2018. március 24., szombat

Levél Hellernek. Csak úgy...

Ez sem gondolatkísérlet volt...
Kedves Heller Ágnes!

Olvasom, hogy mostanában közvéleményt is kutat. Gondolom ez olyasmi lehetett, hogy megkérdezte az ismerősöket és azok ismerőseit. Ez a személyes vélemény kialakításának lehet egy nagyon fontos lépése. Márpedig a személyes véleményhez való jogot olyan fontosnak tartom, hogy magam is élek vele. Például, most is. Ilyen személyes vélemény az, hogy szerintem kifejezetten káros volt az, ahogy néhány önjelölten neves személyiséggel, 2014-ben csatlakozott egy különben jó szándékkal indult levelezőkampányhoz. Amelyik olyan sajátosan megtámogatta Bajnait, hogy szerintem inkább a vereségéhez járult hozzá. Mert megtámogatta az ellenzéket abban, hogy felüljön a saját retorikájának. Mármint az ellenzék saját retorikájának.

Ugyanakkor elhiszem, hogy végtelenül jó érzés lehet az, ha valakit mikrofon-véghez hívnak. Mármint akkor, ha valaki az aktív évei zömében emberek ezreinek mondhatta meg, fejthette ki a véleményét, és ezzel befolyásolhatta gondolati irányultságukat. Valamint akkor is, ha valaki csak vágyott erre. De nem szeretném Boross Péter szintjével összehasonlítani egy egyetemi oktatóét. Ebből a megértésből fakad, hogy távol álljon tőlem a tőlem távol álló szemlélettel bíró pártok pártolási jogának az elvitatása bárkitől. Öntől sem. Talán a kor adta bölcsességet hiányolom akkor, amikor a Jobbik fényezése mellett tör lándzsát, és a gondolatkísérlet szintjén feltételezi: a baloldali jelölteknek kellene lemondania a jobbikos képviselők javára. Mert attól jó lesz. Valakinek különben biztosan. Mondjuk, a Jobbiknak. Ha pedig munkásságának köszönhetően kialakulhat egy Jobbik-Fidesz paktum, akkor Orbánnak is.

Miközben sokszor forgattam az olyan teoretikusok műveit, mint a birodalompárti Isaac Asimov, a multikulturalizmust kedvelő Francis Carsac, a rasszizmussal határos Alfred E. van Vogt, a kisembereket felkarolni vágyó Arkagyij és Borisz Sztrugackij, és a többiek, a gondolatkísérletekhez való jogát sem vitatom. Nem is tehetném. Mert magam is élek olykor ezzel az eszközzel. Holott neves filozófus sem vagyok. Amiből természetesen az is következik, hogy eszem ágában sincs vitatni a filozófia, és általában az elméletek, tárgykörében végzett munkásságát. A filozófiai gondolatkísérletek, és a gyakorlat kapcsolatáról azonban egy másik teoretikai vonulat jut az eszembe. Az, hogy mennyivel szimpatikusabb volt Marx és Lenin munkássága leírva, mint a „létező szocializmus” napi gyakorlata. Mondjuk, Sztálin idejében.

Ezért, ha tetszik könyörögve, kérem, hogy egy kicsit legyen tekintettel a hétköznapi halandókra is. Azokra, akiknek az ország holnapja nem egy filozófiai elmélet, hanem a választás másnapján is a mindennapi életük lesz. Azokra, akik nem vonulhatnak vissza egy külhoni katedrára, ha a gondolatkísérlet nem jön be a gyakorlatban. Esetleg bejön, de programhirdetés helyett a pogromhirdetés irányába mozdul a politika.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook