Lezajlottak a választások. Ahogy sejteni
lehetett elkezdtek kisarjadni azok, akik utólag már korábban is úgy megmondták,
hogy szinte látni sem lehetett a véleményüket. Miközben az ellenzék bukásához,
mert ez több volt, mint szimpla vereség, olyan tendenciák vezettek, amelyekről
többen szóltunk a neten menet közben is. Le is ugattak, fideszbérenceztek a
fórumokon. Többed magammal. Olyanok is, akik közül nem egy fórumszereplő most már
előre megmondta. Az ellenkezőjét, mint amire most „emlékszik”, hogy mondta.
Snitt! Nem az emberi gyarlóság a téma. Még akkor sem, ha némelyek gyarlóságnak, a
hiúságnak, a „na, ugye, megmondtam” álságos katarzisának fogják tekinteni a
leírtakat.
Karácsony a jelölt - 2021.
SZEPTEMBER 30.
A történet az előválasztással indult. Akkor,
amikor Karácsony Gergely ringbe szállt, és ezzel nyilvánvalóan szembe-hazudta a
választóit. Azokat, akik fő-polgármesternek választották. Akkor írtam, és
véleményként tartom: „Karácsony
Gergelyt, Tarlós István kihívójaként egy igen erős ellenzéki konszenzus, és a
budapestiek protest-szavazatai emelték be a vezető pozícióba. Nem a pártjának a
hatalmas népszerűsége, és egyáltalán nem a politikai karizmája”.
Kiegészítve azzal, ugyanakkorból: „Budapest
szinte biztosan bukta a fő-polgármestert az előválasztások során. Ha Karácsony
Gergelyt, a jelenleg nem létező, választási párt, a jelenleg nem létező,
pártlistájának első helyén miniszterelnöknek jelölik, akkor azért. Mert nem
lehet egyszerre miniszterelnök, illetve Budapest polgármestere. Ha az
előválasztások során kiesik a jelöltségből, akkor pedig a morális helyzete
lehet tovább tarthatatlan”. Mely morális helyzetet, mint pár nappal később
kiderült, jobban sikerült erodálnia, mint azt ekkor sejteni lehetett volna.
Van eredmény - 2021.
OKTÓBER 3.
Az előválasztás előtti megállapodásokra többen
úgy véltek emlékezni, hogy a legjobb három megy tovább. Ezzel szemben a második
és harmadik helyezett, Karácsony Gergely (KG), illetve Márki-Zay Péter (MZP),
némi huzavona után újra-gondolták a stratégiájukat. Úgy döntöttek, a morális
példamutatás jegyében, hogy hátulról összefognak, és felrúgják az előttük
végzőt a versenyen. Ahogy akkor írtam: „Az
a helyzet, amikor egy verseny két résztvevője futás közben egyeztet arról, hogy
azzal segítik egymást a célba, hogy felrúgják menet közben a harmadikat,
számomra egy inkorrekt állapot. Elkövetői pedig morális nullák”.
Kiemelem az időpontot: 2021. október eleje. A
kampány még szinte el sem indult, de az élről már betöröltek egy hatalmasat az
ellenzéknek.
A nyitva maradt, és azóta is nyitott, kérdés
ekkor az lehetett volna, hogy az ellenzék, a saját játékszabályait figyelembe
véve, miért nem emelte fel harmadiknak az előválasztás első fordulójának
negyedik helyezettjét? Passz. Magam nem olvastam erre választ, de ettől még
lehet, hogy van.
Civakodós közjáték - 2021.
OKTÓBER 6.
Ha az előző MZP-KG akció után még menthető
lett volna bármi is, ennek esélyét sikerült csökkenteni azzal, hogy elkezdtek egymással
is veszekedni a meg sem nyert pozíción. Ennek itt, és ekkor szinte alig volt
jelentősége, de a jelenséget érdemes megjegyezni.
Komplexus-licit? – 2021.OKTÓBER 4-11.
KG kilép a képből, és elindul egyfajta
ámokfutás MZP részéről. Október 11-én az ATV közli a nyilatkozatát, hogy a
Dobrev Klára mögé felsorakozók alapjában véve Orbánt szolgálják, míg másokat
zsarolnak ezért a támogatásáért. Majd elnézést kér, hogy árulózott. Holott
ismert a mondás az eldobott kő és kimondott szó közös jellemzőjéről: nem lehet el
nem indulttá tenni. De, „természetesen” a másik nagyobb ellenzéki párt sem
maradt ki. A
Jobbik, és konkrétan Jakab Péter is megkapta a magáét.
Valójában még mindig nincs komoly kampány, de
nyugodtan írhattam: „a
legnagyobb probléma, azt hiszem, hogy Márki-Zay Péter valójában felégette maga
mögött a hidakat”. Miközben egyre nyitottabbá és valójában egyre égetőbbé
válóvá vált a kérdés: Az ellenzéki pártok miért nem állítják le a láthatóan
elszabadult hajóágyút? Mert ekkor talán még komoly veszteség nélkül meg is tehették
volna.
Üzenetek közjátéka - 2021. NOVEMBER 12.
Az előzőekhez képest nagyjából egy hónappal
később vagyunk. Aki azt hitte volna, hogy az ellenzék rendezi, netán lecseréli
a jelöltjét, konszolidálja a helyzetet, programot hirdet, és a Karácsony (nem
Gergely) előtti hónapra egy kemény kampánnyal fordul rá a közös jelölt, az
tévedett. Novemberre már mindenféle üzenet elhangzott, és egyre jobban kezdett
kirajzolódni, hogy MZP alapvetően kevés egyebet tesz a melldöngetésnél,
ellenségkeresésnél, a magánügyei politikává emelésénél. Mert az nyilvánvaló,
hogy az egyén hite az magánügy, a gyermekeinek a száma, az apasága pedig alapvetően
családi kérdése. Ez utóbbiak hangsúlyos beemelése a politikai térbe „óhatatlanul
felveti, hogy akkor hogyan viszonyul a zsidókhoz, buddhistákhoz, ateistákhoz,
és a többiekhez. Mert egy ország miniszterelnöke ne gesztust gyakoroljon azzal,
hogy elviseli, netán megvédi mindezeket. Mármint akkor, ha tényleg az ország
határain belül élő polgárok miniszterelnöke. S nem csak a
keresztény-fundamentalista, több-gyermekes, és heteroszexuális egyedek
hatalomvágyó vezére”.
Hozzáteszem. Eközben a két nagy párt, a DK és
a Jobbik tette a dolgát. Amennyire tudta. Noha két hétre rá már egyre kevésbé
világos, hogy az elvileg közös jelöltet, hogy miként, és milyen áron sikerült, például
a DK torkán lenyomni
Ellenzékfogyta - 2021.
DECEMBER 16.
Újabb hónap elteltével a kép továbbra sem tisztult.
Illetve, amennyiben tisztult, annyiban inkább kár volt. Az októberben szinte
csettintéssel kormányt váltani képes támogatottság fénye már
láthatóan megkopott. Kezdi megbosszulni magát a valós választási párt, egy
árnyékkormány kommunikálható felelőseinek a hiánya, MZP pótcselekvéses
nyilatkozatciklusai. Mely utóbbi nagyjából úgy fest, hogy mikrofont kap. Mond
valami sértőt, bántót, majd hossza magyarázzák a hívei, hogy kiragadták, nem is
azt gondolta, stb. Ugyanakkor valószínűleg kiszámított pályán mozog: „Azzal,
hogy folyamatosan váltja le az ellenzékiséget márkizayizmusra, sikerülhet
végleg túszul ejtenie az ellenzéket. Egyszerűen azért, mert nem marad, illetve
már most sem igazán maradt idő arra, hogy lecseréljék ezt a politikai kalandort
valaki másra”. (Megjegyzés: Ma már sajnos tudjuk, hogy pontosan ez történt. MZP
maradt, az ellenzék bukott.)
Miközben a Jobbik és a DK teljesítménye
alapján egyre jobban látszott „a realitás, hogy egy Jobbik-DK nagykoalíció
esetleg hatékonyabb választási szereplő lehetett volna”. Függetlenül attól,
hogy mennyire kedvelem, vagy inkább nem kedvelem személy szerint a Jobbikot.
MZP pártot akar. De addig is mindenki áruló,
aki nem neki hajbókol. Új elemként megjelenik, hogy előre kezdi magyarázni a
vereségét. Amiért csak a Fidesz ügynökei lehetnek a hibásak. Ki más? S nem
április, hanem még december. Milyen versenyző az, aki azzal áll rajthoz, hogy
előre megmagyarázza, hogy ki mindenki más tehet arról, hogy nem fog nyerni? Lelki
vesztes. Lúzer.
Kijön a matek? – 2022. JANUÁR-FEBRUÁR
2022. elejére kialakul egyfajta kommunikációs
zsákutca. Sajnos olyan panelek kezdenek beépülni, ami az 50-es éveikben, és utána,
járók számára akár ismerősek is lehetnek. Az ellenzéki pártok részéről
megjelenik egyfajta irányelvpolitizálás. Kinél jobban, kinél kevésbé. Kinél jobban,
kinél kevésbé működve. Amivel több probléma van. Irányelvek nyomán lehet állást
foglalni egy zártabb, ha tetszik barátibb közegben. Azonban a pártokra
szavazóknál ez nem általános. A szavazó manapság nem azonos párt tagjával. A
tagtól talán lehet elvárni valamit a pártfegyelem nevében. De a szimpatizánsoktól csak kérni lehet. A
bizonytalanokat pedig legfeljebb meggyőzni. A leuralási attitűd kontraproduktív
is lehet.
Így aztán, „amikor az
ellenzéki összefogás vezetői arról szólnak, hogy merre van az aktuális előre,
akkor az a szavazóbázis ötödét befolyásolja jelentősebben. Ezzel szemben,
amikor Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) fideszügynöközős üldözöttségével, a
hitvilága politikává emelésével, az orbáni politika egyes elemeinek, olykor
kicsit átfényezett, átemelésével (ld. PAKS 2, gyurcsányozás, rezsicsökkentés,
határon túliak szavazójoga), a saját politikai pozícióvágyától, illetve
csalhatatlanságától fűtve mikrofont kap, illetve kinyilatkozik, akkor a
szavazóbázis négyötödét képes elidegeníteni”. A matek tehát kezd, illetve
egyre jobban kezd nem kijönni. Egyre kevésbé valószínű, hogy a „csalódott
fideszes” nem üres halmaz, és hogy a bizonytalanok millió számra szaladnak MZP
mellé voksolni.
S ez akkor is igaz, ha aligha vitatható:
igenis kialakult, megjelent, és az interneten is aktívvá vált egy támogatói kör
MZP körül. Ennek a körnek a hatását kár lenne akár vitatni, akár lebecsülni.
Már csak azért sem szabadna, mert nem egyszer olyan szinten üres személyeskedéssel „érvelnek”,
és annyira troll-szerűen működnek, hogy képesek lenyomni, elijeszteni az MZP-t
kritizálókat. Alkalmasint olyan paneleket is pufogtatva, amelyekre már
gyűjteményes válasz volt adható. De ettől nem lesz jobb a választási matek, csak
nem látszik a kritika, elmosódva látszik a szakadék.
Aztán jött a háború. Nem polgár-, nem itt, de
jött. MZP-nek még volt pár kétségesen célszerű megnyilatkozása, de egy hónap
aligha pótolhatta volna másfél év kampánymunkáját, amihez képest már az
előválasztás is kicsit megkésett.
S mielőtt jönnének azok a kritikák, hogy az
összeállítás szubjektív, leszögezem, hogy az. Az is igaz, hogy MZP-n keresztül
vezeti le a bukást. Úgy van. Nem azért, mert ne lettek volna más szereplői a
történetnek. Pár helyen utaltam is rájuk. Azonban egy miniszterelnök-jelölt az
arca annak, aki nevében működik. Ahogy a Fideszé Orbán, úgy az ellenzéké Márki-Zay
Péter. Nem az ellenzéki pártok dolga lett volna annak az egyensúlyban tartása,
amit mond, tesz, vagy éppen nem tesz, hanem fordítva. Neki kellett volna
koordinálni, kompromisszumokat keresni. Ha kell cirkuszi hangszórós-autóval
megszervezni a program eljutását vidékre. Mert miniszterelnökként is ez lett
volna a dolga. A szinte tervszerű bukással hosszú évekre biztosította egy
beképzelt, önmagától elszállt diktátor uralmát, és kiégette sokakból a
változtatás reményét. S csak remélem, hogy személyes alkalmatlanságból, és nem az
általa oly sokaknak tulajdonított háttéralkuk nyomán.
Mely véleményemet fenntartom akkor is, ha esendő emberként
sajnálandónak, szánni valónak tartom Márki-Zay Pétert.
Andrew_s
Nagyon jó összefoglaló. Nem kell sajnálni, a Parlamentbe bejutott. Ez is elég volt neki, ez volt a minimum célja.
VálaszTörlésNagyon valószínű, hogy a hibahatárpártok bevitele volt a cél. Megosztják az ellenzéket.
VálaszTörlésEmberként miért nem? Ettől még politikailag nulla