Lázár: vess keresztet, ómagyar gyermek

Forrás: chyl.org

A rejtett tanterv mindig és mindenkor létezett. Legfeljebb nem beszéltek róla. Mára, Lázár János jóvoltából kinyilvánítottá vált, hogy Orbánia egész oktatásügyére nézve létezett ilyen rejtett tanterv. Amiről egyébként beszéltek is. Csak valamiért nem vitte át az ingerküszöböt.

Az, amit 2013-ban már látszott: az oktatást álszekularizált rendszerben képzeli a hatalom. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy a Fidesz klerikális lobbi-platformjából delegált Hoffmann Rózsánál emiatt élénken tiltakoztak, az olvassa vissza az akkori híreket. Valamint az az azóta történteket. Volt némi felületi karcolgatás az erkölcs, a hittan, az etika oktatása kapcsán, de nem rémlik országos tiltakozó akció. Alkalmasint ez az országos tiltakozások kibontakozásakor sem volt téma. Érthetően: nem akarták megbántani a vallásos embereket. No meg persze ezzel elveszteni a vasárnapi istenhívők, decibelben is mérhető, támogatását. De ez valószínűleg egy egészen másik, sokkal inkább a kommunikációs képességeket, illetve a napi kommunikációt érintő szándékok, és célok halmazát érintő történet.

A mindennapi kommunikáció természetesen nem független Lázár mondandójától sem. Ugyanakkor az oktatáspolitika, normális esetben, egy generációkra túlmutató, illetve ható, törekvés-együttes. Jól tudták azok is, akik annak idején iskolákat létesítettek a missziókon, és a gyermekek oktatását vették át a pogányoknak kinevezett embercsoportoknál. Ennek fényében azonban az is érthető, hogy a gyarmatosításnak miért volt igen komoly tartópillére volt a szellemi befolyásolás, az ideológiai gyarmatosítás. Lázár János ugyancsak tartópillérnek nevezte meg az egyházi oktatást Mezőtúron. Olyan általános, a református iskola avatásán igencsak túlmutató, a kormány oktatáspolitikáját jellemző kijelentéssel, hogy: „A kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle”. Ami alapjaiban egy igencsak demagóg, és nem kis részben véres emlékeket idéző kijelentés.

Az természetesen lehet egy gusztustalan demagógia, hogy a kormány mit gondol. A kormány ugyanis egy absztrakció. A hatalmat gyakorló, demokráciában a népet képviselő, és a nevükben a közhatalmat gyakorló embereket összefoglaló absztrakció. Az egyes tagjai gondolhatnak egy, s mást. A gondolataikért nem, de a gondolataik alapján tett dolgaikért felelősséggel tartozva. A kormány gondolataira hivatkozni a felelősség elkenése. Ellenkező esetben, és akkor nem demagógia, hanem beismerés, a demokrácia halála, ha a „kormány gondol” bármit is. Azt jelenti ugyanis, hogy egyszemélyi vezetés van. A miniszterelnök gondol valami, és a kormánytagok kesztyűsbábként végrehajtják. Sűrű bólogatások közepette. Ez a konstrukció azonban már nem nevezhető demokráciának.

De azt el lehet fogadni, hogy ebben a konstrukcióban a legtöbb, amit a kormány nyújtani hajlandó, az a keresztet felmutató néhány, a kormányt hazánkban kiszolgáló egyház hatalmának biztosítása a gyermekek lelke felett. Az ugyanis baromság, hogy a diáknak ez lenne a legjobb, amit nyújtani lehet. A diáknak a jövőkép az, amit nyújtani kell tudnia az iskolának, ha a jövőkép az, hogy „járj templomba, és a papok mindenek előtt”, az analóg az egykori gyarmatosítók hatalombiztosítási gyakorlatától. Valójában a gyermek gondolkodásának beszűkítését és nem kitágítását szolgálja. Cserébe azt sem lehet mondani, hogy ettől jobb ember lesz. A szó humanista értelmében. A beszűkült gondolkodású fanatikusoknál sokkal emberibb embereket is ismerünk a történelemből. Még ezt sem vitatva, hogy a vallás segíthet embernek abban, hogy Ember legyen. Különösen az a fajta vallási felfogás, amit II. János Pál, illetve most Ferenc pápa képvisel. S amitől a kormány, valamint Erdő Péter is fényévekre eltávolodott. Márpedig akkor, ha az iskolákban az utóbbiak szemléletében faragnak embert a diákokból, akkor az olyan ajándék, ami kívül csillog, de belül rothadt.

Ellenben kiválóan kiteljesíthetik azt a szemléletet, amit Lázár üzen: csak a kereszt szolgái lehetnek jó magyarok. Ami természetesen szintén nem igaz. A „jó magyar”, ha végignézzük a történelmet, akkor szintén egy igencsak plasztikus fogalom. Az aradi vértanúkról nehéz lenne azt mondani, hogy nem szolgálták a magyarok ügyét. Nemzetiségüktől és vallási gondolataiktól függetlenül. A keretlegényekről ez aligha mondható el. Noha keresztény jó magyarnak titulálták valamennyit. Miközben a regnáló hatalom érdekeit szolgálták. Az a hatalmi szemlélet, amely szerint a „jó magyar” elsősorban a kereszt papsága által esztergált szellemiségű pillér-tégla az utóbbihoz áll közelebb.

Andrew_s