Irány az európai zsákfalu

Valahol olvastam, vagy csak rémlik hogy olvastam: borzasztó az, ha az ostobaság küldetéstudattal párosul. Ennél talán csak az lehet rosszabb, ha a szó nincs szimpla ostobaságról, hanem a gerinctelen talpnyalás szolgáltatja a küldetéstudat látszatát. Olyan üzeneteket fogalmazva meg az ütemes vastaps szünetjeleibe, amitől már borult párszor posványba a történelem.

Olykor véres dagonya felett világító lángcsóvák árnyékában. Ennek igazolására alapvetően elegendő lenne egy történelemkönyvet a kezébe vennie néhány politikusnak. Ahogy annak az észrevételéhez is, hogy gazdasági, kereskedelmi, és sok szempontból Európa évszázadokon keresztül nem igazán a nemzetek kontinense volt. Nem azért, mert ne lettek volna határok. Azonban ezek nem egy esetben gazdasági, politikai, illetve ideológiai birodalmak határai voltak. Hol kisebbeké, hol nagyobbaké. Alkalmasint az egyik legnagyobb ideológiai birodalom éppen azon vezéreszme keretében épült fel, amihez most a konzervativizmust zászlóra tűzve nemzetállamosdit játszanak a kormánypárti mikrofonzsonglőrök. Elfeledve, hogy a kereszténység a maga feltűnésekor igencsak forradalmi ideológia volt. Majd gyakorlatilag egész Európát egyetlen ideológiai akolba, gyakorlatilag a királyoktól, hercegektől független, azok felett is ellenőrzést gyakorló „birodalomba”, terelte. A mostani harcos konzervatívok Néró korában talán cirkuszi karámfelügyelőként segédkeztek volna a változást szimbolizáló „halasok” kiiktatásához.

Alkalmasint, amikor a gumigerinchúr-díjas Navracsics Tibor ezeréves államról, és ennek nemzetmegtartó erejéről fecseg elfelejt egy „apróságot”. I. István a magyarságot az említett ideológiai birodalomhoz csatolta. Tűzzel-vassal keresztülhajtva a törzsi vallásosság felszámolását, és a templomépítési projektet. Okkal. Pontosan felmérve, hogy magyarság egy birodalom védernyője alatt megmaradhat, míg azon kívül elsodorja történelem szélvihara, illetve a német nehézlovasság. Fennmaradva viszont magába olvaszthatta az itt talált népeket, és megőrizve a nemzetet felhasználhatta mindazt, amit a birodalom nyújtott. Beleértve azt is, hogy a deákul tudás egyben a csereszabatos európai tudásbázishoz való hozzájutást is jelentette. Nem vitatva, hogy ennek ára volt. De volt honnan erőt meríteni a járványok után, és volt kikkel kereskedni. Igen, ha úgy tetszik: I. István küldetéstudatos volt. De nem volt ostoba.

Ahogy egyszer régebben írtam, a történelem kedvez a birodalmasodásnak. Egyszerűen azért, mert az erőforrások hatékony kihasználását ez teszi lehetővé. Lett légyen az természeti, vagy szellemi erőforrás. Ez van. A történelem ezt tudja nyújtani. Tapasztalatként. Az pedig már birodalmanként változott, hogy homogenizáló birodalommá vált vagy sem. Az egyenruhában egyen-gondolkodó rendszerek történelmi léptékben elég gyorsan kikoptak a rugalmatlanságuk miatt. A rugalmasabb, a lokális eltéréseket tolerálók pedig fennmaradtak. A Római Birodalom például évszázadokig. Amely évszázadok alatt voltak bölcsebb, és kevésbé bölcs vezetők. Nyilván olyanok is, akik azt hitték: ők minden titkok egyetlen tudói. Ahogy most Navracsics Tibor nyilatkozta azt, hogy nekik kérem küldtéstudatuk van. Mert a Fideszen és klerikális platformján kívül senki más nem lehet alkalmas arra, hogy Magyarország érdekeit képviseljék.

Amiből több dolog következik, és ezeknek csak egyike a küldetéstudattal párosuló önhitség, illetve történelem ismeretének szándékos figyelmen kívül hagyása. Egy politikailag sokkal silányabb következmény, hogy szerinte Magyarország érdeke a Fidesz érdeke. Ami baromság. Már csak azért is, mert Magyarország már akkor is létezett, amikor a Fidesz-t megalakítók még kéjesen kétes gondolatok sem voltak. S remélhetőleg valamilyen formában lesz magyar nemzet azt követően is, ha ez a beképzelt horda eltűnik egyszer a politika színpadáról. A navracsicsi lózung egy még silányabb következménye, hogy aki ezek szerint nem a Fidesz érdekeit képviseli, az hazaáruló. A következő dekrétum talán az lesz, hogy mivel a Vezér keze belelóg az éjjelibe, a Föld bili-alakú. S aki ezt nem hiszi, és nem tapsol toporzékolva, azt felnégyelik.

No igen. I. István bölcs volt, de legalább is reálpolitikus. Pontosan tudta, hogy lóról hátrafele nyilazni nagy ügyességet igénylő sport, de a nemzet fennmaradását az Európát akkor uraló ideológiai birodalomhoz való csatlakozás szolgálja. Azért, hogy ne egy világtól elzárt zsákfaluja legyen a világnak, amit egy patacsattintással töröl el bármilyen ellen. Az akkori navracsicsok alighanem a pajta sarkában jósoltak állatbélből, és hirdették a keresztény kultúrához való csatlakozás káros voltát. Majd elmentek templomot építeni a napi betevőért. Ahogy a ma Navracsicsának, Orbánjának, és társaiknak nem tetszik Európa. Csak a pénze.

Andrew_s