A Fidesz-nek, mint tudjuk, van egy öntörvényű platformja,
mely hivatalosan külön pártként, gyakorlatilag a kormánypárt klerikális
lobby-platformjaként működik. A KDNP-vel idáig nem is lenne semmi gond, mert
legfeljebb egyike lenne az egyház(ak) kormányig kinyújtott csápjainak. A
vasárnapi zárva tartás példája azonban azt mutatja, nem árt tartani a
javaslataiktól. Különösen, ha mások nadrágjában, illetve ágyában akarnak
kotorászni.
Márpedig egy szerzői est, illetve beszélgetés álcája
mögött akár ilyen szándék is meghúzódhat. Ami már csak azért sem lenne új, mert
2012-ben Rétvári Bence már nekiugrott a
családban-gatyában kapirgálásnak. Alkalmasint felvetve a gyermekek egy
részének, a szülők családi állapota szerinti, diszkriminálását
is. S még ugyanabban az évben örülhetett a szívünk Ratkó
Anna hagyatékának leporolása kapcsán. Így azok a gyökerek, amelyek mentén
most az IKSZ Családbarát Munkacsoportja hirdet beszélgetést már évekre
visszanyúlnak a jelen kormányzás történetében. Bár, jobban belegondolva nem is
ők javasolják, hanem kiválasztottak egy olyan szerzőt és könyvét, amely lefedi
a témát. Legalább is meghirdetett napirendi tematika szerint. Ami nyilvánvalóan
ügyes kommunikációs trükk, mert így a könyv szerzőjére lehet kenni, ha oltári
lebőgés a vége. Azonban még ez is sántíthat.
Minden esetre a meghirdetett beszélgetési pontok mentén
kétségtelenül végig lehet vezetni a visszhang hullámait. Mert megemlékezhetünk
például arról, amikor Soltész Miklós hirdetett párválasztó
párt-bulikat. Ami talán nem volt annyira sikeres mozgalom, mint gondolta. Mert
a káder-tenyésztési programról átszegődött a hit-aládúcolási iparhoz.
De a két éves ötlet a jelek szerint azért sikerrel túlélte a viszontagságos
időket. A Benda József könyvének alapján szervezett beszélgetés pontjai között
ugyanis nehéz nem észrevenni a régi kezdeményezés és a között a párhuzamot,
hogy „az állam járuljon hozzá a párkeresés költségeihez is”. Ami egészen
tágan értelmezve persze jelentheti azt is, hogy az álam fizesse a
kiválasztottak nyilvánosházbeli látogatásait. Elvégre egy párkapcsolat idejét
nehéz előre meghatározni.
De az ötletroham ennyiben nem merül ki természetesen.
Mert azt a gondolatot, hogy „ne szerezhessen állami szférában vezető
pozíciót az a nő, akinek nincs legalább 3 gyermeke”. Akár Kövér László,
akár Ákos is megfogalmazhatta volna. Helyettük most A KDNP utánpótláscsapat
által szervezett beszélgetés keretében, Benda József munkássága kapcsán lehet
majd szót ejteni arról, hogy a diszkrimináció az állami politika rangjára is
emelkedhet. Az minden esetre furcsa, hogy azokat a férfiakat nem akarják
kiszorítani, akik nem neveltek fel legalább tíz éves korukig három gyermeket.
Jól mutatva, hogy nem a gyermek érdekét, hanem a nők kiszorítását célzó
javaslatról beszélhetünk. A nőket gyakorlatilag tenyészállapot szerint
osztályozva, miközben a kormányzati kanokat alanyi jogon alkalmasnak tekintve
bármikor, bármire.
Amelyhez szervesen kapcsolódhat az a javaslat, hogy „a
fiatalok nyújtsanak önkéntes segítséget a nagycsaládosoknak terheik és örömeik
egy részének átvállalásával!” Elvégre nehezen körvonalazható, hogy melyik
részt gondolják átvetetni a terheknek és örömöknek. De legalább minden
elfoglalt ember megnyugodhat, hogy az otthon maradó feleségnek segítenek majd a
három gyerek összehozásában. Mert majd csak lesz olyan ifjú KDNP-s, aki az
otthon, a hitvesi ágyban átélhető örömöt átvállalja. De ne legyünk
diszkriminatívak. A dolgozó feleség férjétől, és a „túlórázó” férjtől se vonjuk
meg ezt a lehetőséget. Az IKSZ tehát akár koedukált öröm-kommandókkal is
várhatja a nemzeti szaporító-program elindulását. A terheket, hogy ki van alul,
mint teherviselő, majd csak megbeszélik menet közben.
Azért pedig, hogy ne legyen gond az apasági vélelmekkel
már készen is az új adó-ötlet. Az egyedülállók megadóztatásának ötlete. Azzal,
hogy „30 év felett vezessék be a szingli adót”. Ugye bájos? S még mondja
valaki, hogy Ratkó Anna elvtársnő nem lenne manapság elismert szaktekintély!
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése