Az ENSZ után: gazdasági csődbe kergetjük Kínát

Forrás: Galaktika

Korábban még kérdéses volt, hogy ki, illetve mi lesz az új ellenség. Mindenki lenyugodhat! Megvan! A látszat szerint. Látszatellenségként a választásokig. Aztán majd meglátjuk. Nem kisebb szervezet, mint az ENSZ. Az “természetesen” ugyanúgy nem zavarja ebben Magyarország tagsága a szervezetben Orbán Viktort, mint Európai Unió esetében. Ellenben a lassan ráégő korrupciós vádak, és az ezzel kapcsolatos kommunikáció nagyon.

Ezért a gyakorlatilag bármit megtesz jelenleg a kormánypárti propaganda, hogy valahova máshova tematizálja a kommunikációt. A Polt-Orbán-Tiborcz háromszög, és a környékén kavargó rokonok, ismerősök, haverok és többiek egyre kínosabbá válnak. Talán az sem véletlen, hogy nem igazán kaptak azon a lehetőségen, amit Bencsik András vetett fel. Miszerint teregessék ki a kártyákat a vádak hatására. Mert „szerinte ugyanis arra a kormánypárti sajtónak tényekkel kell felelnie, hiszen semmi sem igaz belőle”. De a jelek szerint nem teregetnek kártyákat. Amiből arra is gondolhatunk, hogy Bencsik javaslata nagyjából olyan hatással lehet, mint selyemzsinórral menni látogatóba. A kártyák teregetése helyett inkább a kártyák további keverése látszik a kommunikációs fősodornak. Úgyhogy jöhet az ENSZ elleni kampány.

Az ENSZ kétségtelenül nagy szervezet. Ráadásul világszinten jegyzett szervezet. Így teljesen megfelel arra a célra, hogy az EU elleni kampányra rálicitáljon. Ezen sem az említett magyar tagság, de az sem változtat, hogy az ENSZ javaslataiban nem igazán szerepel az a menekültbefogadási kényszer, amellyel a már megszokott migráncsozásra szeretnék felfűzni a jelen kampányt. Amelyekkel nagy plakátszórás is társul. Kétségtelenül fellendítve a plakátokat előállító, illetve kihelyező cégek forgalmát. Ha eddig nem merült volna fel, akkor most téve időszerűvé a kérdést, hogy melyik Orbán-ismerős fog ezért az „apróért” lehajolni. Akár azt is kockáztatva a választások előtti hajrában, hogy lehajoltában elveszti a maradék szüzességét. A morálisat természetesen.

Az ENSZ egyébként azért is lehet Orbán számára kívánatos ellenség-jelölt, mert olyan dokumentumok is fűződnek a szervezethez, mint „Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata”. Amelyről érdemes tudni, hogy korántsem napjainkban született. 1948. december 10-én fogadták el, és az egyes cikkelyei általános keretet adnak az olyan emberi és emberiességi alapjogoknak, amelyek igencsak közel állnak a kereszténység alaptanításaihoz. A kereszténységéhez, és nem feltétlenül egyes egyházi vezetők, például a menekülteket kormányhűséggel megvető Erdő Péter, világképéhez. Alkalmasint persze ezek az alapjogok sem igazán zavarják a magyar kormányt, illetve annak vezetőjét, a menekültek elleni uszulásban.

Azért az ENSZ elleni propaganda láttán érdemes két dolgot is szem előtt tartani. Az egyik, hogy a választások közeledtével kell a figyelemelterelés, és a hívek idegengyűlöletének, illetve összezártságának szinten tartása. A másik, hogy talán érdemes eljátszani azzal a gondolattal is, hogy a Fidesz parlamenti többsége esetén mi lesz a következő lépés? Az egyik alternatíva, hogy az összes ilyen kampány megy a levesbe. Ez racionális lépés lehetne, de rögtön lebukna a látszatkeltő volta a hecckampánynak. Marad a másik lehetőség, hogy tovább kell folytatni a licitet. Az ENSZ és annak tagszervezeti után már nem sok potenciális lehetőség van. Lehetne például gazdasági hadat üzenni Kínának. Esetleg ténylegesen meghirdetni a Mars magyar gyarmatosításának programját. Amelyhez, az erőforrások biztosítása érdekében egy totális hadüzenet kellene az egész világnak. Egyszerre. Mert ott van az a közel hét és félmilliárd migráns a Föld nevű ősmagyar bolygón. Közvetlen kiutalással a Teremtőtől, aki Orbántól kért ehhez szaktanácsot.

Ott a keresztfolyosón túl. A Napóleonok és Jézusok termeitől nem messze. Ahol aranyozott betűkkel van grafitizve: „Az állam én vagyok”. Amit már egy ideje Orbán mond. Akitől valami francia plagizálta egyszer.

Andrew_s