2017. június 28., szerda

Amikor Orbán izent a söpredéknek

MTI Fotó: Máthé Zoltán
Orbán Viktor megtartotta a maga értékelését a nemzeti inzultáció alkalmából. Lehetne afelett is elidőzni, hogy vajon miért nem mer népszavazást tartatni a nagy kérdésről. De már régóta tudható, hogy ahhoz gyáva. amikor meg nekidurálta magát, akkor sem sikerült érvényesre a kormányzati népszavazás. Így maradt szegénynek a nekiveselkedés az Uniónak és Sorosnak. Indulatból. Mert másra nem futja.

Az Európai Unió kapcsán gyorsan át lehet siklani a nyilvánvaló ökörségen. Azon, hogy a Pannon Géniusz ismét elsütötte a süketelést a nemzetek Európájáról. Ami egy globalizálódó világban nagyjából annyit jelent, hogy pont annyi esélye van fenntartani egy izolált faluközösséget, amilyen eséllyel a régi görög városállamok zárkóztak be a fennmaradás reményében. Pontosabban: a bezárkózás sikerült, de a fennmaradás nem. Mert az emberi történelem, pontosabban az emberi közösségek evolúciója, az erőforrások kihasználásának optimuma felé törekvés, kedvez a birodalmasodásnak. Ezt a történelemkönyvek tanúsága szerint lehetett egy-egy területen hátráltatni, de a tendenciák rendre utat törtek maguknak. A görög példánál maradva: a városállamok bezárkóztak, de a Földközi tenger környékén azért csak kialakult egy birodalom. A hivatalos nyelve azonban nem a görög lett. Akkor sem, ha divat volt görögül is tudni arrafele. A mai Európában Orbán megpróbálhat belefeszülni egy obstrukciós helyzetbe. Meg is béníthatja a magyar integrációt. Akár évtizedekre is. Történelmileg azonban pont ez okozhatja azt, hogy Magyarország egyfajta skanzenné, két birodalmi centrum közé szorult zsákfaluvá válik. Miközben a bevándorlási tendenciáknak is köszönhetően fokozódik az európai centrum összezárása, és a magyar kivándorlási tendenciáknak köszönhetően a hazai elsivárosodás.

Mert pont azok távoznak, akiknek itthon tartása elemi érdeke lenne az országnak. Nem az egoista, cezaromán, kicsinyes hűbéruraknak, hanem az országnak. Amikor Orbán meghirdeti a zsákfalvasítás politikáját, végső soron elárulja a jövő nemzedékeket. Miközben biztosak lehetünk: az első közt fog távozni az országból, ha el kezd zengeni az ég. Aztán, utólag majd el lehet gondolkozni, hogy az országnak a távolról öklét rázó Kossuth, vagy az itthon maradott, az országot a kompromisszumok robotosaiként fenntartó politikai réteg tette-e a nagyobb szolgálatot? Nem feledve, hogy az akkori gazdasági és politikai realitás szintén a térségi integráció volt. Akkor is, ha számos igazán nagy hőstettről születtek versek, énekek, históriák, regények. Az életet azonban az viszi tovább, aki szántani kezd, majd learatja a termést. A hőstettekbe szépen lehet belehalni, de nem lehet megenni. Orbán permanens harcát lehet támogatni, lehet nekiugrani mindennek és mindenkinek, ami, és aki mozog. De ha az országból eközben távozik az, aki a jövőt megalapozhatná, akkor csak a zacc maradhat. Nyáladzó ökölrázások közepette.

Amiből Orbán most éppen soros felé nyüszögve mutatott jó példát. Olyan szólamokkal, ami kapcsán ismét elgondolkozhatunk azon, hogy csak a szokásos szalonantiszemita összeesküvés-elméletet, vagy az önleleplezést hallhatta-e a kisérdemű. Az önkielégítő ökölrázáson túl azt ugyanis pontosan tudjuk, hogy Orbán élvezte Soros támogatását. Ha tehát Soros bárki számára agymosást akart volna tartani, akkor Orbán Viktor kéznél volt. Az is szinte biztos, hogy egy ország ellen sokkal többet tehet az, akinek operatív hatalom van a kezében, mint az, aki a koncepciós eljárások áldozatainak az érdekében lép fel. Ha Soros valóban az ország ellen akarna spekulálni, akkor Orbán továbbra is sokkal jobb választás lenne ehhez. Beleértve azt is, hogy a kiépített feudális zsarolási rendszer gyakorlatilag minden belső ellenállás felörlésére alkalmas. Amikor Orbán összefonódó, maffiaszerű, az ország ellen irányuló tevékenységet vizionál, akkor a civilekre kiabálva, de valójában a tükörbe nézve beszélt? Miközben csak egy elv vezérelte? Az, hogy bármi áron kicsiholjon valami legitimációs alapot ahhoz, hogy bárkit, bármikor félre lehessen állítani? Később esetleg falhoz is?

Esetleg felújítva a szabadtéri lincselés, illetve felnégyelés és kerékbetörés hagyományait is. Mert a menekültekről szólva azt bírta mondani, hogy: „Egy darabot se akarnak a magyarok látni, átmenetileg se, sehogyan se”. Márpedig menekültből, migránsból egy bárhogy értelmezhető darabot leginkább egy daraboló gyilkos láthat. Ebből a szempontból legalább tudhatom, hogy magyar vagyok. A magam részéről az embereket, a menekülteket is egyben, emberként szeretném látni és egyben, emberként szeretném kezelni is. Akkor is, ha Orbán lincselne, zsigerelne, darabolna. Pontosabban lincseltetne, zsigereltetne, daraboltatna. Mert nehogy azt higgye bárki is, hogy a vezér saját kezét mocskolná össze valamivel, amire ott van a gyűlöletre kondícionált nagyonkeresztény söpredék

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook