezetten egy adott korosztályra, a 20-35 évesekre terjed ki. Márpedig érdemes talán egy kicsit az adott korosztály néhány szociológiai jellemzőjén elgondolkodni. Olyanokon, amelyek nemzedékekkel korábban is jellemzői voltak az adott szociológiai szakaszban a fiataloknak. Abban a korszakban, amikor a tanulmányokat befejezik, a társadalom is elkezdi fiatal felnőttként kezelni a gyermeket, és maguk is nekivágnak a nagybetűs Önállóságnak.

Felnőttként a gyermekkorra, szülőként a gyermekekre emlékezve alighanem sokan megerősíthetik azt a különben természetes kívánságot, hogy a gyermek legalább annyira vigye, mint a szülő. De inkább többre. Kevés szülő akar szándékosan rosszabb sorsot a gyermekének, mint amilyen a sajátja. Ez nyilvánvalóan akkor is orientálja a fiatalok értékválasztást, és a betöltendő társadalmi szereppel kapcsolatos elvárásaikat, ha a szülő nem nyilvánvalóan szól bele a tanulmányokba, a pályaválasztásba. Ennek látszólag semmi köze nincs talán az említett felméréshez. Pedig van, illetve lehet. Nem azért, mintha a szülői mintákkal, a konyhai beszélgetések hatásaival, a látott példákkal szakító kalandvágyó emberek ne lettek volna korábban. Voltak ilyenek, de tudjuk, hogy általában nem tömegesen. A nagy aranylázban megvezetett tömeg is sok ország szülötteként keveredett oda. S nem is egy adott, a szülői példára érzékeny korosztályból tevődött össze.

Amikor tehát egy felmérésben az találjuk, hogy az említett fiatal korosztály, amely egyébként is élete egyik leginnovatívabb szakaszában leledzik, különösen nyitottá válik az elvándorlás iránt, akkor ott a közvetlen gazdasági hatáson túlmutató bajok lehetnek a mélyben. Az, hogy a tanulmányaikat legalább részben finanszírozó szülő sem látja rózsásnak a gyermeke itthoni karrierlehetőségeit. Amikor ugyanis szétnéz, akkor könnyen azt tapasztalhatja, hogy több nyelvet beszélő, és akár több diplomával rendelkező, magasan képzett fiatalok dolgoznak közmunkásként. Pusztán azért esetleg, mert hiányoznak azok protektorok, melyektől a mostani felmérésben válaszolók is sokat remélnek. S amelyek jelenleg nem mindig a szakmai, vagy a személyes hálózatok természetes, hanem a politikai kivagyiság kontraszelektáló erővonalai mentén hatnak. A szülők jó része tehát akár aktívan támogathatja is a gyermek külföldi munkavállalását. Számolva azzal is, hogy unokáit csak hosszas utazás után fogja esetleg látni. Hacsak maga is ki nem költözik a későbbiekben. Például az összeomlóban levő nyugdíjrendszer, vagy a saját munkanélkülisége elől menekülve.

A személyes sorsok egyenkénti ismerete nélkül természetesen könnyelműség lenne egy mindenkire érvényes állítást megfogalmazni. Az azonban valószínű, hogy a 20-35 évesek külföldi munkára, tanulmányokra vonatkozó válaszai mögött tendencia-szinten a szülői hatás is érvényesül. Ha nem is kizárólagosan. Mégis azt jelezve, hogy a mai késő-középkorosztály, az ötvenes évei környékén járók jó része sem érzi a gyermekei karrierjét biztonságban e hazában. Például azért, mert tartós munkanélküliként maga is elég gyökértelenné válhat ahhoz, hogy ne jelentsen lehorgonyzó példát az utódoknak.

S ez az, ami miatt sokkal szomorúbb az említett felmérés eredménye annál, mintsem egy „tapasztalatszerezni mennek” típusú, Túró-Rudi nosztalgiás, piros-pöttyös és Turul-szárnyas vállrándítással el lehetne intézni. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a hivatalos álláspont szerint mindenben jobban teljesít a kormány. Adott esetben generációs kilátástalanságban is.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook