 |
A Jobbik szexuális viszonyai az utóbbi időben napirendre
kerültek a közbeszédben. Az egyik Terry Black néhány
nap alatt lecsengő hírverése volt a párt elnökének viszonyaival
kapcsolatban. A másik a kémiai kasztrációs ötletének felmelegítése, amely
valószínűleg tovább szolgáltat majd beszédtémával. Ahogy már megindult, például
az MNO-n a hullámverés.
Így egy pillanatra gondolkodjunk el az utóbbin, melyet a
pedofilokat emlegetve kezdett ismét emlegetni a Jobbik. Holott, mint arra az
MNO publicistája is rámutat: sem kijátszhatatlannak nem számít a gyógyszeres
kezelés, sem egyértelműen nem jelent pszichiátriai értelemben minden esetben is
pedofíliát a gyermekek ellenei szexuális aktusok elkövetése. A jelzett cikkben
is említik a gyermekprostituáltak felé irányuló szexturizmus résztvevőit, és
azt az általánosabb motívumot, mely sokkal inkább a hatalom, demonstrációjából
táplálkozik. Ezeknek a szempontoknak az egyike sem azt támasztja alá, hogy a
kémiai kasztrálás különösebben hatékony megoldás lenne. Még akkor sem, ha
kétségtelen: a nemi vágy csökkentése nyilván visszahat arra, hogy valaki „beindul-e”.
Ugyanakkor a történelemkönyvek, illetve az irodalmi művek lapjai mást
sugallnak.
Az ugyanis ismert jelenség, hogy egy beteljesíthetetlen
igény sokszor egészen másutt okozza a biztosítékok kiégését. Ez természetesen
nem jelenti azt, hogy a pedofíliát, a gyermekprostitúciót innentől fel kellene
karolni. Azt azonban igen, hogy értelmetlen olyan utat választani, amelynek nagyban
megszámított reklámértéke, és kicsiben esetleg kevés gyakorlati hozadéka van. A
történelem ugyanis számon tart nem egy olyan hatalmi tényezőt, akit korábban
megfosztottak a férfiasságától. S korántsem bizonyultak semmivel sem kevésbé
hataloméhesnek. De olyan személyiségnek sem, akik az egyik képességen esett
csorbát ne akarták volna nagyobb hatalommal ellensúlyozni. Beleértve a nekik
hatalmilag kiszolgáltatottak rovására elkövetett „demonstrációkat” is. Az olyan
találgatásokat pedig most mellőzném, hogy a diktátorok mekkora részének voltak,
esetleg igen komoly problémái az ágyban. Ahogy arra, például, Gilles Perrault
is céloz, erősen futólag, „Az 51-es
dosszié” című könyvben.
Az azonban valószínű, hogy azoknál, akik a
kiszolgáltatottak irányába mutató hatalom-demonstráció miatt fordulnak a
gyermekek ellen, még a fizikai kasztrálás sem vezetne biztos eredményre.
Valójában sokkal valószínűbb a személyiség fokozottabb torzulása a beavatkozás
hatására. Egy sokkal erősebb hatalomkimutatási vágy megjelenésével. Valamint,
cseppet sem mellékesen, a lebukástól való nagyobb félelemmel. Így, ha az
orvosetikai fenntartásoktól el is tekintünk, elég jelentős struccpolitikának
tűnik a közvetett következmények feletti esetleges elsiklás. Akkor is, ha a
gyermekek védelme jogos igény, ahogy az elkövető megbüntetésének követelése is
érthető. Amikor azonban a jogi szabályozás kerül terítékre, akkor azt érdemes
talán elválasztva látni a pártpropagandától. A történelemben ugyanis arra is
van példa, hogy a kezdetben jelentés propagandatámogatást, vagy akár
tömegtámogatást élvező ötletek nem egyszer fordultak ki a tengelyükből. A
kémiai kasztrálás belobbizása a törvények közé egyszerűnek látszik a pedofília
kapcsán. De a Jobbik, vagy néhány. még tőlük „jobbabbra” sodródottak megnyilvánulásai
alapján nem igazán van arra garancia, hogy soha nem kap rasszista, vagy a
melegek ellen irányuló felhangokat. Borítékolható hatástalansága esetén a
fizikai kasztrálásra is kiterjesztve az ötletelést.
A különböző bugyrok átfésülésekor persze arról sem árt
megfeledkezni, hogy a hatalomvágy szülte megnyilvánulások a már említett
gyermekprostituciótól sem igazán elválaszthatók. Ahogy erősen valószínű, hogy a
„normál” prostitúciótól sem. Mert bőven beleférhet a kalapba az is, hogy a
szexet pénzért vásárlók egy részénél hasonló mechanizmus működik. Annak a
megélése, hogy a pénzéért a másik fél „megvásárlását” kapja. De ez valószínűleg
messze vezetne. Egész a nemi erőszakig. Amelyet különben éppen úgy nem tesz meg
nem történtté a bűnös akár nyilvános lincselése sem, ahogy a gyermekek
szexuális zaklatását sem. Így különösen nagy hangsúlyt kaphatna a megelőzés,
illetve a korai diagnózis azokban az esetekben, amikor a gyermekkel kapcsolatot
tartó iskola, a szomszédok mintegy „nem veszik észre” a zaklatást.
Egyébként éppen a megelőzés, illetve az eset
megtörténtének ártalomcsökkentése lenne inkább az, ami minden törvényt, és
szinte minden pénzt megérne. Így a kémiai kasztrálás ötletének kommunikációs
hozadékát akár felül is múlhatná annak az adatnak a közlése, hogy a Jobbik
képviselői a fizetésük hány százalékát költötték a megelőzést szolgáló, illetve
az ártalomcsökkentést szolgáló foglalkozások támogatására. Nem szóban és
jövőidőben, hanem a valóságban. Aztán persze a többi párt és politikai
közszereplő is nyilvánossá tehetné ezeket az adatokat. Ártani biztos nem ártana
a népszerűségüknek, a hitelességüknek.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése