Pszichológuskamara: Receptre?

Balog Zoltán, a Nemzeti Humán-elemügyi Minisztérium főpátere, leporolta azt a korábbi ötletet, hogy centrálisan felügyeljék a pszichológusokat. Kapnának egy szép, felülről irányított kamarát, mint a pedagógusok. Nem is értem, hogy mi bajuk lehet. Főleg azt követően, hogy kiderült: Orbán Viktor kezében van a valós döntés.

Persze, ezt eddig is sejthettük. A szükségességét a lépésnek pedig igazán beláthatjuk. Különösen most, hogy közelednek a választások. Ilyenkor igazán az hiányzik legkevésbé, hogy holmi bölcsészek feszegetni kezdjék a hatalmi mámorban fetrengő vezérkar lelki felépítését. Még akkor sem, ha nem írhatnak fel gyógyszert. Annak helyette, amelyik sokszor látszik elgurult állapotban leledzeni. A miniszterelnöknél okvetlen. De a nyilatkozatok alapján több bennfentes fideszes küzdhet hasonló gondokkal. Ez azonban az az út lenne, amelyen valamiért még az ellenzék sem szeret megállni egy-két kérdés, elemzés erejéig. Nem mostanában, hanem évek óta. Ők tudják miért. Talán mert nekik a hatalomgyakorlás így szép, és így jó? Erre a kérdésre sincs igazán válasz. Mármint valójában.

Ellentétben azzal, amiért jó lehet a pszichológusokat, illetve klinikai kollegáikat, a pszichiátereket ellenőrzés alatt tartani. Ilyen olyan kamarákkal. Például. Ha másért nem, akkor azért, mert az egyik veretes elméletekkel szolgálhat arról, hogy miért rendelkezik valami sajátos lelki alkattal az, akinek nem tetszik Orbán rendszere. A másik, ennek alapján máris siethet, és megtámogathatja azt, hogy miért lenne jó a fent nevezetteket kezelés alá vonni. Mert nyilvánvaló, hogy csak hülye lehet, akinek nem tetszik Magyarország, mint hűbéri birtokrendszer. Orbánia vezérlő csillagának a személyes birtokaként. Márpedig ebben az esetben az illető saját személyes érdeke, a társadalom érdekéről már nem is beszélve, hogy megfelelő beutalókkal a megfelelő lelki tanácsadók kezébe helyeződjék a sorsa. Az pedig csak természetes, hogy ezt olyan intézményekben kell majd megoldani, ahonnan nem lehet csak úgy, ki és bejárkálva, megzavarni a terápia sikerét.

Aki némileg ismeri a történelmet, az azt is tudja, hogy volt olyan ország, és volt olyan korszak, ahol, és amikor haladó hagyományt teremtettek ezen a téren. Annyira, hogy talán sosem lesznek pontos számadatok az egykor baráti Szovjetunióban kényszergyógykezeléssel diliházba zártak pontos létszámát illetően. Mármint azok létszámát illetően, akiknek a kórtünete nagyjából összefoglalható volt azzal, hogy nem tetszett a rendszer. Az is valószínű, hogy ehhez kétségtelenül olyan elmekarbantartó szakapparátus is kell, amelyik mindezt végrehajtja. S, ha kell, akkor „lepapírozza”.

Csak aztán a végén ki ne derüljön, hogy a Paks II terveit, pénzügy számításait tartalmazó keleti dossziéban, az egykori Szovjetunió ezirányú tudásbázisának néhány lapja is megbújik. Ami kapóra jöhet abban az esetben, ha a választások eredménye túl szorosra sikerülne. Miközben addig sem kell esetleg Orbán, ki sem töltött, látleleteivel foglalkozni. Sem a lelki működés, sem a terápia szempontjából. No, meg Balogéval sem.

Andrew_s