Olvasom Lendvai
Ildikó jegyzetét arról, hogy szabadságot követel Kósa Lajosnak. Nem a
büntetés alól, hanem abból a vélhető házi tömlöcből, ahova elzárták a
mikrofonok elől. Egy kicsit meg is esett a szívem, és sajnálatban törtem ki.
Kósa Lajoson. De tényleg. Mert nagyon kutyául érezheti magát.
Mármint akkor, ha
jobban belegondolunk a Fidesz háza táján történő anyagi történésekben.
Bizonyítékok nélkül csak a sokat emlegetett gondolatkísérletek eszközeivel
élhetünk. Azon ismeretek dagonyájában taposva, amely posványt a Fidesz
teremtette a közviszonyok számára. Részére. Nekije bele. Utóbbit azért, hogy
rezsisziszi és kósalala is megértse. Úgyhogy legyünk kicsit holisztikusak. Ha nyomozóirodát
nem is nyitunk erre a célra. Ami nem is kell ahhoz, hogy a felcsúti gázszerelő
új ruhájában észrevenni véljük a rejtett zsebeket. Azokat, amelyek csak úgy
dagadnak a milliárdoktól. Ráadásul igencsak okosban. Mert a méltatlanul korán
eltávozott Demján Sándor azért épített, szervezett is egy, s mást a vagyonáért.
Mészáros Lőrincnek ehhez a más elég volt. Tekintettel arra, hogy az a más’ a
miniszterelnök.
Aztán ott vannak a
letelepedési kötvények ügye. A közvetítőket aligha fogjuk az éhhalál, illetve a
megfagyás szélén üdvözölni az aluljárókban. Legfeljebb a méltó, de valószínűleg
sosem kiszabott büntetésük letöltése után. Ráadásul szintén nagyon okosban
nyomták, mert a kötvények visszafizetése közpénzből fog indulni. Aminek úgy
sincs szaga, ha némely kötvénybirtokost esetleg nemzetközileg körözték. Netán
körözik a mai napig. Ki tudhatja? Az úgyis hallgat. Ahogy az a pénz is alszik,
amely svájci számlákon landolt esetleg. A feltalálók legnagyobb örömére. Akik
leginkább, Rejtővel szólva, magukat találták fel. Meg meg azt a lehetőséget,
hogy miként lehet pénzhez jutni a közösnek szánt pénzekből. Az, hogy eközben
Rogán egy kicsit helikopterezett? Hát istenkém! Valami neki is jár. Nem lehet
mindjárt zacskóragasztással kezdeni. Nem igaz? Van aki, esküvőre propellerezi
el magát, és van, aki háziasított rénszarvast megy levadászni. Naná, hogy
puskával. Holott Semjént is elnéztem volna egy felvételen, amint pattintott
obszidiándárdával befutja és leteríti a szarvast. Ha rén, ha nem a
szerencsétlen. A szarvas.
Na itt kanyarodjunk
vissza Kósához. Ahhoz a szegény miniszterhez, akinek korábban kijutottak a
floridázó önkorisok, de talán nem járt Floridában. Aki látja Mészáros
gazdagodását, neki meg csak a vacak, miniszterként elérhető keret jut. Még
helikopterezni, feltalálni sem hagyták. Talán még kötvényezni sem. Néha
odaengedték a mikrofonhoz, és szabad volt neki kiinni a vezér szellemi
éjjelijét. Meg elviselni a sok kritikát. Nem kicsit a szellemi
teljesítményéről. Arról a kicsiről. Most gondoljon bele a nyájas olvasó, hogy a
mi szegény Kósa Lajosunknak milyen baromi savanyú lehetett az a szőlő. Ami, ha
nem a véka alatt bujdokolt, akkor esetleg meghatotta a pártbelieket. Akik talán
egyfajta beavatási szertartást is kanyarítottak az ügy köré.
Mondván:
„Kedves Lajos!
Beveszünk a köreinkbe! Hogyne vennénk? Itt van egy facér örökségügy. Ha simán
lebulizod, akkor a Tied lehet az, amit hasítasz belőle!” Esetleg egy
kis visszaosztást kikötött a Párt magának, de talán még azt sem. Ellenben
várták, hogy mit csinál a Lala. Lala nekigyürközött a feladatnak, és hite
szerint tök jól játszotta meg a kártyákat. Azonban a végén kiderült. Kósa még
egy kis szimpla pénzmosási balhéba is belesül. Annyi támadási pontot nyitott
maga körül, hogy az három Rogánnak is elég lett volna. Ráadásul elég sokat
tudhat ahhoz, hogy ne lehessen nyilatkozathelyzetbe kerülni. Mert arra sem
futja tőle, hogy legalább a száját tartsa szorosan becsukva.
Akkor most kérdezzem?
Azt, hogy miért ne sajánhatnánk ezt a szegény minisztert? A képességei
szerények, a beavatáson elbukott. Soha nem lesz rendes tagja a közpénzmosodások
és strómanok klánjának. Ha pedig a többiek már tutira el-, és szétcsatornázták
a pénzt, akkor még oda is dobhatják a disznók elé. A sorosisztaoknyomozócivilpublicisták
elé. Legfeljebb Németh Szilárd fogja megvédeni. De tudhatja: azzal kint van az
összes vizekből. Mert egy szinten vannak. Szellemileg. Piszok alacsonyan. Elvégre kell egy szint elhinni, hogy egy kisebb városállam költségvetésének megfelelő pénzek csak úgy teremnek, illetve lenyúlhatók.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése