2016. november 2., szerda

Dózsa Schmitt-ország hőse lesz?

A köztereken előforduló, 1956-ra emlékeztető plakátok márpedig vannak. Valószínű, hogy sokaknak alig érdekesebbek, mint bármelyik másik ragasztvány. Metrón, és falon egyaránt. Ebből a szempontból akár pozitív kommunikációs mérleggel is bírhatna a Pruck Pál versus Dózsa László jelenléti vita. Annak ellenére, hogy a valóságban bemutatja a cseppben a populizmust.

A vita akkor robbant ki, amikor az RTL Klub-ban jelezte a már elhunyt Pruck Pál unokatestvére, hogy Schmidt Mária állami emlékbizottsága valószínűleg téves nevet szült, és pottyantott oda a fegyveres tinédzser képe mellé. Az állítás igazát látszott igazolni, hogy Life magazin archívuma szerint sem Dózsa László van a képen. Márpedig előfordulhat, hogy a fényképet egykor exponáló riporter autentikusabb forrásnak tűnik. Dózsa ellenérve, miszerint még a sapkája is megvan, némileg furcsának tűnt már akkor is. S azóta sem tűnik valószínűbbnek, hogy a fényképen látható sapka egyedi darab lett volna. Az már komolyabb ötletnek látszott, hogy akár antropológiai vizsgálatokban is szívesen részt vesz, ha kell. Erre ezidáig nem került sor a jelek szerint. Hacsak az említett bizottság nem végeztette el annak idején. Mert azt mégsem tételezhetjük fel, hogy egy komolya bizottság a pártkáderi minősítés foka alapján írjon ki, a személyiségi jogokat is érintve, egy nevet. Csak úgy. Találomra.

A névhasználati polémia tényleges megoldás persze lehetne egy, akár a fényképeken alapuló szakértői vizsgálat is. Ha az emlékezők bizottsága ezt elvégezte, akkor a jegyzőkönyvek és eredmények publikálása. Akár Dózsa László ifjúkori képeinek csatolásával. Ilyen képet a 444, az RTL Klubot jelölve meg forrásként, a Pruck Pál lányának nyílt levele kapcsán megjelent írásban közölt. Ami alapján nagyon úgy tűnik, hogy Dózsa Lászlót a elég komoly fül-plasztikai behatás érhette. Miközben Pruck Pálnak ilyesmi nélkül is sikerül hasonlítani a tinédzser-forradalmár képére. Kínos. Első ránézésre kínos. Második ránézésre akkor lesz nagyon kínos, ha ezt erre szakosodott szakértők is megerősítik. A Balog Zoltán és Schmidt Mária vezette állami emlékbizottság számára is. Nem mintha attól félteném a bizottságot, hogy tagjainak majd felkopik az álla, és pont ettől tűnnek el a politikai süllyesztőben.

Az a hajó azonban elment időközben, hogy kiálljanak és belássák az esetleges tévedést Dózsa László ugyanis, kegyeleti okokra hivatkozva lemondott a nevének szerepeltetéséről. Fenntartva azt az állítását, hogy a képen márpedig ő van, és kész. Ami akkor lehet csak igazán kellemetlen, ha később mégis kiderül az ellenkezője. Még akkor is nagyon kellemetlen lehet egy színész számára a hitelesség elvesztése, ha az események kapcsán elég nagy publicitást kapott a neve. Azokkal is megismertetve, akik különben azt sem tudták, hogy a világon van. Amellett ebben az ügyben a kegyelet a legkevesebb. Egy személyazonosság igazolása, vagy cáfolata nem kegyeleti, hanem biológiai, antropológiai kérdés. A kegyeleti okra hivatkozni ebben az esetben süket dumának tűnik.

Sokkal inkább tűnik az átlátszó indokú visszakozás egy sértődéses gesztusnak, mintsem a tények előtti kapitulációnak. Amit a tények adott esetben akár ki is kényszeríthetnek. S amelynek simán elébe lehetett volna menni azzal, ha Dózsa önmaga jelenti be a bizottság tévedését, ha a bizottság téved. Amellyel különben annak is elébe mehetett volna, hogy az általa felépített Dózsa-legendáriumot az utolsó kötőszóig elkezdjék esetleg ellenőrizni. Baki esetén pedig kétségbe vonni. Amely kétségek, igazolódásuk esetén, nagyon gyorsan Schmitt Pál szintjére helyezhetik Dózsa Lászlót. Amitől még nem fog éhen halni, csak nevetségessé válni.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook