2020. április 13., hétfő

Gyógyulás Kásler-parancsra

Nem éppen húsvéti hírcsokorba való lenne, hogy kórházi vezetőket rúgnak ki. De a kormány minisztereinek erre futja. No meg olyan indokokra, amik a környezeti összefüggéseit tekintve könnyedén elszabadítják a szkeptikus véleményeket. Kásler, aki a Liszenko-szindróma határán van, minden esetre kirúgta a rehabilitációs intézet főigazgatóját. Az indoklás meg…

Az indoklás meg az a hírek szerint, hogy a főigazgató legfőbb bűne az lehetett, hogy nem akart kétszáz, szakmai vélemények szerint még ellátásra szoruló, embert hazaküldeni. Amely ágyigényt úgy jelentettek meg, hogy „az intézet nem teljesítette a Nemzeti Népegészségügyi Központ koronavírus-járvánnyal kapcsolatos utasításait, amelyeket az operatív törzs is jóváhagyott”. Amelyből legalább az kiderül, hogy olyan döntések mentén kellett volna, parancsra, otthoni ellátásra alkalmasnak, vagy akár gyógyultnak nyilvánítani embereket, amelyet valószínűleg nem a rehabilitációs ellátásban gyakorlott figurák, és figurinák hoztak. A szakértelmük minősítésénél nem árt, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezen vezéri csatlóshad nem szólalt fel a kötelező általános szűrések mellett, ellenben számos kormányzati hang ugatta a kórusban, hogy szűrni felesleges. Majd politikai pofozkodásba kezdtek a Pannon Géniusz csettintésére a megoldási lehetőségek mérlegelése helyett.

De ez csak az egyik lap olvasnivalója a kérdésben. A másik lapra pislantva, a nemzeti csodagyógyászoknak még emlékezhetünk arra a kampányára, amely elhúzódó, netán gyógyíthatatlan, illetve változásra aligha képes állapotokban nyilvánítottak munkaképesnek olyanokat, akiket korábban tartós egészségkárosodás okán mentettek fel a munkavégzés alól. Elvégre igazán elvárható, hogy a csonkolt végtag is újra kinőjön, ha azt rendeletileg előírják. Mármint a hatalom parano-authorizmusban szenvedő csúcsvezetője szerint valószínűleg. Egy kicsit csodálkozom is, hogy még nem hozott Orbán Viktor rendeletet arról, amiben a vírusnak megtiltja a terjedést. Értelme ugyan nem lenne több, mint amennyi a minisztereibe, szóvivőibe szorult, de madarat tolláról, miniszterelnököt a sleppjéről...

De legalább nem mondhatjuk, hogy minden előzmény nélküli az a szándék, ami szerint a rehabilitációra szorulók is parancsra gyógyulnak. Legalább is gyógyultnak nyilváníthatóak, a hatalom fullajtárjai szerint. Kásler a szolgalelkű közszolga valójában talán csak ennek az óhajnak ad újra, meg újra hangot. Fent megparancsolták, hogy ágy kell, tehát ágy lesz. Ha nem telik újra, akkor majd felszabadítják. Aki pedig erre nem hajlandó az mehet. Különösen, ha a hajlandóságot nem hangosan éljenezve mutatja ki. Egyelőre talán még nem máglyára, mint a balladai bárdok, de az irány világos. Ehhez nyugodtan hozzáolvashatjuk azt is, hogy az eddigiekben is nagyonszakértőnek bizonyultakat a karhatalom, illetve a katonaság is megtámogathatja. Igen, tudom. Van egy olyan elvi nyilatkozat, hogy a katonaság nem akarja megszabni a gyógykezelések mikéntjét, és érintetti körét. Azért persze lehetnek fenntartásaink, hogy ha az egyik oldalon egy hatalmi szándék lesz a parancsuralmi gyógykezelésre, és a másik oldalon a katonasággal szemben esélytelenek sora, akkor a hatalom fegyveres szolgái kiket fognak szolgálni.

Rendszerszerűen még akkor is, ha lehetnek, és valószínűleg lesznek is olyanok, akik személyükben inkább az elesettek oldalára állnak. Ahogy a karhatalommal megtámogatott eutanáziaprogramot meghirdető hatalom hazai elvbarátait rendszerszinten akkor is tömeggyilkosnak tekinthetjük, ha ismertek voltak olyan nyilas keretlegények is, akik néhány embert megmentettek.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook