A más országokban élő magyar állampolgárok szavazati joga
alapvetően egy nagy találmánya Orbánia vezető erejének. Egész egyszerűen azért,
mert olyan szinten osztja meg a határon kívül, illetve az azon belül élőket,
hogy még véletlenül se lehessen megbékélésről beszélni. S talán az sem teljesen
véletlen, hogy az eddig leginkább önfelmorzsolásban jeleskedő ellenzék is
felült erre a vonatra.
A határon túli, importválasztókra vonatkozó választójogi kezdeményezés, mint arra emlékezhetünk, még
2010-ből ismert. Akkor jelentette
be Semjén, hogy ez annyira, de annyira kell a kormánypárt klerikális
lobby-platformjának. Nagyjából egy évvel ezelőtt olyan tervbeszámolót
tartott, hogy a jelenleg a Fidesz, illetve a KDNP soraiban felhalmozott
egykori MSZMP-tagok bármelyike elégedetten csettinthetett. Könnyes
nosztalgiával emlékezve vissza az egykori, rég feledett, ám mostanában leporolt
kádárista hagyományokra. Habár nem az alsónadrággyártási normákról, és a
vályogvetési tervtúlteljesítésről volt szó, hanem a magyar nemzeti demokrácia
hőn lobogó vágyainak oltárára helyezett sokadik magyar állampolgárságról.
Arról, hogy hányan élhetnek majd azzal a jogukkal, hogy elmehetnek a csalános
szélére, majd bottal belepiszkálva és hurokba fogva a másét végezhetik el a
csalános megverését. Mert azért alapvetően erről van szó.
S ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy kire szavaz az,
aki még a szavazatát is levelező állampolgárként kívánja érvényesíteni. Mert
még a háborús övezetből menekülők is nagy ívben kerülnék el a jelen magyar
viszonyokat. Ha a földrajz ezt lehetővé tenné. Amúgy, ahogy a hazai gazdasági
exodus mutatja, a helyben születettek közül is egyre többen érzik szükségét a
mielőbbi távozásnak. Erősítve azt a folyamatot, ami már az előző választások
előtt is látható tendenciaként vezetett, és vezet napjainkban is, a társadalom
szociális abortuszához. Alkalmasint már az előző választások előtt is
világossá téve: a kormány számára a választási öngyilkosság egy kifinomult
formája, ha a külföldön dolgozó magyarok tömegei érvényesítik a szavazati
jogukat. Keresztbe is feküdtek ennek, amennyire csak tudtak. Miközben a választások
utáni kivándorlási hullám azt is jelezte, hogy a Fidesznek elemi érdeke fűződik
a gazdasági exodus fenntartásához. Egyszerűen szólva: emigrációra
kényszerítve az elégedetlenkedőket. Ami rövidtávon kétségtelenül csökkenti
a belső elégedetlenkedések tömegbázisát. Hosszabb távon ugyan a magyar gazdaság
versenyképességét, innovációs erejét, illetve a társadalom rugalmasságát és
túlélőképeségét is. De Orbán aligha tervez hosszú távra. Neki teljesen megfelel
a rövid ciklusú szabadrablás úgy, hogy az így elhelyezett aknák a tetszőleges időben
bekövetkező leváltása után robbanjanak. Mások talpa alatt.
Ez természetesen az egyik serpenyője annak a bizonyos mérlegnek,
amelyet most éppen Ujhelyi István tett fel ismét az asztalra. Tudatos
választási csalásként emlékezve meg a semjéni tervfelajánlásokról, illetve
a külföldön élő magyar állampolgárok egyenlőtlen kezeléséről. S ebben
nyilvánvalóan lehet igaza. Ahogy abban is lehet nézőponti igazság, hogy az
egyenlőség akként is teljesülhet: csak az szavazzon itt, aki a
következményekből is részesül. Éljen bár Londonban vagy Kolozsváron.
Függetlenül attól, hogy hol élnek a rokonai, a fel-, és lemenői. Egyfajta
adófizetési cenzushoz is kötve a szavazati jogot. Mely egyenlő kezelés
természetes módon szüntetné meg a zsigeri árokásást a határok különböző
oldalain élő magyarok között. Ami különben kérdésesen lenne akár az ellenzék
érdeke is. Ha ugyanis a potenciális szavazatok számát nézzük, akkor a határokon
belülről még mindig többen járulhatnának az urnákhoz.
Akkor, ha az ellenzék felmutatnak majd alternatívákat. Azon
túl, hogy a féligazságok lovagjainak odadobják a félválaszok demagógiájának
lehetőségét. Amit
2013-ban is megtettek. Egymással veszekedve. Ha erre, egy valószerű,
kommunikálható, szövetségben képviselhető, és kompromisszumokon alapuló
fellépésre, programra képtelenek, akkor a határon túliak szavazatainak kérdését
az ellenzéknek sem túl sürgős rendezni. Addig ugyanis erre, mint kiváló
pót-okra, lehet ráfogni, hogy nem a saját pipogyaságuk miatt bukják 2018-at,
hanem csakis a londoni szavazatok hiánya, illetve a többiek megléte miatt.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése