A hírmorzsák alapján
Kósa Lajos benne van a slamasztikában. A gödör legfeljebb mélyül csak azóta,
hogy a Magyar
Nemzet közölte azt a közjegyzői okiratot, amely alapján Kósa aktívan részt
vett egy, finoman szólva is zavaros, ügyletben. Az egy másik kérdés, hogy olyan, több mint ezerháromszázmilliárd forintnyi,
összegről van szó, ami alkalmas lehet egy bankot is megrendíteni.
Márpedig az sem
teljesen kizárt, hogy az FHB-nál elhelyezett összeg esetleg a bankkal szembeni
hatalmi zsarolás potenciálnövekedésének elősegítését is szolgálta volna. Amellyel
kapcsolatban még emlékezhetünk a hatalom és az FHB-csoport, illetve Spéder
Zoltán közötti, karhatalmilag
is támogatott, mosolyszünetre. De talán csak véletlen, hogy a kormánytól
nem túl messze esőnek pletykált bankba került az említett, cseppet sem kis
pénzmag. Amellyel kapcsolatban az ingovány csak egyre inkább trutymósodik.
Felvetve a pénzmosás elősegítésének, a bejelentési kötelezettség
elmulasztásának a gyanúját. Meg azt is, hogy Kósa Lajos olyan helyzetbe került,
amelynél kisebb politikai ballépéséért is mentettek már fel minisztert.
Alkalmasint olyan helyzetet teremtve, amely közvetlenül Orbán fejére hullhet
vissza. Mert a magyar közjogi helyzetben a miniszterelnök felelőssége
egyetemleges.
Így minden perccel, amelyet
Kósa a hivatalában megtartva tölt, annak a valószínűsége növekszik, hogy a
miniszterelnök tudtával, illetve hallgatólagos beleegyezésével történt, ami
történt. Egy pillanatig sem vonva kétségbe, hogy a Fidesz internetes
troll-serege már talán kézhez is kapta az esedékes szellemi muníciót. Azt,
amelynek szétszórásával lehetőleg ballibsi összeesküvésnek kellene tudni
beállítani a kialakult helyzetet. Elvégre egy olyan kormányban, amelynek
törvénykezése egy kiemelt oligarcha gazdagodásának érdekében nyomogatja a
gombokat, igazán nem lehet bűnös az, aki milliárdokkal nem tud esetleg
elszámolni. A hibás az, aki feltárja, közzéteszi. De remélhetőleg a Magyar
Nemzet munkatársai túlélik ezt. Ellentétben egy szlovák kollégájukkal.
Az persze egy megint
más kérdés, hogy a trolloknak már maga Kósa is előénekelte a soron következő
traktát. Amely szerint tulajdonképpen ő egy nagyon hazafias tettet hajtott
végre. Amennyiben baromi nagy üzletnek tekinti a hazai befektetést, és az is
szemét, aki ezt kétségbe vonja. Csakhogy! Ha bárkinek azt tanácsolta, illetve
ma is azt tanácsolná, hogy akár számolatlanul fektessen itt be, akkor ő személy
szerint mit keresett az ügyletben? Nem anyagilag, hanem a személye. A befektető
gyámság alatt van? Pont Kósa lenne a gyámja? Esetleg egyedül nem
intézkedésképes? Ugyan miért nem? Vagy csak egyszerűen nem kockáztathatja meg
azt a kérdést, hogy honnan van a pénz? Ha így van, akkor Kósa milyen garanciát
adhatott a kérdés elhanyagolására? Bár most éppen egy ajándékozási történetet is forgalomba helyezett Kósa.
Ugyan kérem! Akár az is
lehetne egy kérdés, hogy a miniszterelnök tudott-e erről az egész ügyletről? Erre
a saját szubjektív vélelmét mindenki fogalmazza meg nyugodtan. Különösen annak
a fényében, amely képet az eddigi nyilatkozatai alapján kialakíthatott Kósa
kezdeményezőkészségéről, illetve intellektusáról.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése