Strandra csak alkatvizsgálat után...

...Lehetőleg pornóképesen.

A nyári hírhiánynak is betudható talán, hogy egy, az orbáni kakizmusnál alig markánsabb hír szintén átvitte az ingerküszöböt. Valószínűleg azért is, mert az ország tényleg túlsúlyos, és így a kövérség leszólása sokakat érint. De valószínűleg azért is, mert Pirner Alma egy laza szócsavarral vizuális környezetszennyezőnek minősítette a túlsúllyal strandra merészkedőket.

A saját blogján egyébként azt nehezményezi a hölgy, hogy úgy minősítették a különben jó szándékkal alkotott írását, hogy szerinte nem olvasták végig. Sokan azonnal megvigasztalódhatnak: Szöveghűen is sértő, De legalább is sajátos. Az értelmezésben segítő írásában egyébként a korábbi címet, és a vizuális környezetszennyezés kiemelését is megmagyarázza. Amiben sajnos némi igaza is lehet. Amennyiben az internetes közlések esetében tényleg magas az ingerküszöb. De a cím csak egy dolog. A kövérség egy másik. Számos olyan kórkép ismert, ami súlyfelesleg felrakódásával jár. Az általános leszólás nyilván őket is érinti. Azt is találhatjuk sajátos véleménynek, hogy az, aki súlyfelesleggel rendelkezik ne viseljen bikinit, és ne menjen a strandra. Ha nem visel bikinit, hanem Pirner Alma kedvéért burkinit ölt, akkor aztán, hála a hatalom generálta közhangulatnak, végképpen ne menjen a strandra.

Ha mégis megteszi, hogy bikinit ölt a hölgy és strandra megy, akkor válogassa meg, hogy ezt kinek a társaságában teszi. Mert az alapvető lelki kiakadást ez generálhatta: „alig tudtunk úgy készíteni egy fotót, hogy ne lógjon bele a képbe egy, a méreténél 2 számmal kisebb bikiniben feszítő bálnácska, oldalán a szintén méretes szőröshátú söröző rozmárjával”. Úgyhogy a nem divatlapbelsőből kilépett hölgyek csak gyantázott testű, és ezzel, vizesen csigákra emlékeztető urak társaságában forduljanak elő a strandokon. Miközben egy percig sem vitatható: az indokolatlan túlsúly valóban jelenthet problémát. Lehet nevetséges is az alkathoz nem illő ruházat. Amellett, hogy egy gyermek indokolatlan elhízása tényleg jelenthet egy későbbi, akár önértékelési zavarhoz is vezető problémát. De azért azt is gyanítom, hogy ezen a sértegetés aligha használ.

Az olyan összehasonlítások sem, hogy a „10 éves gyerekeknek narancsbőrösebb a pocakja, mint az én hátsóm 36 évesen szülés után”. Mert erről még az is eszébe juthat valakinek, hogy a kifogástalan fenék, illetve test egy ideig Pirner Alma esetében munkaköri kötelesség volt. Mely utóbbiról aztán az is eszembe jut, hogy a közlekedési eszközökön nem egy esetben látok olyan tiniket, akiken annyi, illetve olyan a festés, amitől simán elmennének egy kalandfilm kiöregedett ribancának. Ami nem egy esetben szintén nevetséges. Amellett nem egy esetben a túlsúlynál is szánalmasabb. Mert egy igen alapos önértékelési zavart sejtethet.

De azért nem bántanám Pirner Almát, mert ez utóbbival nem foglalkozik. Hátha a jövőben fog. Elvégre lehet, hogy a korábbi foglalkozása kapcsán akár személyes megélésből is átérezheti az említett tinik problémáit. De addig sem érdemes hosszasan elidőzni az említett problémákon. Mert egyszerűen megoldhatók. Pirner Alma például nem megy olyan strandra, ahol nincs alaktvizsgálathoz kötve a belépés. Akiket meg zavar az egykori pornódíva véleménye, az meg nem olvassa a blogját. Ennyi.

Andrew_s

Ráhel-mottó: Európa azé, aki teleszarja

Forrás: Nyugatifény

Az internet nagyjából felrobbant egy alapvetően bulvárhír nyomán. Bizony, bizony. Arról a bizonyos szaros pelenkáról van szó. Arról, amit Orbán Ráhel Horvátországban az út mentén dobott el. A népszerűség, izé, ismertség átka, hogy felismerték, lefotózták. Majd az internet vívmánya, hogy percek alatt vált közkinccsé.

Az ember gyereke sok szempontból a szülői ház szokásait hozza magával. Ha putrimentalitás dívik, akkor azt. Őszintén sajnálom ezt a szegény Orbán Ráhelt. Mert ezek szerint úgy nőtt fel, hogy a küszöbre szartak a szülei, majd a törlőpapírt is szertehajigálták a lakásban. Esetleg nem a lakásban, hanem a küszöb előtt. Esetleg a szomszéd küszöbe előtt. Amolyan kóborkutya-módra. Bár, a kóbor kutyák is igyekeznek elkaparni a „termést”. Ráhel a fotók szerint kísérletet sem tett az elkaparásra. Csak az eltiplézésre.

Egyébként a „putrimentalitás” kifejezésért itt és most elnézést kérek. Mindenkitől, aki tisztes szegénységben, de a minimális emberi kultúrát megtanulva nőtt fel egy putriban. Mert van ilyen. Nem is kevés. Mert a döngölt padló, a paticsfal, a petróleum-mécs, a latrina az udvaron még nem jelenti azt, hogy ne a latrinába ejtsék a gyermeki végterméket. Ha terhes a kedves mama, ha nem. Ha pedig annyira terhes neki a szemetesig sétálni, akkor a kedves papa igazán magára vállalhatja ezt a feladatot. Elvégre több olyan apukát ismer a köznapok világa, aki túlélte a gyermeke tisztába tevését. A legtöbbjüknek a keze sem száradt le ezt követően. Talán még Orbán Ráhel közlábon álló férje is túlélte volna a gyermek pelenkájának odébbvitelével járó tortúrát. Hátha. Esetleg. Esetleg még a saját lábán is meg tudta volna tenni ezt a távot. Ha már annyira büszke a kedves neje, hogy a saját lábukon állnak.

Mindamellett azért: ha erre futja, akkor erre futja. Csak ezt követően a kedves papa ne beszéljen kultúráról. Mert ezt a szintet nem kell megvédeni. Ezt ki a fene akarná elvenni? A horvátok például aligha. Lerombolni meg legfőbb ideje lenne. Hátha az orbánráheli kultúra lerombolását követően, amolyan zöldmezős beruházásként, sikerül valamit felépíteni. Ahelyett a szügyig érő szar helyett, amibe jelenleg tapicskol az országos megmondóember. Amely latrina-dágványnak az elhajított pelenka csak a csúcsa. Illetve a legalja. Nézőpont kérdése. Orbán hithű csahosai még jelképnek is értelmezhetik.

Annak jelképeként, hogy Európa azé, aki teleszarja.

Andrew_s

Emberek és jogszabályok

Az elmúlt pár napban a „gender” tematizált elég sok vitát. Az internetes fórumok olvasgatásának tanulsága az, hogy eredményesen. Ugyanakkor van két másik hírcsokor, amely mintha kicsit kevésbé lett volna „érdekes”. Valószínűleg azért, mert lényegesen megosztóbb, a politikusok egy része már régen nem konfrontálódik. Legfeljebb a fizetésével.

A genderre visszatérve egyébként a tanulságokhoz tartozik, hogy kifejezetten szélmalomharcnak tűnik, hogy Orbán vak hívői legalább kicsit kitekintsenek a bili peremén túlra. Alkalmasint tisztázandó, a fogalom valós jelentését is. Számukra az, hogy „gender” továbbra is azonos a buzival. A nő pedig szopjon, dugjon, szüljön és kussoljon. A furcsa legfeljebb az, hogy Orbán nőnemű hívői is lelkesen csatlakoztak ehhez. De talán mégsem furcsa. Ha figyelembe vesszük, hogy annak idején a Fidesz nőtagozatának is megfelelt, némi egyszerűsítéssel, a családon belüli erőszak lerendezése azzal, hogy „ted szét a lábad és nem lesz pofon”. Ezzel ezt a kérdést el is engedném a jelen írásban.

A két másik hírcsokor ugyanis nem kevésbé lehet érdekes. Különösen, ha megpróbálunk párhuzamokat keresni. Az egyik az, hogy nyilvánossá váltak a kilakoltatási statisztikák. Jelentős felívelést mutatva a kilakoltatások számában. Amiért a kérdés kétségtelenül síkos politikai pályát jelenthet, az az, hogy a kilakoltatottak nem képeznek homogén csoportot. Talán nem csak szerintem van különbség az egyes esetek között. Aközött, például, ha valaki feltör egy lakást, majd beköltözik, és a tulajdonost esetleg fizikailag is bántalmazza, ha az ezt rossz néven veszi, illetve aközött, ha egy krízis miatt bedől a család egzisztenciája. A skála egyébként nyilván finomíthatő a két véglet között. De a hatalmi kommunikáció sem szokta túlbonyolítani a kérdéseket. Nagyjából a középsúlyos értelmi fogyatékosok szintjén kommunikál, és láthatóan bejön a Fidesznek. Ahogy annak idején számos más történelmi esetben is bejött.

Az egy más kérdés, hogy azok, akik a másik életébe nyernek beavatkozási jogot, azok miként élnek ezzel a joggal. Milyen mérlegelések mentén döntenek. Valamint az is, hogy milyen mérlegelések mentén cselekszenek. Mert a kilakoltatásokkal kapcsolatban azért nem árt figyelembe venni azt sem, hogy nem csak döntések születnek a kérdésben. Megjelennek azok is, akik odamennek egy lakásba, nyakon fogják a kisgyermekes szülőket, és kirakják az ajtón kívülre. Esetleg a saját ajtajukon kívülre. Felülemelkedve azon, hogy a másik oldalon is emberek, gyermekek vannak. Olyanok, akiknél alig jobb a saját lehetőségeik tárháza. Mert azt ugye csak igen kevesen gondolják, hogy a kilakoltató fogdmegek a milliomosok, az ingatlanügyletek haszonélvezői közül kerülnek ki. Igaz, mondhatják: a törvények alapján járnak el.

A másik hírcsokrot tematizálja az, hogy a hazai menekült-ügyi sorskezelés az éhezést sorsolta a menekültek egy részének. Azoknak, akiknek ugyanaz a hatalom dobta kukába első fokon a menedékkérelmét, amelyik megtagadja ezt követően az élelmet. Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) jogértelmezése szerint ilyen esetben csak a gyermekek ehetnek. A szüleik nem. Cserébe arra biztatnak mindenkit, hogy menjenek vissza Szerbiába. Ha gondolják, akkor a gyermekeik nélkül. A jogszabály a BMH szerint így szól. Akinek nem tetszik, az forduljon a nemzetközi bírósághoz. Esetleg fel. De akkor, ha a nemzetközi bíróság számukra kedvezően dönt, az továbbra sem fogja azt jelenteni, hogy a sorstársaik megússzák. Mármint az éhezést. Különösen azt követően, hogy a civil szervezeteknek gyakorlatilag lehetetlenné tették a segítségnyújtást. Melyre a parlamenti fizetésvadász szakcsoport nyilvánvalóan megteremtette a törvényi környezetet. A rendszerben egyébként itt sem a jogi döntést hozók dolgoznak. Ami akkor is igaz, ha talán volna Fidesz parlamenti frakciójában is olyan, aki saját kezűleg csavarná ki a kenyeret a menekült gyermek kezéből, ha az a szülei felé nyújtja. Esetleg anélkül is. Aki megteszi, legalább elmondhatja, hogy a jogszabályok alapján cselekedett.

Ahogy a jogszabályokra hivatkozott annak idején Erdő Péter is, amikor megtagadta a segítséget a menekültektől. Ami részéről egy teljesen érhető gesztus. A Bibliára nem hivatkozhatott. Abban ilyen passzus ugyanis nem igazán van. Ahogy a hatalom oldaláról megnyilatkozó decibelkeresztényeknek sem nyújtanak megnyugvást. Az lehetne persze egy másik kérdés, hogy mennyire tekinthető kereszténynek az, aki a hatalom gyakorlását szolgáló törvények nevében alapvetően embertelenné válik. Azonban alig hiszem, hogy ez különösebb személyiségi konfliktust okozna bármelyik politikusnak. Elvégre a fizetésük megvan. Ameddig nyalnak, addig meg is marad. Márpedig csatakos nyelvcsapásokat bőven láthattunk a politika, illetve az erdőpéter-osztályú egyházfik részéről eleget. Nem véletlen talán, hogy ettől a bagázstól a pápa is elég világosan elhatárolta magát annak idején. A végrehajtási jogalapot ugyanis ez a politikai csürhe teremti meg a mások meghurcolásának. Végrehajtók meg szoktak akadni. Akik aztán a jogszabályokra hivatkoznak.

Azonban talán érdemes lenne a sok végrehajtónak, és a nekik, lehetőleg arctalanul, az internetes fórumokon, tapsolóknak figyelembe venni. Amikor embereket gázosítottak el, illetve lőttek a Dunába, akkor is jogszabályokat, hatalmi rendelkezéseket hajtottak végre. Az emberséget azok képviselték, akik kijátszották ezeket a hatalmi intézkedéseket. Azok, akik enni adtak az éhezőknek, és fedelet az üldözötteknek. Rájuk ma is sokan emlékeznek. A táborok kápóira, a gázkamrák építtetőire, a másokat üldözőkre jobbára csak a bírósági akták.

Andrew_s

Gulyás a gender-szakokról: nyasgem

Fotó: MTI / Kovács Attila

A gender-szakokkal kapcsolatos kommunikációs lassan igazi gumicsonttá nemesedik. Eközben két dologra talán mégis érdemes figyelni. Az egyik az, hogy vajon miről akarja elterelni a hatalom a figyelmet. A miniszterek fizetésemelése valószínűleg csak az egyik ilyen téma. A másik az, amiről akár az elszólások szintjén közölnek információkat. Ahogy Gulyás Gergely sem biztosan akarta bejelenteni a nyílt diktatúrát.

Nem mindtha érdekelné a szélesebb társadalmat. Az ellenzéket például szinte egyáltalán nem. A parlamentben ülők többségét csak a saját fizetésük érdekli. Ezen kívül talán még az, hogy a társadalom többségét, mert a többség nem Orbánra szavazott, megosztó baromságokért miként tudják egymásra kenni a szart. A megosztott többséget sem nagyon érdekli. Valószínűleg azért, mert a gender-szakoktól függetlenül is van pár egyéb, a pártok vagdalkozásánál lényegesen érdekesebb, illetve élesebb problémájuk az életben. Amely problémák egy részéről valószínűleg éppen azért gondoskodik a hatalom, hogy az emberek egzisztenciálisan zsarolhatók, a napi problémákkal küzdők legyenek. Ne is legyen energiájuk az olyan kérdésekkel foglalkozni, amilyen például az ország valós hatalmi berendezkedése.

Amellyel kapcsolatban Gulyás, alkalmasint a gender-szakokkal kapcsolatban, sommásan összefoglalta a lényeget az ATV tudósítása szerint. A képzéssel kapcsolatban elvileg ugyenis csak tervezet van. Elvileg egy véleményezhető tervezet. Elvileg akár még vissza is vonható a tervezet. Elvileg akár azt is hihetnénk, hogy éppen a visszavonás megalapozására nyilatkozhatták az ELTE részéről azt, hogy mégsem értenek egyet a megszüntetésekkel. Erre Gulyás azt mondja, hogy bár formális döntés nem született a megszüntetésekről, „de tessenek döntésnek tekinteni az elmondottakat”. Mármint azt, hogy a kormány nem ad lehetőséget a gender-képzésre. Az üzenet világos. Simán összefoglalható azzal, hogy „azt ugattok, amit akartok, mert az lesz amit mondunk”. Ennyit arról, ha bárki szakmai, vagy társadalmi érvet gondol átnyújtani megfontolásra. Minek? A falusi suttyó fe’gyütt Budapestre, megkapta a hatalmat, és a hatalom szétrombolta a a talán kezdetektől sem túl komplexosktól mentes személyisége maradékát. Nem Orbán lenne a történelem első olyan diktatórikus vezetője, akivel ez megtörtént.

A képet elvileg árnyalhatná az, hogy a vezér külpolitikai papucsa, Szijjártó, nagy eredményként üdvözölte a gender-tanulmányokat is folytató, illetve reklámozó  indianai Notre Dame Egyetemmel kötött megállapodást. De az annak megvalósulásáig hátra levő közel egy év alatt még bármi történhet. Egyrészt a hívek közül senki nem fogja a vezér szemére vetni, hogy akár percenként másról beszél. Elég ehhez a miniszteri fizetésekkel kapcsolatos reakciókat olvasgatni. Amelyek közül még a fórumok kommentelői között sem nagyon bukkan fel olyan jobboldali véleményalkotó, aki összevetné a jelen állapotokat Orbán korábbi nyilatkozataival. Majd pont a társadalmi kutatások tárgyköréből fog bárki szót emelni bármiért? Ja, nem. Különösen úgy nem, hogy a hatalom részéről megmondják a hívőknek, hogy mit gondolhatnak a kérdésről. Inkább azt csodálom, hogy egyelőre még csak Semjén, Rétvári, illetve Gulyás szintjén szólaltak meg a napokban. De még várhatunk pár napot. Addigra talán megérik a helyzet, hogy megszólaljanak az olyan szellemi nagyágyúk, mint Kósa Lajos, vagy Németh Szilárd.

Miközben nem látom cáfolatát annak, hogy alapvetően az a baja a társadalmi szerepek, a szerepekhez kötődő sztereotípiák kutatásával Orbánnak, és társulatának, hogy ez nem igazolná vissza, az „asszony főzz, és tedd szét a lábad” mentalitást. Mert egyenrangúnak kellene elismerniük a női vezetőket, illetve általában a társadalom női szereplőit- Holott azt Kövér korábbi megszólalásaiból tudjuk, hogy a NER-kompatibilis nő alapvetően egy hülye lombik. Azért persze érdekes lenne, hogy a Fidesz mikor fogja hivatalosan is pedofilnak bélyegezni azt a férfit, aki óvodapedagógusként dolgozik, illetve minimum lebuzizni az egészségügyben dolgozó olyan férfiakat, akik betegápolással foglalkoznak. A történelemből meg majd csak kiírják valahogy az olyan szereplőket, mint a korábbi írásban is említett Mária Teréziát, Zrínyi Ilonát, az Egri csillagok női hőseit. Nagy Katalin cárnő, Viktória-királynő, és a többiek, sorban állnak addig egy kicsit. Miközben alapvetően nem is a gender-szakokról szól persze a kérdés, sokkal inkább arról a hatalmi demonstrációról, amellyel Orbanisztán vezető kisebbsége be akarja bizonyítani, hogy bármikor megtehet bármit. Olyan területeken is, ahol a hatalomnak nem sok keresni valója van. Mert amikor a tudományt a politika és ideológia játszóterévé tették, az eddig csak olyan nagy eredményekhez vezetett, mint a tudósok megkínzása, megégetése az egyház áldásával, illetve Liszenko elvtárs tündöklése Sztálin kegyelméből.

Andrew_s

Conteo: Az ELTE és a gender

ELTE-ben a csepp, és benne a tenger. Illetve a gender. Illetve a gender-szak. A kormánynak a gender fogalmával kapcsolatban lila gőzöket sem ápoló, de a lelkesen homofób hívőiket megszólítani képes tervezetével kapcsolatban az ELTE reakciója gyakorlatilag a pihe-puha popsipucolás volt. Mára kiderült, hogy mindenki félreértette az egyetemet. Talán ők maguk is önmagukat? Ki tudja?

Minden esetre kiadtak egy sajtóközleményt arról, hogy most éppen miként értik az egészet. Ebben gyakorlatilag azzal indítanak, hogy a szak megszüntetésére hivatalos megkeresést nem kaptak, és az Egyetem különben is kifejezetten kifejti egyet nem értését a megszüntetéssel kapcsolatban. Az indoklás szerint a főhely nem a felsőoktatás autonómiájának a sérelme, hanem az, „hogy az előterjesztés nem tartalmaz indokolást a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak megszüntetésével kapcsolatban”. Amit érthetünk úgy, hogy amennyiben kapnak egy vezéri indoklást, akkor szinte már nincs gond a dologgal. Illetve de, mert azért a harmadik lépcsőben emlegetnek valami olyasmit, hogy a rendeleti szakmegszüntetés sértheti az alaptörvényt.

Amelyről tudjuk: nagyjából fél nap alatt fogja a hatalom átszabni, ha kedve van hozzá. Majd beleírják legfeljebb, hogy ezt követően a vezér olyan szakokat hozhat létre, és olyanokat szüntethet meg, ami éppen az eszébe villan. Az ELTE is megkapja a maga indoklását, és helyre is billen a világ orbanista rendje az egyetemi vezetőség számára. Igen, látom. Megpróbálkoztak az ELTE részéről holmi szakmai indoklást is elővezetni, hogy miért lenne ostobaság a nemi szerepekkel kapcsolatos szociológiai képzés megszüntetése. De szerintem talán ők sem gondolták komolyan, hogy ennek bármi értelme van. A gyakorlatban inkább azt hiszem, hogy amennyiben Orbán a homofób híveinek ezzel akar gesztust gyakorolni, akkor meg fogja tenni. Nem azért, mert szakamilag indokolt, hanem mert neki szavazatok kellenek. A sík hülye szélsőségesek, és velük a szavazataik, pedig többen vannak. Orbánnak tehát teljesen megfelelhet a gender-szak megszüntetése, ha az említett híveknek ez szimpatikus. A szakmaiság már a saját szakdolgozatában sem nagyon környékezte meg.

Alkalmasint azt is az ELTE közelében védte annak idején a miniszterelnök. Az egykori konzulense, Fellegi Tamás, egy ideig, különböző pozíciókban, szem előtt volt. Majd látszólag eltűnt, de még 2014-ben is az igencsak befolyásos emberek közt tartották számon. Alkalmasint persze szintén az ELTE volt az, ahol Semjén Zsolt igencsak kérdéses dolgozatát bevédték annak idején. Aztán inkább agyonhallgatták az ügyet. Nem kis gesztust gyakorolva a hatalom felé. Talán kéz-kezet sikál alapon. Ahogy a „Pistának jó lesz” gólyabotrány villámgyorsan kikerült a fókuszból. Ahogy a Kende-eset is. Nem mintha bárki krokodil-könnyeket hullajtana.

Amiért érdemes volt talán egyáltalán felidézni ezeket, az még csak nem is a felmelegítésük vágya. Inkább csak annak árnyalása, hogy a regnáló orbanizmus, és az ELTE kapcsolata elég baráti is tud lenni. Az egyik oldalon. A másikon az ELTE talán nem is az a tudományos fellegvár, ahol csalhatatlan hitelességgel tudnának kiállni egy hatalmi döntéssel szemben. Márpedig ebben az esetben az igencsak óvatos, elutasítása a rendeleti szakbetiltásnak felveti azt, hogy ezt vajon melyik kormányzati szereplővel egyeztették? Netán az Orbán-csapat egyfajta kommunikációs főpróbát tartott, és most megengedték az ELTE-nek, hogy tiltakozzon? Alapot szolgáltatva arra, hogy majd erre hivatkozva vonhassák vissza az ötletet?

Még az sem biztos, hogy a válaszoktól jobb lesz nekünk. Vagy az ELTE-nek.

Andrew_s

Ki közlekedsz Budapesten, hagyj fel a reménnyel

Akadálymenetesítés magyar módra
Fotó: EISimay

Szemem elé keveredett egy hírecske arról, hogy Moszkvában az útfelújítások milyen ütemben zajlanak. Ha egyszer belekezdenek. Egy menetben, és teljes erőbedobással. A hírt elolvasásra ajánló egyik írás is egyfajta példaként emlegeti. Rendben: uborkaszezon-szagú az ügy. De nem Budapesten, ahol most éppen alig lehet közlekedni, és ami eddig elkészült, az is olykor inkább röhejes.

Mert feltolakodnak azok az emlékek, hogy a Szent Gellért tér környékén mikor volt utoljára útfelbontás. Ja, bocs, most is van. Meg volt nem is olyan régen. Várostörténetileg szinte tegnap. Ki tudja miért? Ki tudja miért nem lehet, csak egy kicsit koordinálni az egyes felbontási célokat? Esetleg ennyire koncepciótlan, esetlegesen ötletszerű, netán tehetetlen lenne az újbudai vezetés? Amivel valószínűleg nem lógnak ki a nagy fene átlagból. Ami akkor sem mentség, ha valaki majd nagy hangerővel közli: a felbontások nagy része budapesti, mármint fővárosi hatáskör. Egy területileg illetékes polgármesternek akár szava is lehetne. Ha a kormánypárt megbízottja, akkor is. Esetleg főleg akkor.

De a tehetetlenségben, hangtalanságban sincs egyedül. Budapest a sok kicsi, még kisebb, illetve az esetenként nagyobb felbontások, illetve útlezárások városa. Szinte tradicionálisan. Érdekes lenne tudni, hogy ki mennyit keres ezeken. Nem mintha illúzióim lennének arról, hogy ezt valaha is megtudjuk. Marad nekünk a botladozás. Ahogy annak idején a Moszkva – leánykori és nyugdíjas nevén Szél Kálmán – tér felbontásakor. Aztán utána is. Ahogy közel két éve is írtam: valószínűleg nem függetlenül attól, hogy Orbán a bűnös várost látja a fővárosban. Abban a városban, ahol alapvetően tesznek rá, és kínkeserves választókerület-manipulációkra kényszerítik a győzelem gőzös látszata érdekében is. Amely várost legutóbb külön helytartó kinevezésével fenyegetett meg. A metró felújításával kapcsolatos klimatizáció pedig meleg példája annak, hogy a lakosságot célzó hatalmi kicseszések mindennaposak.

De nem kell mindig nagyban gondolkodni. Visszasétálhatunk az említett Moszkva térre. Szigorúan gyalog. Mert a villamos vagy jár, vagy nem. Akinek közlekedési nehézségei vannak, az esetleg levitációs tanfolyamokon is részt vehet. Mert az kétségtelen, hogy van lift. Ám odáig el is kell jutni. Ahogy onnan is tovább kell jutni esetleg. A közlekedés tervezői szerint ez azonban olyan luxus, ami nem illeti meg a téren előfordulókat. Az akadálymentesített megközelítés a kiváló tervező, a terveket elfogadó kiváló grémium, és a még kiválóbb kivitelező szerint azt jelenti jelenleg, hogy van egy lejtő, ami fél-útig tart. Onnantól lépcső visz tovább. Az emberbarát várostervezés nagyobb dicsőségére.

Csak remélni merem, hogy a tervező, jóváhagyó, kivitelező külön-díjat, prémiumot, illetve elismerést kapott. Elvégre ingyen hülyének sem érdemes lenni. Félni legfeljebb attól lehetne, hogy igen komoly szerver-kapacitás kellene, ha az összes ilyen baromság-szagú megoldást be szeretnénk leltározni. Akár a fővárosban, akár az egyes kerületekben, akár országosan. Azért lehet, hogy megérné. Legalább lenne egy olyan lista, hogy milyen referencia-munkák előállítóit, illetve megbízóit nem szabad többé közpénzből finanszírozott projektek közelébe engedni.

Andrew_s

Nem értjük, irigyeljük, hülyék vagyunk, tiltunk

A nyár közepén rendeletet hoztak az egyetemi szakok egy részének elsöpréséről. Megszüntetve, hatóságilag, a gender-szakokat. A képzésben az ELTE és a CEU a fő érdekelt. A CEU elleni hadjárat régóta ismert. Az ELTE meg így járt. A hatalom fogást akart találni, és KDNP által különösen hevesen utált szakok „személyében” megtalálta. Gondolkodni meg nem kötelező. A rendeletek alkotóinak sem.

Mert azt a részét teljesen értem, hogy a hívek nagy részének a kocsmaszociológiai szinten teljesen világos a kép. Számukra a gender, a társadalmi nem, tanulmányozása „buzisimogatás”. Oszt’ jóna’ot. A banánhámozási verseny veszteseinek ez így teljesen jól is van. Megtapsolják a betiltását, és a KDNP néhány politikusa is elégedettebben csobban a hideg sörhabban. Elvégre az olyan zsenik, mint a KDNP ifjúsági szervezetének (IKSZ) az elnöke, már tavaly nyílt levélben támadta be az ELTE ilyen irányú képzéseit. Az IKSZ-től akkor sem nagyon vártunk volna magasabb szellemi színvonalat, és más ügyek kapcsán sem okoztak csalódást. Elég arra a 2016-os ötletre emlékezni, amikor „örömkommandók” segítségével gondoltak adózni a szaporodásnak. Talán a Vesta-szűzekre, esetleg az életforrás-projektre gondolva nosztalgiával. Ha kinézzük a történelmi ismereteket a KDNP holdudvarában nyalakodókból.

Ami a gender fogalmát illeti, arról valószínűleg halvány gőzük sincs. Arról sem, hogy a „társadalmi nem”, az nem azt jelenti, hogy mindenre nemet kell mondani, aminek köze van a társadalomhoz. Márpedig a hatalom nagyjából most ezt a „nem”- mondást gyakorolja. Ami túlmutat a saját szemellenzőiken az nincs. Alkalmasint ez még csak nem is liberalizmus, illetve az annak tagadásaként hirdetett hierarchizmus kérdése. A gender fogalmához, ha mindent bele akarunk érteni, akkor a nemi szerepvállalás, illetve az ahhoz tapadó sztereotípiák vizsgálata is hozzá tartozik. Ami lényegesen nagyobb halmaz, mint amit a KDNP olyan politikusai, mint Rétvári Bence, illetve Harrach Péter kommunikálni képes belőle. A nemi szerepekhez tartozó sztereotípiák például egyértelműen azt jelzik, hogy történelmileg, ha tetszik konzervatívilag, a katonaság, a hatalom „kezének” levés, az operatív utasításrendszer csúcsán trónolás kifejezetten férfi szerep.

Amikor a Fidesz klerikális lobbi-platformjaként működő politikai képződmény néhány prüntyőkéje kirohan a társadalmi szerepek elemzése, tanulmányozása ellen, akkor pár más kérdés kapcsán is érdekes lenne a véleményük. Érdekes lenne tudni a véleményüket a hatalom csúcsán igencsak hatékony Mária Terézia uralkodói szerepvállalásáról, az Egri csillagokban is emlegetett várvédő nők katonai szerepéről, illetve a szintén megfestett, a munkácsi várat a férfiaknak is példát adón megvédő, Zrinyi Ilonáról. Már csak azért is, mert a „szerepcsúszások” mindennapos esetei szempontjából egyáltalán nem lenne érdektelen a hatalom hozzáállása. Ha ugyanis a sztereotípiákat feszegető viselkedésnek már a szociológiáját is elutasítják, akkor elképzelhető, hogy mi a hatalom hozzáállása egy női csúcsvezetőhöz. Miközben gondolhatunk az olyan, nem egy esetben kényszerű szerepbővülésekre is, amikor egy valakinek fel kell vállalnia, legalább részben, a másik nem szerepét is. Például, a gyermekét egyedül nevelő nő, illetve férfi óhatatlanul abban a helyzetben találja magát, hogy számos, a másik nemhez kötődő családi szerepet is fel kell vállalnia.

A regnáló hatalom, amikor a társadalmi nemhez, a nemi sztereotípiákhoz kötődő képzéseket gondolja korlátozni, illetve magát a „társadalmi nem” létét is tagadja, akkor valójában állást foglal a női vezetők, a gyermeküket egyedül nevelők vagy akár az „óvóbácsik” ellen is. Nem mintha ez túl nagy újdonság lenne a kormány, illetve annak vezetője részéről. Az utóbbi péniszirigy pitiánersége már négy éve előrevetítette a szellemi langyosvíz iránti nemzeti vágyakozást. Ez azóta csak kiteljesedőben van. Akkor írtam, hogy a „kisstílű, fantáziátlan, állatias indulatokkal operáló, szellemi semmittevésbe süllyedő uralkodás az, ami nemzedékeket tesz tönkre, üldöz el, kényszerít szellemi pangásra”. Azóta már tudjuk, hogy zajlik az exodus az országból, hogy az oktatáspolitika nem szolgálja a fejlődést, hogy Orbán valójában csak a populizmus keretei között képes szerepelni. Két akkumulátortöltés között. Ahogy valóban a senkik hatalmát, a kisszer diadalát hozta be a kontraszelektált mindennapokba.

Andrew_s

Tanárodat márpedig nyald körbe

Megjelent egy olyan összeállítás a 444.hu oldalán, ami szinte cseppben mutatja meg a hazai oktatás alkalmatlansági tengerét. Annak a folyamatnak a kapcsán, amelynek során egy iskolai diákcsínyből sikerült gyakorlatilag büntetőeljárásig eszkalálni a problémát. Addig, hogy már-már azt hihetnénk: az e-napló meghamisításáig süllyedt az annak kezelésére jogosult tanerők egyike.

Az egyik szál nyilvánvalóan a diák gerincéről szól. Egyrészt az elkészült videók egyikét minden további nélkül bevállalta, míg a másikért úgy sértődött meg a jelek szerint rá a tanári gittegylet, hogy ehhez nem igényel túl sok bizonyítékot. Mármint a szerzőség igazolását. Másrészt a tanárokat kifigurázó képeket a csemete a saját Facebook-oldalán tette közzé. Nem hozott ehhez létre egy kamu-profilt, álnevet, és nem is igazán korlátozhatta a láthatóságot. Az első kritikákat követően pedig le is szedte az összeállítás alapján. Ha a saját profilon való közzétételt, a videó rendőrség által jegyzőkönyvezett, önkéntes bevállalását összehasonlítom azokkal a trollokkal, akik álneveken, ál-oldalak nevében rombolnak mindent, akkor a diák egy igazi gerinc-király. Amitől még bőven lehetett oktalan gyermek, amikor a tanárok, az önjelölt szentek egyletének a kritikájára vetemedett.

Mely egylet szinte teljes alkalmatlanságát mutatja, hogy képesek voltak ebből rendőrségi ügyet kreálni. Amelynek alapján azt is feltételezem, hogy diákként egytől-egyig olyan mintadiákok voltak, akiknek az egész iskolájában senki nem aggatott gúnynevet egyik tanárra. Amit nem tartok valószínűnek. Azt azonban igen, hogy talán a most ennyire felháborodott tanárok voltak diákkorukban azok, akik a tanáraikat gúnynéven illetőket feljelentgették annak idején. Ha másért nem, akkor azért, hogy ezzel is demonstrálják a hatalom feltétlen kiszolgálásának szándékát. Van ilyen diák. Régen is volt. Magam is ismertem ilyeneket. Olyanokat is, akikből később pártfeladatból lett KISZ-titkár. Egy egészséges diákközösség általában ki is dobja magából ezeket a jellemgyenge figurákat. Akikben ettől csak erősödik a portás-hatalmi attitűd. Bármilyen hatalom feltétlen kiszolgálóivá képesek válni, és bármilyen kicsi, megkapott hatalmat maximálisan demonstrálnak.

Tanárból is van ilyen. Régen is volt. Rendszerint később pont ezek kapnak elsőként mindenféle gúnynevekeket. Régen sem volt másként. Emlékeim szerint már általános iskola vége fele sem. Középiskolában annyira, hogy némely tanárról ma is először a diákság által ráakasztott név jut először az eszembe. Sajátos módon azok esetében is, akiket tudása, emberi hozzáállása miatt akkor is nagyra becsült a diákság, és ma is csak a tisztelet hangján tudnék szólni róluk. Amiről eszembe jut persze az is, hogy a diákság által adott nevek is beszédesek. Vannak kedveskedők, és vannak olyanok, amelyek nagyon nem kedvesek. De a különbségnek oka van. Nem egy esetben a tanárokban keresendő oka. Ha tehát egy tanár, egy tanári kar vezetője megsértődik, akkor lehet, hogy először a tükörrel kellene közelebbi viszonyt létesíteni. S nem kalapáccsal.

A régmúlt emlékeit pedig azért poroltam le, mert akkor is előfordult, hogy egy-egy tanár egy életre megsértődött némelyik diákra. Az akkori, diktatórikusnak említett rendszer pedig széles palettát biztosított arra, hogy pokollá tegyék a diák életét. Minden rendőri segítség nélkül is. Egyébként a rendszer valószínűleg ma is lehetővé teszi. Anélkül, hogy ehhez módosítani kellene egy e-napló tartalmát, vagy rendőrséget kellene bevonni az ügybe. Mindaddig, amíg nem kifejezett bűnügyről, ezzel fenyegető jogsértésről van szó. A tanárok kigúnyolása pedig talán nem ilyen, alanyi jogon üldözendő, a leánykereskedelemmel, iskolai pedofíliával egy szintre hozható eset. Habár ez az ügy sem a rendőrségen indult. Az igazgatónő elpróbálta a személyes nyomásgyakorlást, a személyi szabadsággal való zsarolást. Annak érdekében, hogy letudja a szülők tudta nélküli kihallgatást, majd annak jegyzőkönyvezését. Az összeállítás alapján: „... a diák elsírta magát, kérte, engedjék el, és hagy telefonáljon a szüleinek. Heilmann Józsefné erre végül csak úgy volt hajlandó, ha Ákos aláírja a meghallgatásról készült jegyzőkönyvet”. Önmagában ezért a gesztusért kellene az igazgatónőt úgy kivágni a tanári pályáról, hogy a Nap-rendszeren kívül találja magát. Aztán, valamiért mégis bírósági ügy lett az egészből. Ami azt jelenti esetleg, hogy a hatóság szerint is olyan eszközökhöz nyúltak az iskolában, ami felveti a törvénysértések gyanúját?

Miközben a 444.hu összeállítása alapján nem tűnik ki, hogy a kritika túlterjedt volna azon, hogy a diákok pár órát, elfoglaltságot utálnak, illetve némely tanárt alkalmatlannak tartanak a pályára. Emiatt az sértődjön meg, aki szerint a tanárképzésben komoly és rendszeres pályaalkalmassági felméréseket tartanak. Esetleg az, aki szerint ezeket a felméréseket rendszeresen elvégzik a tanárok között is. Netán az is megsértődhet, aki a saját iskolaéveinek minden tanárát, minden tantárgyát, és minden kötelezően szabadon választott elfoglaltságát imádta. Mindenki más nyugodtan tegye le a köveket. Óvatosan. Nehogy a lábára ejtse. Esetleg a KLIK lábára. Akik szerint „az igazgatói irodában elvégzett meghallgatás során Ákos emberi méltóságának és személyiségi jogainak sérülése nem állapítható meg”. Ami azt is megmagyarázza, hogy az igazgatónő miért van ott, ahol van. A gyermek megfélemlítése, a jogi képviselőtől való elzárása, a nyomásgyakorlás tehát teljesen rendben van a hatalmi ágens szerint. Amit alátámaszt az is, hogy a „minisztérium úgy döntött, hogy még öt évre meghosszabbítja Heilmann Józsefné igazgatói megbízását”. Amihez csak gratulálni lehet.

De talán nem is annyira véletlen, hogy a tanárok, esetleg személyiségi, alkalmasságának kérdése nem kérdés. Hivatalosan sem. A tanártüntetéseken elhangzottak alapján nem hivatalosan sem. Mert az iskolák környékén minden rendben van. Nincs ott kérem semmi látnivaló. Lassan igazi tanáregyéniségek sem. A rendszert pedig a jelenlegi kör működteti, kontraszelektálja, illetve fényesíti.

Andrew_s

Rétvári Kánaán-üzenete külföldre

Az kérem úgy volt...
Forrás: Fidesz

A kormánypropaganda terjesztésében Rétvárit is elérte a forró krumpli. Amennyiben őt érte a kétes megtiszteltetés, hogy pedálozzon kicsit. Azt hirdetve, hogy a rendszerváltás legsikeresebb nemzetpolitikája zajlik. Amit már önmagában a letelepedési kötvényekkel való kormányközeli seftelés is megkérdőjelezhetne. De a hatalmi kommunikáció hagyományosan tényrezisztens. Rétvári sem kivétel.

Kicsit árnyalni látszik a megszólalás súlyát, hogy az Emmi parlamenti államtitkára tanároknak nyilatkozta el magát. Többek között azért is, mert szerinte ma igazán könnyű a magyarság részét alkotni. Szerinte azért, mert „egy gazdaságilag, kulturálisan és politikailag is egyre erősebb Magyarországhoz tartozhatnak a határon túli és a diaszpórában élő magyarok is”. Amely kijelentés végéről az „is” szinte egészen biztosan nem igaz. Tekintettel arra, hogy a határokon belül születettek között egy, talán a nagy világválság óta nem tapasztalt kivándorlási hullám csap éppen magasra. Ami nagyjából azt jelenti, hogy miközben nagyüzemi az állampolgársággal való kötvény-mutyizás, és több jel szerint számolatlanul öntik a pénzt a határon kívül, de ahhoz közel élők szavazatainak a megvásárlására, a határokon belül nem túl meggyőző az a könnyed idetartozás. Miközben nehéz elszakadni attól a gondolattól, hogy amennyiben a Magyarországon talán sosem járt, de levélben ide szavazóknak itt kellene élniük, akkor hamarosan Londonból, Berlinből, vagy bárhonnan máshonnan üdvözölnék az itten maradókat.

Ahogy azt is nehéz elfeledni, hogy a hatalom képviselői gyakorlatilag maguknak tartják fenn a jogot a magyarság meghatározására. Összekeverve a magyarságot a kormányhűséggel. Holott a haza fejlődését, de nem egy esetben akár a puszta fennmaradását is sokszor szolgálták jobban azok, akiket a hatalom kirekesztésre ítélt. Nem ideológiai okokból, hanem azért, mert egy olyan hatalom, ami csak a saját tömjénezésére gondol, illetve mindenki mást ellenségnek tekint, az elszigetelődik. A lakosságtól éppen úgy, mint a realitásoktól. Márpedig úgy Orbán, mint a Fidesz általában, a legjobb úton halad a csak befele tömjént füstölő, elszigetelődő személyi diktatúra rendszere felé. A ház végében épült stadiontól, a minden ellenzéki hazaáruló szemléletének kialakítását jelző mérföldkőnél toporogva. Mely mérföldkőnél éppen a napokban jelzett inflációnövekedés jellemzi a Rétvári szerint kiváló gazdaságot. Arról a kultúráról már szót sem ejtve, amelynek legutóbbi vívmánya az óvodások agymosása, és az a keresztény kultúra, ami egy értékrendszert kifejezett undorral utasít el. A keresztényit. De az utóbbiban Rétvárinak kifejezett rutinja lehet. Már évekkel ezelőtt egy sajátosan árnyékkeresztényi szemléletet képviselt. Az államtitkár tehát ebből a szempontból önazonos.

A mostani megszólalásában legfeljebb egy megnyugtató tény lehet. Az, hogy még nem a tanároknak általában üzent. „Csak” a Kárpát-medencei vezetőtanároknak rendezett táborban beszélt. Ahova vélhetőleg a szervező Rákóczi Szövetség csak azokat hívta meg, akiket alkalmasnak találtak a lózungok kritikátlan továbbvitelére. Határtalanul. Határtalan kritikátlansággal. Amellett a valós magyar viszonyok igencsak átszűrt, és a mindennapokban igen korlátosan megtapasztalt valóságával. Ami nem jelenti természetesen azt, hogy a hazai oktatásban ne lennének elegen, akik feltétel nélkül kiszolgálják a mindenkori hatalmat. Akik pozícióba emelésével a hatalom mindig képes sakkban tartani a beosztott tanárokat, és bármikor képes konzerválni egy elmaradott színvonalat. Mert a diktatúra oktatáspolitikája hagyományosan centralizált, hagyományosan gyűlöl minden önálló gondolatot.

De ez utóbbi gondolatfűzér már nem Rétvári éppen aktuális fellépésével függ össze. Az államtitkár csak ellátogatott a Bakonyba, és ott talán nem is volt annyira meleg. Miket, és főleg kinek, fog mondani majd akkor, ha a hőség minden erejével hatni kezd? Aztán majd érdekes lesz hallgatni egy hatalomváltás után azt a magyarázkodást, amit a mostani főszervilisták fognak csapni arról, hogy ők belülről bomlasztottak.

Andrew_s

Az agymosást sem lehet elég korán kezdeni

NER-Elvtársi látogatás.
Forrás: Zoom.hu

Ha egy óvodában mosoda működik, azt teljesen megértem. A kisebb gyermekeknél előfordul, hogy leeszik magukat. A munkahelyi éttermek tapasztalatai alapján a nagyobbakkal is. A kisebb gyermekekkel előfordul, hogy akkor indul el a végtermék, amikor nem kellene. A nagyobbakkal is. Bár, az utóbbi időben inkább azt tapasztalom, hogy a nagyobbak egy részének a száján ömlik ki a szellemi latrinatöltelék. Az azonban már kevésbé világos, ha az utóbbi előkészítése érdekében már az óvoda is beáll a sorva. A szellemi agymosás rendszerébe.

Márpedig azzal, hogy egészen kis gyermekkorban elkezdenék a orbanista embertípus előállítását, aligha lehet másról szól. Ugyanakkor teljesen megérthető. Ha nem is feltétlenül az ovisok körében, de nem sokkal később, korábban is nagy hagyománya volt ennek. Abból az ötletből kiindulva, hogy óvodások körében kezdenék meg a NER-kompatibilis idomítást, azt a véleményt is levonhatnánk, hogy Orbán Viktorra igen nagy hatást gyakorolt az egykori kisdobos-mozgalomban való részvétele. De szertenézve azt is tapasztalhatta, hogy a kortársai között is számosak vannak, akiknek a személyisége továbbfejlődött azóta. Így alighanem levonták azt a következtetést, hogy az általános iskola már kései kezdés lehet. Szívük szerint talán már a bölcsődében elkezdenék az agymosást. Vagy talán már az anyaméhben. Esetleg megszületni sem engedve azt, aki nem az „Éljen a Párt!” felkiáltással köszön be a világba. Amelyet kiválthatna több tanú egybehangzó igazolása arról, hogy az anyuka a terhessége alatt a hasára szorította azt a fejhallgatót, amelyben Orbán Viktor beszéde sugározta be a magzatot.

Az éppen aktuális beszéde. Az éppen aktuális szólamokkal, illetve ellenségekkel. Mert azért Orbán Viktor is definiálta, illetve színlelte már magát szinte mindennek, ami a politikai palettán előfordul. A korai beszédei alapján például liberális képzést kaphatna a gyermek. A kicsit későbbi alapján már-már kisgazdás középpolgárit. Most éppen a kereszténytelenített kereszténydemokráciánál tart. A félútnál kicsit messzebb a bolsevik diktatúra felé vezető úton. Mellyel aztán majd elmondhatja: visszatért a gyökerekhez. A hívei, illetve a párttársai közt már amúgy is túlsúlyban vannak. A gyökerek. Elég az ötös párttagkönyv tulajának munkásságára tekinteni. Meg arra, hogy a pártja nem vágta ki, nem határolódott el. Ahogy Orbán szalon-antiszemitizmusától sem. Amiből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy az óvodások nemzeti identitástudatának a növelése alapvetően a kiskorú rasszisták esztergálásának fedőszólama.

Egyébként külön vicces a történetben, hogy számos olyan szólamot említenek meg az ezzel kapcsolatos tudósításokban, amelyekkel kapcsolatban a kormánypárt tagjainak bővebb magyarázata sem lenne érdektelen. Mert hétköznapi értelemben a nemzeti identitástudat aligha azonos a kormányhűséggel, ahogy a keresztény kultúra sem azonos azzal, amit akár a KDNP hirdet kereszténység címen. Az is érdekes lenne, hogy egy óvodás mit ért hazaszeretet alatt. Ahogy az is, hogy mit ért mondjuk a Fidesz vezérkara ezalatt. Valószínűleg szintén a kormányhűséget, és a feltétlen lojalitást a vezérhez. Akármelyikhez. Most éppen Orbánhoz. Cseréje esetén bárki máshoz. Ahogy annak idején az ÁVH is otthont adott a korábbi rendszerek verőlegényeinek.

Azzal, hogy a meséket ennek szellemében gondolnák átszervezni már elengedik a fantáziát. Bárki képzelje el a rettenthetetlen ólomkatonát a magyar történelem gyakorlatilag indifferens székely himnuszt énekelve, és a nemzeti lobogót lóbálva. Esetleg széttáncolt cipellők után nyomozó katonát, amint versenybe száll a legkisebb Orbán-lány kezéért. A legnagyobbért azért nem, mert akkor meg kéne vívnia a Turul-háton érkező Orbán-vővel. Egy olyan téren, amit a Tiborcz-féle közvilágítás lát el fénnyel. Márpedig annyira gonosz egy meseátfabrikáló sem lehet, aki sötétben tapogatódzó viadalt mesélne a kicsiknek. Akkor sem, ha valamelyest felkészítené az ovisokat arra a szellemi sötétségre, ami az orbanista embertípusnak kijár. Akiknek nem gondolkodni kell, hanem tapsolni. Valamint éljenezni. Miközben esetleg verik a tőlük kicsit eltérő csoporttársukat. Mert nem elég magyarok. Esetleg azért, mert a stüleik szerint a társuk szülei nem elég magyarok.

Nem mintha a szüleik ismernék a felmenőiket. De ez nem is kell. Elég ha Orbánt ismerik. Képről. A családi ima oltárképe gyanánt. Ami elé oda lehet az óvodást is térdeltetni. Miközben a NER-vezetők gyermekeinek, ahogy már hat éve is, külön óvoda jár. Valószínűleg külön elnyomástani képzéssel és lelkiismeretkiölő gyakorlatokkal. Annak érdekében, hogy az oligarchák csemetéi is kellően NER-kompatibilis idomítást kapjanak. Hatalmit.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindez a mérlegnek csak az egyik serpenyője. A másikban azt tehetjük, hogy a szülők, akár csak szavazópolgárként, nem hajtják el a gyermekeik lelkéért is kufármentalitással kuncsorgó hatalmi tébolyodottakat.

Andrew_s

Sajtó és Simicska: üzlet a hatalommal?

Az internet terjedésével sokszor megtapasztalt jelenség, hogy a gondolatok jönnek, majd mennek. Az általam leírtak is nem egyszer máshol köszöntek vissza. „Természetesen” forráshivatkozás nélkül. Nem akarván elkövetni ugyanezt, mindenképpen elolvasásra ajánlom Földes András írását az Index.hu oldalán. Ráadásul a legtöbb gondolatban igaza is van. Kínos.

Kínos, de nem neki, hanem az államilag megtámasztott propaganda szempontjából. Mármint akkor, ha elolvassa arrafelé valaki. Talán elolvassa. Mármint akkor, ha a hatalom propagandafelelőseinek van annyi esze, hogy olykor a saját termékein kívül mást is olvas. Az is igaz persze, hogy egy írás elolvasása nem jelenti annak megértését. De még a megértés esetén sem biztos, hogy nem indul be az a mechanizmus, ami a saját döntések felmentését szolgálja. Akár a valóság, a realitás, az ésszerűség ellenében is. Ez utóbbi nem a média specialitása, hanem az emberi viszonyulások általános jellemzője. Alkalmasint Orbán csapata is ismeri, mert manipulálja. Elég belegondolni abba, hogy hány alkalommal használta a propagandában céltáblának mindazokat, akik lövöldözése felmentést ígért a személyes hülyeség alól. Alkalmasint a hatalmi baromságok leplezésére is. Mint az első békemenet környékén. Amikor kirohanásokat rendeztek a bankok ellen a devizahitelek miatt. Holott előtte a Szijjártó-Kósa páros segített bedönteni a forintot.

Földes írására visszatérve, azért is érdemes elolvasni, mert világosan levezeti, hogy miért van a valós sajtóban ellenzéki, ha tetszik ballib, túlsúly. Véleménye szerint azért, mert a sajtóval kapcsolatos elvárásoknak a hatalom által támogatott szócsövek nem igazán felelnek meg. Márpedig akkor, ha a hatalom csak propagandacsatornákat működtet, akkor a valós média valóban csak „túloldalon” fog előfordulni. Az pedig külön érdekesség, hogy az az Index.hu adott helyet az írásnak, amelynek az egyik nagy dobása annak idején a teljes fórumrendszer Orbán-hitet sugalló felforgatása volt. Olyan megoldásokkal, amely számos, Orbánt bíráló topik törlését, illetve több felhasználó tiltását is magukba foglalták. Az Index ellenzékisége, amely olykor nem is tűnik annyira ellenzékinek, hajaz arra, hogy megpróbáltak gesztust gyakorolni a hatalom felé. Csak aztán valamiért ez nem jól sült el. Illetve nem úgy, ahogy a tulajdonos gondolta.

Ami erős párhuzamot jelenthetne a hírTV sorsvonalával. Mert a múltba tekintve még bőven emlékezhetnek arra, hogy korántsem volt annyira ellenzéki, de még csak objektív sem, amíg Simicska látványosan jóban volt Orbánnal. 2006-ban még szinte örömkönnyek között vergődve tudósított lelkesen a hírTV tudósítója a TV-székház felgyújtásáról. Aztán Orbán az első jelek szerint egy saját oligarchia kialakítása mellett döntött, és a TV-csatorna megtalálta az újságírást. A mostani átrendeződés tehát alig több, mint egy drasztikus visszarendeződés. Az alapvető üzenet nem is annyira tartalmi, mint szemléleti. Kőkemény, háttéralkuktól sem garantáltan mentes tisztogatást üzen. Valójában nem is azoknak, akik nem egyeznek ki Orbánnal, hanem éppen azoknak, akik kiegyeznek. Nem kellene ugyanis elfogadni, hogy a TV-csatorna munkatársai között éppen akkor indult el tisztogatás, amikor az visszakerült a Fidesz hatókörébe. Így sokkal inkább azoknak üzen, akik a szakmaiságot akarják előtérbe helyezni. Akár szimpatizálnak a hatalommal, akár nem.

Mert az elsődleges szelekciós szempont a párthűség lett. Idősebbeknek akár ismerős is lehet a recept. Volt már olyan a magyar sajtó történetében, amikor a párthűség mindent vitt. Valójában az elhíresült G-napig Simicska birodalmában is ismerős lehetett ez a szempontrendszer. Miközben talán érdemes arra is emlékezni, hogy Simicska távozása is lehetett egy előre lefektetett forgatókönyv része. Még akkor is, ha azt a forgatókönyvet esetleg nem Orbán írta. De az sem kizárt, hogy a régi harcostársak üzletet kötöttek. Simicska egy kisebb vagyonnal, de tulajdonképpen mentességet kap. Arra az időszakra, amelyről az üzlet keretében hallgatni fog. Arra az időszakra, amikor Simicska a Fidesz érdekében, azt hatalomba segítve ténykedett. Mert azt ugyebár tudjuk, hogy volt egy sejtetés egy videóról, amit már majdnem látott valaki. De amely mégsem igazán forog közkézen. Holott a köz informálása talán mégsem lenne érdektelen. Mármint akkor, ha Simicska valóban leváltva szeretné Orbánt látni.

De valahogy ebben sem vagyok teljesen biztos. Ahogy abban sem, hogy nem az említett üzlet része volt a Jobbik-Fidesz vadházasság. Amennyiben a Fidesz elindult a szélsőségek, a Jobbik pedig a centrum felé. Valójában egy hatalmi monolitot alkotva. Kisebb dudorokkal. Melyek egyike lehet az LMP is. Ha sok vizet nem is zavarnak.

Andrew_s

Parragh most a tudományt szakértette meg

A formálódó, személyi kultuszos, kontraszelektált hatalomgyakorlás egyik legbiztosabb jele, ha olyanok kezdenek bátorságot meríteni az előttük tornyosuló fenékből, akiknek csak az említett műtárgy körbe és kinyalása a szinte egyetlen érdemük. Nem szakmailag, mert szakmailag akár jó iparosok is lehetnek. Ahogy a Fidesz ötös számú tagságijának a tulajdonosáról sem mondanám, hogy rossz publicista. Akkor sem, ha egy morális nulla. De most ne is róla szóljunk.

Már csak azért sem, mert Bayerről más ír eleget. Meg aztán belőle csak egy van. Goebbels magasságába meg, talán még, nem emelkedett. Amellett, hogy minden „okosságának” kielemzése érdemtelen népszerűséget is eredményezhetne. Igaz, ebből a szempontból Parragh legutóbbi alakítása is kérdésesen megemlítendő. De annyiban talán mégis érdemes az említésre, mert igazi állatorvosi lónak tűnik az, ahogy beszó’t az MTA-t érintő kérdések kapcsán. Amellett, hogy a korábbi megnyilvánulások alapján jó szakembernek is nehéz lehet tartani. Eltartania a vállalkozóknak meg mégis csak kötelessége a jelek szerint. Elvégre ő a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Ha valaki nem tudná abból, hogy hol az oktatáspolitikába, hol bármi másba ugat bele. Legutóbb például az alap-, és alkalmazott kutatás témakörében mondta meg a frankót. Frankón.

Egyben kijelentve azt is, hogy legfőbb ideje van annak, hogy Palkovics, mint miniszter, átalakítsa a rendszert. Amit ők, gondolom az iparkamaránál és szatócssegédéknél már régóta tudnak. Mármint azt, hogy át kell alakítani. Az MTA rendszerét. Azért érdekelne a véleménye arról, ha valaki egy kutatóintézetből kiszólva állapítaná meg, hogy ott, az iparkamrában is nagyon át kellene alakítani a rendszert. Többek között villanykörtékkel. Hátha kisebb lenne a sötétség. Már csak azért is mert Parragh, a nép hű rabszolga-képzési szakembere, azt hozta fel a leirat szerint példaként. Valahogy imigyen:

„Ha tudom azt, hogy ha egy drótba áramot vezetek, az fölizzik és világítani fog. A fejlesztés az, ha ebből létrehozok egy működő eszközt, az innováció, ha csinálok belőle egy villanykörtét, szabványosítom, ekkor belecsavarható a lámpába”.

Amely alapján az biztosan megállapítható, hogy a villanykörték, illetve elektromos világítótestek világát illetően nagy a sötétség. Ezzel az erővel azt is mondhatta volna, hogy a villanykörtéhez kell villany, meg körte. Azokat egymásba helyezve már meg is oldotta a problémát. Noha még akkor sem lett volna igaza. Az elektromosság kutatása hosszú ideig volt alapkutatás. Az is lehet, hogy Volta körbemosolyogja azt, aki a kíváncsisága kielégítését szolgáló kísérletezgetéseinek világváros-világítási jövőt ígért volna. De talán nem. Azért Volta oszlopától, Hérón labdájától eltelt némi, alapkutatásoktól sem mentes évszázad. Amelyeket Parragh szerint át is ugorhatott volna a tudomány. Esetleg ki is hagyhatott volna. Mely utóbbi esetben Parragh úr békésen rágódhatna a maga ejtette őz inas lábán. Miközben a barlangban leugatja azt, aki kőből pattintott kést használna a feldarabolására.

A villanykörtéről meg nem árt tudni, hogy az elsőkben nem drót izzott, és nem is messzire vezethető váltakozó áram izzította a szén-szálakat bennük. A szabványosítás sem túl régi keletű, és a szabványok nemzetközi nyilvántartása mögötti informatikai háttér megteremtése sem mentes az egykori alapkutatásoktól. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökétől talán várhatunk a nyújtott szellemi teljesítményhez képest. De Parraghtól várhatunk mást? Azok után, hogy szerinte a hazai képzést a félintelligens rabszolgák gyártósorává kellene alakítani. A hatalomtól várhatunk mást azt követően, hogy még meg is hallgatja? Aligha. Legfeljebb azoktól akik még meghallják ezeket a sületlenségeket. Villámgyors iszkolást. Mielőtt Parragh ki nem fejti, hogy szerinte milyen kutatás fog elvezetni az örökmozgóhoz. Amit a kamarája nagy erőkkel szeretne kutatni, majd innoválni és becsavarni. Vizes pokrócba, ha lehet.

Még akkor is, ha személy szerint, mint kontraszelektált hiper-hiearchiáról, nincs nagy véleményem a tudományos közélet vízfejéről. De azt hiszem, inkább vízcsapolásra és a kontraszelekciós spirálok megtörésére lenne szükség. Nem miniszteri, iparkamarai, illetve általában, a kontraszelekciót növelő, hatalmi beleugatásra. Akkor, talán, pár évtized múlva ismét elismerően csettintenének a nagyvilágban a magyar oktatásról és tudományos életről hallva. Nem úgy, hogy legfeljebb csak a katasztrófaturisták csettintenek az országról hallván. Mint bakancslistás helyre.

Andrew_s