2017. június 17., szombat

Bolond-kérdések

A közelmúlt merítéséből két megnyilatkozás összehasonlítása Szele Tamástól érkezett. Az egyik, mint olvashatjuk, Pannónia Géniuszától származik. Míg a másik egy közveszélyes idiótától. A megfogalmazási különbségek dacára megmutatkozó szellemtestvérséget nem boncolnám. Az említett szerző megvillantotta ezt. Nekem inkább az jutott eszembe, hogy immár öt éve is nyilvánvaló jelek mutattak potenciális problémák potenciális meglétének lehetőségére. Nem a hangok súgták, hanem az Ország Hangjának viselkedése sugallta. Az tehát nem újdonság, hogy a miniszterelnökön egész tünetsorokat lehet megtekinteni. Az sem, hogy a gyógyszer elgurulása nagy bajhoz vezethet.

Mintegy öt éve is elmondhattuk: „Alighanem a korábbi kijelentései sem mindig fedték a valóságot és a valóság helyes értelmezését”. Inkább egy alternatív világot sejtetett az a „tudathasadt állapot, hogy egyszerre beszél európai demokráciáról, és az unió elnáspángolásáról. Esetleg arról, hogy ő itt áll a szirten egyedül, de majd az egész világ róla vesz példát. Mert jön Orbán Viktor, és az ő mesevilágában Istenként egy szemöldökráncolással megoldja a világ bajait. Bünteti az érdemteleneket és üdvözíti az arra érdemeseket. Feltéve, hogy kellő puhasággal, nyálmennyiséggel tudták lengőbordáig betolni nyelvüket a Vezér ősszájába.

A problémát az okozza csupán, hogy a világ ezt nem igazolja vissza. Mint fentebb írtam, beszivárog a rózsaszín papírmasé házacskába. S előbb utóbb rávilágít arra az egyszerű tényre, hogy gyermekdednek lenni lehet jó az egyénnek, de lehet közveszélyes a társadalomnak, ha egy infantilis akarnok hatalmat kap. Mert aki papírmasé világban él, ne fenyegetődzék lángszóróval. Különösen akkor ne, ha ebbe a személyes művilágába kényszerítette be korábban az ország gazdaságát. Talán jobb lenne, ha a gyermeki őrületbe beleálmodna valaki egy olyan gyógyszert, amitől a gyermek felnő, felveszi az ő kikészített muszájdzsekijét, és békében beül a hideg zuhany alá. Amíg a romok közt még akad egy olyan épületszárny, amibe kapaszkodva meg lehet próbálni újraépíteni azt a romhalmazt, ami maradt utána”.

A baj az, hogy ez az öt éve még csak sejthető tendencia mára állapotleírássá érett. Annyira, hogy Rogán idei kijelentései mögé már a várható (ön)provokációt is nyugodtan odasejthettük. Amire legutóbb Lendvai Ildikó is figyelmeztet. Ami azonban két másik, szintén korábbról ismert, kérdést is felértékel. Az egyik, a frissebb az, hogy az MSZP miniszterelnök jelöltje miért a DK, egy másik párt elnökét, és miért nem Orbánt akarja leváltani? A másik, a régebbi az, hogy az ellenzék vajon miért nem követeli ki, hogy a miniszterelnököt független alkalmassági vizsgálatnak vessék alá? Vagy akár csak megszólaltassanak egy mérvadó, és hivatkozható, függetlennek is hihető szakértőt a miniszterelnök állapotáról? Azaz, miért is közlelettelen Orbán Viktor?

Ha erre az a válasz, hogy félnek: az ellenzék miniszterelnök-jelöltjei, netán miniszterelnökei is csapdába kerülhetnek, akkor szeretném a magam szerény szavával megnyugtatni az ellenzéki pártokat. Személy szerint egyáltalán nem zavarna, ha a pozíciót megbízhatóan, pszichológiailag is alkalmas személy töltené be. Adott esetben sokkal kevésbé zavarna, mint egy potenciálisan közveszélyes, személyiségzavaros figura.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook