2016. november 20., vasárnap

Jobbikos gyermekvédelem: mennyi is az annyi?

A Jobbik szexuális viszonyai az utóbbi időben napirendre kerültek a közbeszédben. Az egyik Terry Black néhány nap alatt lecsengő hírverése volt a párt elnökének viszonyaival kapcsolatban. A másik a kémiai kasztrációs ötletének felmelegítése, amely valószínűleg tovább szolgáltat majd beszédtémával. Ahogy már megindult, például az MNO-n a hullámverés.

Így egy pillanatra gondolkodjunk el az utóbbin, melyet a pedofilokat emlegetve kezdett ismét emlegetni a Jobbik. Holott, mint arra az MNO publicistája is rámutat: sem kijátszhatatlannak nem számít a gyógyszeres kezelés, sem egyértelműen nem jelent pszichiátriai értelemben minden esetben is pedofíliát a gyermekek ellenei szexuális aktusok elkövetése. A jelzett cikkben is említik a gyermekprostituáltak felé irányuló szexturizmus résztvevőit, és azt az általánosabb motívumot, mely sokkal inkább a hatalom, demonstrációjából táplálkozik. Ezeknek a szempontoknak az egyike sem azt támasztja alá, hogy a kémiai kasztrálás különösebben hatékony megoldás lenne. Még akkor sem, ha kétségtelen: a nemi vágy csökkentése nyilván visszahat arra, hogy valaki „beindul-e”. Ugyanakkor a történelemkönyvek, illetve az irodalmi művek lapjai mást sugallnak.

Az ugyanis ismert jelenség, hogy egy beteljesíthetetlen igény sokszor egészen másutt okozza a biztosítékok kiégését. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a pedofíliát, a gyermekprostitúciót innentől fel kellene karolni. Azt azonban igen, hogy értelmetlen olyan utat választani, amelynek nagyban megszámított reklámértéke, és kicsiben esetleg kevés gyakorlati hozadéka van. A történelem ugyanis számon tart nem egy olyan hatalmi tényezőt, akit korábban megfosztottak a férfiasságától. S korántsem bizonyultak semmivel sem kevésbé hataloméhesnek. De olyan személyiségnek sem, akik az egyik képességen esett csorbát ne akarták volna nagyobb hatalommal ellensúlyozni. Beleértve a nekik hatalmilag kiszolgáltatottak rovására elkövetett „demonstrációkat” is. Az olyan találgatásokat pedig most mellőzném, hogy a diktátorok mekkora részének voltak, esetleg igen komoly problémái az ágyban. Ahogy arra, például, Gilles Perrault is céloz, erősen futólag, „Az 51-es dosszié” című könyvben.

Az azonban valószínű, hogy azoknál, akik a kiszolgáltatottak irányába mutató hatalom-demonstráció miatt fordulnak a gyermekek ellen, még a fizikai kasztrálás sem vezetne biztos eredményre. Valójában sokkal valószínűbb a személyiség fokozottabb torzulása a beavatkozás hatására. Egy sokkal erősebb hatalomkimutatási vágy megjelenésével. Valamint, cseppet sem mellékesen, a lebukástól való nagyobb félelemmel. Így, ha az orvosetikai fenntartásoktól el is tekintünk, elég jelentős struccpolitikának tűnik a közvetett következmények feletti esetleges elsiklás. Akkor is, ha a gyermekek védelme jogos igény, ahogy az elkövető megbüntetésének követelése is érthető. Amikor azonban a jogi szabályozás kerül terítékre, akkor azt érdemes talán elválasztva látni a pártpropagandától. A történelemben ugyanis arra is van példa, hogy a kezdetben jelentés propagandatámogatást, vagy akár tömegtámogatást élvező ötletek nem egyszer fordultak ki a tengelyükből. A kémiai kasztrálás belobbizása a törvények közé egyszerűnek látszik a pedofília kapcsán. De a Jobbik, vagy néhány. még tőlük „jobbabbra” sodródottak megnyilvánulásai alapján nem igazán van arra garancia, hogy soha nem kap rasszista, vagy a melegek ellen irányuló felhangokat. Borítékolható hatástalansága esetén a fizikai kasztrálásra is kiterjesztve az ötletelést.

A különböző bugyrok átfésülésekor persze arról sem árt megfeledkezni, hogy a hatalomvágy szülte megnyilvánulások a már említett gyermekprostituciótól sem igazán elválaszthatók. Ahogy erősen valószínű, hogy a „normál” prostitúciótól sem. Mert bőven beleférhet a kalapba az is, hogy a szexet pénzért vásárlók egy részénél hasonló mechanizmus működik. Annak a megélése, hogy a pénzéért a másik fél „megvásárlását” kapja. De ez valószínűleg messze vezetne. Egész a nemi erőszakig. Amelyet különben éppen úgy nem tesz meg nem történtté a bűnös akár nyilvános lincselése sem, ahogy a gyermekek szexuális zaklatását sem. Így különösen nagy hangsúlyt kaphatna a megelőzés, illetve a korai diagnózis azokban az esetekben, amikor a gyermekkel kapcsolatot tartó iskola, a szomszédok mintegy „nem veszik észre” a zaklatást.

Egyébként éppen a megelőzés, illetve az eset megtörténtének ártalomcsökkentése lenne inkább az, ami minden törvényt, és szinte minden pénzt megérne. Így a kémiai kasztrálás ötletének kommunikációs hozadékát akár felül is múlhatná annak az adatnak a közlése, hogy a Jobbik képviselői a fizetésük hány százalékát költötték a megelőzést szolgáló, illetve az ártalomcsökkentést szolgáló foglalkozások támogatására. Nem szóban és jövőidőben, hanem a valóságban. Aztán persze a többi párt és politikai közszereplő is nyilvánossá tehetné ezeket az adatokat. Ártani biztos nem ártana a népszerűségüknek, a hitelességüknek.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook