Rétvári a forgatókönyvről?

Az ellenzéki előválasztás lassan nyugvópontra jut. Nem azért, mert annyira sikeres, hanem azért, mert az első fordulóban lemaradt önjelölt messiások szép csendben kinyírták egymást. Karácsony Gergely bejelentette lemondását, míg Márki-Zay Péter egyre közelebb kerül ahhoz, hogy végérvényesen kiírja magát a politikai közéletből.

Ez utóbbiban lehet szerepe annak, hogy egy belső karaktergyilkosság egyik lépéseként, a Fidesz jól bevált módszertanát követve egy régi, két évnél régebbi, interjú kiragadott részleteit kezdik páran lobogtatni. Akik között, gondolom, egy sincs, aki a Fidesz 2006-os akciója, illetve gyurcsányozós kirohanásai nyomán azt reklamálnák, hogy az egykori beszédből csak mondatokat ragadtak ki. Ugyanakkor hajlamos vagyok Oszkó Péterrel is egyet érteni, hogy Márki-Zay Péter megnyilatkozásai ettől függetlenül is egyre kínosabbak. Miközben az az érzésem, hogy az egész kialakult helyzetben van valami groteszk. S nem azért, mert nem kellene esetleg hegymozgató erőt tulajdonítani egy modell-értékkel alig, közjogi szereppel pedig alig sem bíró előválasztás fordulóinak.

Sokkal inkább azért, mert akkor, ha megpróbáljuk a helyén kezelni a kérdést, akkor is megbicsaklik a történet. Az előválasztásnak nagyon is helye lenne akkor, ha alkalmas lenne egy választói preferenciasorrend kialakítására. Azzal, hogy a választáson egységesen, egy politikai entitásként megjelenő ellenzéki blokk közös listáján ki, illetve milyen sorrendben jelenjen meg. Ehhez nyilvánvalóan az kellene, az kellett volna, hogy az egyes fordulókon ugyanaz a szereplő-gárda vegyen részt. Akik, az első forduló tanulságait mérlegelve a második forduló eredményeivel ezt a sorrendet végleges formában tudják megalkottatni a választókkal. Ezzel szemben azt tapaszthattuk, hogy két, az első fordulón kevesebb szavazatot szerzett jelölt először összeszövetkezett a harmadik kilökésére a pályáról. Majd azt követően, hogy ez nem aratott osztatlan helyeslést elkezdték egymást lökdösni a homokozóban.

Igen kérem. Nem a vezető harmadikkal közös koalíciós előegyeztetésbe kezdtek, hanem elindultak kézen fogva a politikai önmegsemmisítés felé. Amolyan szövetséget alkotva, hogy ki tud még nagyobb kárt tenni a politikai közéletben. Nagyjából azt a receptet követve, hogy miközben az önkormányzati választáson annak idején rá voksolókat cserbe hagyó fő-polgármester, illetve az egyre kevésbé vállalható polgármester elvonul, még bemennek a porcelán-boltba egy-egy baseball-ütővel. Fura, de ez az önjelölt messiásosdi, amelynek során nem a regnáló hatalomgyakorlót, hanem egymást akarják leváltani, szinte kísértetiesen hasonlít arra, amikor Botka annak idején, 2017-ben, inkább Gyurcsányt akarta leváltani, mint Orbánt.

Arról sem feledkezve meg, hogy a Fidesz részéről Gulyás, noha később elnézést kért, forgatókönyvet, előre tervezett játékot emlegetett. Elszólta volna magát? Aztán ott van a fideszes „stop-kampány”, melynek során a regnáló hatalom gyűjt aláírást az ellenzék ellen. Ezt most egy Rétvári Bence nevű Facebook-profil segíthet helyre tenni. Ahol ez olvasható: „STOP Gyurcsány! STOP Karácsony! Karácsonyt megállítottuk, a munka fele elvégezve. De mi nem végzünk félmunkát!” Felvetve azt a kérdést, hogy ez a Rétvári Bence az a Rétvári Bence? Ha pedig igen, akkor lehet, hogy elszólás arra nézve, hogy Márki-Zay Péter kinek a kottájából játszik?

Andrew_s