2017. június 25., vasárnap

Ellenzéki mutogatás kifele, meg körbe-körbe

A más országokban élő magyar állampolgárok szavazati joga alapvetően egy nagy találmánya Orbánia vezető erejének. Egész egyszerűen azért, mert olyan szinten osztja meg a határon kívül, illetve az azon belül élőket, hogy még véletlenül se lehessen megbékélésről beszélni. S talán az sem teljesen véletlen, hogy az eddig leginkább önfelmorzsolásban jeleskedő ellenzék is felült erre a vonatra.

A határon túli, importválasztókra vonatkozó választójogi kezdeményezés, mint arra emlékezhetünk, még 2010-ből ismert. Akkor jelentette be Semjén, hogy ez annyira, de annyira kell a kormánypárt klerikális lobby-platformjának. Nagyjából egy évvel ezelőtt olyan tervbeszámolót tartott, hogy a jelenleg a Fidesz, illetve a KDNP soraiban felhalmozott egykori MSZMP-tagok bármelyike elégedetten csettinthetett. Könnyes nosztalgiával emlékezve vissza az egykori, rég feledett, ám mostanában leporolt kádárista hagyományokra. Habár nem az alsónadrággyártási normákról, és a vályogvetési tervtúlteljesítésről volt szó, hanem a magyar nemzeti demokrácia hőn lobogó vágyainak oltárára helyezett sokadik magyar állampolgárságról. Arról, hogy hányan élhetnek majd azzal a jogukkal, hogy elmehetnek a csalános szélére, majd bottal belepiszkálva és hurokba fogva a másét végezhetik el a csalános megverését. Mert azért alapvetően erről van szó.

S ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy kire szavaz az, aki még a szavazatát is levelező állampolgárként kívánja érvényesíteni. Mert még a háborús övezetből menekülők is nagy ívben kerülnék el a jelen magyar viszonyokat. Ha a földrajz ezt lehetővé tenné. Amúgy, ahogy a hazai gazdasági exodus mutatja, a helyben születettek közül is egyre többen érzik szükségét a mielőbbi távozásnak. Erősítve azt a folyamatot, ami már az előző választások előtt is látható tendenciaként vezetett, és vezet napjainkban is, a társadalom szociális abortuszához. Alkalmasint már az előző választások előtt is világossá téve: a kormány számára a választási öngyilkosság egy kifinomult formája, ha a külföldön dolgozó magyarok tömegei érvényesítik a szavazati jogukat. Keresztbe is feküdtek ennek, amennyire csak tudtak. Miközben a választások utáni kivándorlási hullám azt is jelezte, hogy a Fidesznek elemi érdeke fűződik a gazdasági exodus fenntartásához. Egyszerűen szólva: emigrációra kényszerítve az elégedetlenkedőket. Ami rövidtávon kétségtelenül csökkenti a belső elégedetlenkedések tömegbázisát. Hosszabb távon ugyan a magyar gazdaság versenyképességét, innovációs erejét, illetve a társadalom rugalmasságát és túlélőképeségét is. De Orbán aligha tervez hosszú távra. Neki teljesen megfelel a rövid ciklusú szabadrablás úgy, hogy az így elhelyezett aknák a tetszőleges időben bekövetkező leváltása után robbanjanak. Mások talpa alatt.

Ez természetesen az egyik serpenyője annak a bizonyos mérlegnek, amelyet most éppen Ujhelyi István tett fel ismét az asztalra. Tudatos választási csalásként emlékezve meg a semjéni tervfelajánlásokról, illetve a külföldön élő magyar állampolgárok egyenlőtlen kezeléséről. S ebben nyilvánvalóan lehet igaza. Ahogy abban is lehet nézőponti igazság, hogy az egyenlőség akként is teljesülhet: csak az szavazzon itt, aki a következményekből is részesül. Éljen bár Londonban vagy Kolozsváron. Függetlenül attól, hogy hol élnek a rokonai, a fel-, és lemenői. Egyfajta adófizetési cenzushoz is kötve a szavazati jogot. Mely egyenlő kezelés természetes módon szüntetné meg a zsigeri árokásást a határok különböző oldalain élő magyarok között. Ami különben kérdésesen lenne akár az ellenzék érdeke is. Ha ugyanis a potenciális szavazatok számát nézzük, akkor a határokon belülről még mindig többen járulhatnának az urnákhoz.

Akkor, ha az ellenzék felmutatnak majd alternatívákat. Azon túl, hogy a féligazságok lovagjainak odadobják a félválaszok demagógiájának lehetőségét. Amit 2013-ban is megtettek. Egymással veszekedve. Ha erre, egy valószerű, kommunikálható, szövetségben képviselhető, és kompromisszumokon alapuló fellépésre, programra képtelenek, akkor a határon túliak szavazatainak kérdését az ellenzéknek sem túl sürgős rendezni. Addig ugyanis erre, mint kiváló pót-okra, lehet ráfogni, hogy nem a saját pipogyaságuk miatt bukják 2018-at, hanem csakis a londoni szavazatok hiánya, illetve a többiek megléte miatt.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése