Nem értjük, irigyeljük, hülyék vagyunk, tiltunk

A nyár közepén rendeletet hoztak az egyetemi szakok egy részének elsöpréséről. Megszüntetve, hatóságilag, a gender-szakokat. A képzésben az ELTE és a CEU a fő érdekelt. A CEU elleni hadjárat régóta ismert. Az ELTE meg így járt. A hatalom fogást akart találni, és KDNP által különösen hevesen utált szakok „személyében” megtalálta. Gondolkodni meg nem kötelező. A rendeletek alkotóinak sem.

Mert azt a részét teljesen értem, hogy a hívek nagy részének a kocsmaszociológiai szinten teljesen világos a kép. Számukra a gender, a társadalmi nem, tanulmányozása „buzisimogatás”. Oszt’ jóna’ot. A banánhámozási verseny veszteseinek ez így teljesen jól is van. Megtapsolják a betiltását, és a KDNP néhány politikusa is elégedettebben csobban a hideg sörhabban. Elvégre az olyan zsenik, mint a KDNP ifjúsági szervezetének (IKSZ) az elnöke, már tavaly nyílt levélben támadta be az ELTE ilyen irányú képzéseit. Az IKSZ-től akkor sem nagyon vártunk volna magasabb szellemi színvonalat, és más ügyek kapcsán sem okoztak csalódást. Elég arra a 2016-os ötletre emlékezni, amikor „örömkommandók” segítségével gondoltak adózni a szaporodásnak. Talán a Vesta-szűzekre, esetleg az életforrás-projektre gondolva nosztalgiával. Ha kinézzük a történelmi ismereteket a KDNP holdudvarában nyalakodókból.

Ami a gender fogalmát illeti, arról valószínűleg halvány gőzük sincs. Arról sem, hogy a „társadalmi nem”, az nem azt jelenti, hogy mindenre nemet kell mondani, aminek köze van a társadalomhoz. Márpedig a hatalom nagyjából most ezt a „nem”- mondást gyakorolja. Ami túlmutat a saját szemellenzőiken az nincs. Alkalmasint ez még csak nem is liberalizmus, illetve az annak tagadásaként hirdetett hierarchizmus kérdése. A gender fogalmához, ha mindent bele akarunk érteni, akkor a nemi szerepvállalás, illetve az ahhoz tapadó sztereotípiák vizsgálata is hozzá tartozik. Ami lényegesen nagyobb halmaz, mint amit a KDNP olyan politikusai, mint Rétvári Bence, illetve Harrach Péter kommunikálni képes belőle. A nemi szerepekhez tartozó sztereotípiák például egyértelműen azt jelzik, hogy történelmileg, ha tetszik konzervatívilag, a katonaság, a hatalom „kezének” levés, az operatív utasításrendszer csúcsán trónolás kifejezetten férfi szerep.

Amikor a Fidesz klerikális lobbi-platformjaként működő politikai képződmény néhány prüntyőkéje kirohan a társadalmi szerepek elemzése, tanulmányozása ellen, akkor pár más kérdés kapcsán is érdekes lenne a véleményük. Érdekes lenne tudni a véleményüket a hatalom csúcsán igencsak hatékony Mária Terézia uralkodói szerepvállalásáról, az Egri csillagokban is emlegetett várvédő nők katonai szerepéről, illetve a szintén megfestett, a munkácsi várat a férfiaknak is példát adón megvédő, Zrinyi Ilonáról. Már csak azért is, mert a „szerepcsúszások” mindennapos esetei szempontjából egyáltalán nem lenne érdektelen a hatalom hozzáállása. Ha ugyanis a sztereotípiákat feszegető viselkedésnek már a szociológiáját is elutasítják, akkor elképzelhető, hogy mi a hatalom hozzáállása egy női csúcsvezetőhöz. Miközben gondolhatunk az olyan, nem egy esetben kényszerű szerepbővülésekre is, amikor egy valakinek fel kell vállalnia, legalább részben, a másik nem szerepét is. Például, a gyermekét egyedül nevelő nő, illetve férfi óhatatlanul abban a helyzetben találja magát, hogy számos, a másik nemhez kötődő családi szerepet is fel kell vállalnia.

A regnáló hatalom, amikor a társadalmi nemhez, a nemi sztereotípiákhoz kötődő képzéseket gondolja korlátozni, illetve magát a „társadalmi nem” létét is tagadja, akkor valójában állást foglal a női vezetők, a gyermeküket egyedül nevelők vagy akár az „óvóbácsik” ellen is. Nem mintha ez túl nagy újdonság lenne a kormány, illetve annak vezetője részéről. Az utóbbi péniszirigy pitiánersége már négy éve előrevetítette a szellemi langyosvíz iránti nemzeti vágyakozást. Ez azóta csak kiteljesedőben van. Akkor írtam, hogy a „kisstílű, fantáziátlan, állatias indulatokkal operáló, szellemi semmittevésbe süllyedő uralkodás az, ami nemzedékeket tesz tönkre, üldöz el, kényszerít szellemi pangásra”. Azóta már tudjuk, hogy zajlik az exodus az országból, hogy az oktatáspolitika nem szolgálja a fejlődést, hogy Orbán valójában csak a populizmus keretei között képes szerepelni. Két akkumulátortöltés között. Ahogy valóban a senkik hatalmát, a kisszer diadalát hozta be a kontraszelektált mindennapokba.

Andrew_s