Orbán Viktor beszélt telefonon az aktuálisan
megválasztottnak tekintett új amerikai elnökkel. Aztán beszéltek a magyar népnek
arról, hogy mit beszéltek a nagyok. Ez így rendben is van. Egy rendes király is
tájékoztatja az ő szeretett népét. Azt is mondták, hogy Trump
meghívta Orbánt Washingtonba. Ehhez csak gratulálhatunk. Már, ha igaz.
Mert netet látott egy olyan hírmustra,
ami alapján ez, így, nem teljesen igaz. Hivatkozván olyan nyilvánvalónak tűnő mellékkörülményekre,
hogy a Trump tárgyalásait, programját ismertető egyik híradás sem erősítette
meg az említett meghívást. Ettől persze még elhangozhatott akár olyan formában
is, hogy Orbán megkérdezte: „Ugye nem
vagyok kitiltva Washingtonból?” Amire nyugodtan lehetett az a válasz, hogy:
„Dehogy vagy, akár holnap is jöhetnél.”
Ezt aztán szépen el lehet adni akár egy meghívásnak is. Csak megfelelő körítés,
és természetesen az eredeti beszélgetés leiratának kicsit célzatos tálalása
szükséges mindehhez. Hazugság? Nem feltétlenül. Vagy legalább is nem nagyobb,
mint a nemzeti pávatáncos korábbi, már-már ismert táncrendjének korábbi állomásai.
Akár még arra is emlékezhetünk, hogy milyen lelkesen tárták az ország elé azt,
amikor már legalább a kapun belülre engedték. Ha nem is azért, mert kétoldalú
megbeszélés zajlott Obama, jelenleg leköszönő elnökkel. De legalább egy vacsira meghívták.
S még mancsolhatott is az USA elnökével. Ahogy azt a protokollfotó pillanata is
mutatta annak idején.
Így az sem kizárt, hogy a leendő amerikai elnök is tart
majd olyan fogadást, amelyre Orbán is bekéredzkedhet. Esetleg még meg is
hívják. A magyar delegációt. Úgy általában. Akkor pedig már nem is lesz más
teendő, mint besuvasztani Orbánt a delegációba. Akár nyelvészetről, akár
fókaidomításról is legyen szó az adott esetben. Pannónia géniusza úgyis
mindenhez ért. Sőt! Mindenhez jobban ért. Ha pedig már bent pogácsázhat a Fehér
házban, akkor már csak némi ügyesség kérdése lehet egy kézfogásnyi közös
fényképezkedés. Így teljesen felesleges előre kétségeket támasztani, hogy
Trump, vagy az újraszámolások után esetleg Clintonné, ne szívna közös levegőt a
magyar miniszterelnökkel. Még akkor is, ha ezen sok minden nem fog múlni.
Hacsak a hazai kormánypropaganda általános közérzete nem.
Mert a kétoldalú tanácskozásokhoz olyan paraméterek
mentén sem árt gondolkodni, mint stratégiai előnyök, politikai elismerés, netán
kölcsönös politikai elismertség, illetve barátság. Márpedig ezek terén aligha
fog akár Magyarország, akár a magyar miniszterelnök megítélése változni a
közeljövőben. Még akkor sem, ha az elnök szakértői nagy nehezen megmagyarázzák
majd az amerikai vezetőnek, hogy Magyarország az az ország, amelynek Budapest a
fővárosa, és ne keverje össze egy másik, kicsit keletebbre levő régióval.
Stratégiailag pont olyan helyzetben leszünk fél év múlva is, mint jelenleg.
Politikailag meg aligha éri meg komoly tárgyalásokat folytatni valakivel, aki
óránként is másfele képes táncolni. Mondjon
bármit is a telefonálgatás kapcsán a magyar külügyér.
De tegyük fel, hogy az utolsó betűig igaz a történet, és
Trump ég a vágytól, hogy Orbánnal pörköltözgethessen a Fehér Ház büféjében. Ez
az unión belül aligha lesz hatással a magyar kormányfő szavahihetőségére. Márpedig
Európa országai közelebb vannak. Ám emiatt ne irigyeljük, ha összejön, azt a
közös fotót majd az új amerikai elnökkel. Az a tíz perc hírnév még Orbánnak is
kijár majd.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése