2018. március 9., péntek

Karácsony esete a nemzetpolitikai langyos vízzel

Karácsony Gergely szintén befizetett a következő körre a választási ringlispinen. Valami olyasmivel, hogy új nemzetpolitikára lenne szükség az elvándorlás miatt. Ennek alapfeltételeként a választójog gyakorlásának a megkönnyítését emlegette, míg a kivándorlás következményeként azt, hogy szerinte már minden hatodik gyermek külföldön születik. Amivel látszólag megmondta a frankót.

A választójog kapcsán, bármilyen cinikusan is hangzik pontosan ugyanaz a véleményem, mint az erdélyi szavazókkal kapcsolatban. Igaz, ez azt is jelenti, hogy ameddig az utóbbiak levélben szavazhatnak, addig a gazdasági exodus résztvevőinek is dukálna ugyanaz. A személyes problémám az, hogy valójában igencsak az életvitelszerű tartózkodással kapcsolnám össze a választási részvétel lehetőségét. Ami, természetesen, korántsem azonos azzal, hogy etnikailag ki hova tartozónak érzi magát. Még akkor sem, ha derék decibel-magyarjaink, a kormány populizmusát is maguk mögött tudva, rendszeresen szeretnék összemosni a szavazati jogot, illetve a nemzetiségi mibenlevőséget. Ami alkalmasint a nemzetiségi alapú választójog-megtagadásnak is megágyaz. Nagy gesztussal a neofasisztáknak, és Szálasi későn kelt szellemi örököseinek. De kicsire ugyebár nem adunk. Nagy meg nem számít.

Alkalmasint kicsik. Valóban sok, mostanság inkább külföldön dolgozónak születik külföldön az utóda. Ha ennek megállapításához kellett volna elmenni Manchesterbe, az elég szomorú lett volna. Még szerencse, hogy legalább ezt nem mondta Karácsony. Annak kapcsán, hogy a megnyitandó konzulátusról beszélt. Azért szerencse különben, mert ellenkező esetben igencsak ostobának érezném a MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjét. Nem azért, mert nem gond a jelzett statiszika, hanem azért, mert a tendencia évekkel korábban megjósolható volt. Magam is írtam, már több évvel ezelőtt, olyasmiket, hogy a következményes lakosságvesztés felér a magyar társadalom szociális abortuszával. Amely véleményhez nem kellett kristálygömb. Tekintve, hogy világosan látható volt, hogy mind szellemileg, mind biológiailag a legtermékenyebb korosztályból veszít legtöbbet a társadalom. Azt meg legfeljebb csak az egészen idióták hihették, hogy a határ átlépésével egyben szüzességi fogadalmat is tesznek a kivándorlók.

Abban azért igaza van Karácsonynak, miközben a választójoggal kapcsolatos véleményével kicsit nehéz azonosulni, hogy szükséges lenne a kapcsolatok fenmaradása. Az, hogy „az ország ne veszítse el végleg a kapcsolatot azokkal a családokkal, akik külföldön dolgoznak”. Abban is lehet valami, hogy ezt nem a poitikai lufik eregetése szolgálja jobban, hanem a „különféle kulturális, oktatási programok”. Egyébként teljesen reális az a gondolat, hogy a gazdasági exodus utóhatásainak is családok lesznek kitéve. Abban az értelemben is, amiről Karácsony nem szól. Akkor sem, ha gondol rá. Ami, egyébként, szintén könnyen „megjósolható”. Annyiban, hogy az említett folyamat ma már, békés és demokratikus eszközökkel, nem megállítható.

A dolgozni kimentek hívásának a közeli ismerősök és a rokonság könnyebben tesz eleget, mintha „nulláról” kellene meggyőzniük magukat. Ez olyan kivándorlási láncreakciót generál, amely a kint születő gyermekekhez először látogatóba, majd végleg, érkező nagyszülőket is beleértve évtizedes tendenciát tesz borítékolhatóvá. Nyugodtan, elég kis kockázattal, állítható, hogy valószínűleg még csak nem is években mérhető a várható lecsengése. Némi szkepszissel, még az is jó eredménynek lesz mondható, ha egy generáción belül bekövetkezik egy erősebb fékeződés. Ha ezalatt nem sikerül elérni, hogy a kint születettek érdemesnek érezzék azt, hogy szüleik országába jöjjenek tanulni, esetleg befektetni, netán dolgozni, akkor elmondhatjuk: sikerült egy teljes generációnyi tehetséges embert megszöktetni az országból.

Alkalmasint ebbe az irányba valóban nagy lépésekkel halad a kormány. A kinevezéses magyarnak minősítéstől az oktatás zuhanórepülésbe küldéséig. Nem feledkezve meg arról a kárról sem, amit a letelepedési kötvény-üzlet okoz. Nem közvetlenül, mert az anyagi haszonszerzés csak az egyik, bár igencsak álszent, illetve korrupt oldala ennek az üzletnek. A közvetett kár, az országhoz tartozás aprópénzre váltása, az állampolgárság elinflálása sokkal nagyobb kárt okozhat hosszú távon. A fejekben. Mert az egyik oldalon lehetetlenné teszi a kormány az állandó migránsorosozással, hogy valaki egy nagylelkű, segítőkész közösséghez tartozónak érezze magát. Miközben a másik oldalon közösséghez tartozás megvásárolhatóságát, kiárusíthatóságát üzeni. A menekültek, bevándorlók kérdését közelebb kanyarítva a hazaáruláshoz, mint a segítő szándékhoz. Márpedig egy irigy, nagyképű, bunkó néphez tartozni nem okvetlenül olyan vonzó, amiért a már egyszer kint megélhetési alapokat megteremtők, illetve ott születettek szaladnának a közösségvállalás „asztalához”.

Hogy Karácsony erről miért nem szól? Talán eszébe sem jut. Ahogy az ellenzék jó része úgy döngicséli körül a Fidesz tematizálta nemzetiségi kérdést, mint ostoba szúnyog a petróleumlámpát.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook