 |
| Akadálymenetesítés magyar módra Fotó: EISimay |
Szemem elé keveredett
egy hírecske
arról, hogy Moszkvában az útfelújítások milyen ütemben zajlanak. Ha egyszer
belekezdenek. Egy menetben, és teljes erőbedobással. A hírt elolvasásra ajánló
egyik írás is
egyfajta példaként emlegeti. Rendben: uborkaszezon-szagú az ügy. De nem
Budapesten, ahol most éppen alig lehet közlekedni, és ami eddig elkészült, az
is olykor inkább röhejes.
Mert feltolakodnak azok
az emlékek, hogy a Szent Gellért tér környékén mikor volt utoljára útfelbontás.
Ja, bocs, most is van. Meg volt nem is olyan régen. Várostörténetileg szinte
tegnap. Ki tudja miért? Ki tudja miért nem lehet, csak egy kicsit koordinálni
az egyes felbontási célokat? Esetleg ennyire koncepciótlan, esetlegesen
ötletszerű, netán tehetetlen lenne az újbudai vezetés? Amivel valószínűleg nem
lógnak ki a nagy fene átlagból. Ami akkor sem mentség, ha valaki majd nagy
hangerővel közli: a felbontások nagy része budapesti, mármint fővárosi
hatáskör. Egy területileg illetékes polgármesternek akár szava is lehetne. Ha a
kormánypárt megbízottja, akkor is. Esetleg főleg akkor.
De a tehetetlenségben,
hangtalanságban sincs egyedül. Budapest a sok kicsi, még kisebb, illetve az
esetenként nagyobb felbontások, illetve útlezárások városa. Szinte tradicionálisan.
Érdekes lenne tudni, hogy ki mennyit keres ezeken. Nem mintha illúzióim
lennének arról, hogy ezt valaha is megtudjuk. Marad nekünk a botladozás. Ahogy annak
idején a Moszkva – leánykori és nyugdíjas nevén Szél Kálmán – tér felbontásakor.
Aztán utána is. Ahogy közel két éve is írtam:
valószínűleg nem függetlenül attól, hogy Orbán a bűnös várost látja a
fővárosban. Abban a városban, ahol alapvetően tesznek rá, és kínkeserves
választókerület-manipulációkra kényszerítik a győzelem gőzös látszata érdekében
is. Amely várost legutóbb külön helytartó
kinevezésével fenyegetett meg. A metró felújításával kapcsolatos
klimatizáció pedig meleg
példája annak, hogy a lakosságot célzó hatalmi kicseszések mindennaposak.
De nem kell mindig
nagyban gondolkodni. Visszasétálhatunk az említett Moszkva térre. Szigorúan
gyalog. Mert a villamos vagy jár, vagy nem. Akinek közlekedési nehézségei
vannak, az esetleg levitációs tanfolyamokon is részt vehet. Mert az
kétségtelen, hogy van lift. Ám odáig el is kell jutni. Ahogy onnan is tovább
kell jutni esetleg. A közlekedés tervezői szerint ez azonban olyan luxus, ami
nem illeti meg a téren előfordulókat. Az akadálymentesített megközelítés a
kiváló tervező, a terveket elfogadó kiváló grémium, és a még kiválóbb
kivitelező szerint azt jelenti jelenleg, hogy van egy lejtő, ami fél-útig tart.
Onnantól lépcső visz tovább. Az emberbarát várostervezés nagyobb dicsőségére.
Csak remélni merem,
hogy a tervező, jóváhagyó, kivitelező külön-díjat, prémiumot, illetve
elismerést kapott. Elvégre ingyen hülyének sem érdemes lenni. Félni legfeljebb
attól lehetne, hogy igen komoly szerver-kapacitás kellene, ha az összes ilyen
baromság-szagú megoldást be szeretnénk leltározni. Akár a fővárosban, akár az
egyes kerületekben, akár országosan. Azért lehet, hogy megérné. Legalább lenne
egy olyan lista, hogy milyen referencia-munkák előállítóit, illetve megbízóit nem
szabad többé közpénzből finanszírozott projektek közelébe engedni.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése