A fórumokon, miközben a média-csatornákon rendre megjelennek a sokkolónak szánt számok a halálozásokról, sorra bukkannak fel az olyan történetek, amelyek kritikával illetik a COVID-19 kezelésének mindennapjait. Megkésett teszteket, soha nem érkező ellenőrzéseket, olykor alig működő ellenőrztéseket emlegetve. Odáig merészkedve, hogy a kormány politikai kudarcát sem átallanak emlegetni. Holott ez korántsem biztosan van így.
Mert azért érdemes lehet tekintetbe venni azt, hogy az országnak már a tavaszi satufékes gazdaságpolitikához sem volt valószínűleg elég tartaléka. Alig valószínű, hogy most több lenne. Amelynek a fényében most háborogni, és újabb állami segélyeket hiányolni elég fedezet nélkül óhaj. Tekintettel arra, hogy az egész kleptoligarchia sem tudná megfinanszírozni a segélyvágyakat. S bár a stadionok legfeljebb a szurkolóknak, illetve szükségállapot esetén a karhatalomnak hiányozhatnának, azzal sem lenne senki ma már kisegítve, ha elbontanák. Ott állnak, és kész. Ha minden náthás kapna belőlük egy betonkockát, azzal sem lenne senki beljebb. Legfeljebb lejjebb, ha a betonkockát nyakláncnak használja.
Ellenben, lehet ugyan azt mondani, hogy a pánik rossz tanácsadó, de ez sem okvetlenül igaz. Annak, akit egy égő moziból kifele igyekvők halálra taposnak, annak a pánik kétségtelenül az életébe kerül. A járvány-kommunikációval gerjesztett pánik ennél kicsit alattomosabb. Így a hatalom számára korántsem biztosan káros. Olyan felhatalmazások eléréséhez vezethet például, amilyeneket egyébként talán nem is adnának olyan könnyen. Legutóbb, például, a kijárási tilalmat, és a rendkívüli jogrendet nyomják le az emberek torkán. Amelynek az egyik következménye azt, hogy az amúgy sem túl erélyes tiltakozások lángját még lejjebb lehet csavarni.
Ugyanakkor a hiányos tesztelések, a felszínes kontaktkutatások akár hasznosnak is bizonyulhatnak. Aki nincs karanténban, az például lélegeztető gépen tarthatja a gazdaság egy részét. Aki terjesztheti a fertőzést, az hozzájárul a nyáj-immunitás kialakulásához. Lesz, aki belehal, de azt nyilvánvalóan nem kell ellátni, és a táppénz-, illetve nyugdíj-jogosultságukat is elveszti. A többiek azonban egy fertőzési felfutást követően majd csak kilábalnak valahogy. Talán még éhen sem halnak közben.
Azzal eközben bátran számolhat a hatalom, hogy a politikai emlékezet rövid távú memória. A diktatórikus intézkedéseket, különösen, ha időközben konszolidálódik a helyzet, majd nagy kegyesen feloldják. Legalább részben. Nyilván akkor, ha a kialakuló nyájimmunitásnak is köszönhetően a tömeges elhalálozások már nem lesznek jellemzőek. Ehhez pedig nyilvánvalóan idő kell. De egy éven belül valószínűleg lezajlik. Ha sikerül elérni, hogy az amúgy is megfázás-gazdag őszi-téli időszakban felfussanak a fertőzések, akkor van esély arra, hogy a tömeges megbetegedések görbéje jövő őszig letörik.
Ha ez bejönne a tömeges immunizálódás hatására, akkor ez egybe eshet az amúgy permanens pártállami kampány választásra fordulásával. Afelől pedig aligha lehet kétsége bárkinek, hogy egy ilyen számítás esetén a kormányfő azonnal a nemzet megmentőjének fényezné magát. Az is biztos, hogy elegen lesznek a túlélők között olyanok, akik ezt el is fogják hinni. Különösen az egyébként spontán múló fertőzési csúcs nyomán. Ha meg nem? Akkor legfeljebb marad a rendkívüli állapot. Aztán majd csak találnak bűnbakot hozzá. Ebben elég nagy a rutinja a miniszterelnöki csapatnak.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése