2016. november 6., vasárnap

Nyitás keletebbre

Orbán Viktor tovább haladt a számára valószínűleg kedves úton. Oroszország után keletebbre, immár Kína felé indult. Onnan Észak-Korea már nincs is olyan messze. De addig valószínűleg nyugodtan kezdhetjük sajnálni. A magyar munkavállalókat és a kínaiakat.

Az természetesen nem baj, ha a magyar kormányfő a kínai államfővel tárgyal. Valakivel mégis csak kell beszélgetnie. A hangok elvégre lehetnek már unalmasak. A nagy vízen túl meg a kutya sem áll vele szóba. Az azonban már kevésbé szívet vidító, ha a hazai vállalatok helyett a kínai partner nyer állami támogatást. Kerül, amibe kerül. Az adófizetőknek. A hazai munkavállalókat ez persze nem biztos, hogy hátrányosan érintené. alapállapotban szinte biztosan nem. Még azt is mondhatnánk, hogy tiszta szerencse. Munkahelyek tucatjait jelentheti. Igaz, hogy a magyar vállalkozások támogatása is jelenthetné ugyanezt, de a jelek szerint a kormány tagjai, és annak feje nem így gondolják. Ráadásul a hangok sem. Szégyelljék magukat! A hangok. A kormány feje nem tehet róla. Legfeljebb az, aki egy ilyen fejet a pozíciójában hagy. De hagyjuk a hangokat! Maradjunk a munkaerőnél. Ha már a hatalom nem foglalkozik túl sokat az ilyen apróságokkal.

A munkahelyek száma tehát akár növekedhet is. Azonban ahhoz, hogy a kínai partner megtalálja a maga számítását, nyilván hasznot remél a bolton. Meg, mondjuk, a buszgyártáson. Ez könnyedén jelentheti azt, hogy a még hazánkban előforduló munkavállaló nem kanadai bért fog kapni, hanem egy hazánktól némileg keletebbre megszokott áron szabadulhat meg a munkaerejétől. Az, hogy ezt esetleg Orbán Viktor is így gondolja, korántsem lenne új jelenség. A magyar miniszterelnök már 2014-ben is azzal házalt külföldön, hogy a magyar munkaerő igen kiváló, képzett és olcsó rabszolga. Igaz, akkor még nem „szemétmocskosmigráncsok” voltak azok, akik az iszlám követőiként élnek. Habár most sem. Most is van egy olyan réteg, akik a megbecsült, személyes vezérszomszédságra is érdemes arab partnerek rétegébe sorolódnak. Ha elég pénzük van ehhez. Mert a magyar kormányzati elit is olcsó. Viszonylag. Ha nem is a közmunkások béréhez viszonyítva. Akiknél többet azok sem biztosan keresnek, akik a „vállalkozásbarát” kormány által támogatott, most éppen kínai, vállalkozásoknál fognak állást találni.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy keleti irányba ne kellene kereskedni. Tudták ezt már a régiek is. Mármint azt, hogy a fűszerszámokkal és selyemmel való kereskedelem hasznos. Az is minősíthetetlen ostobaság lenne, ha egy több ezer éves kultúrát ignorálna bárki is. Talán még némi vezetési kultúra is átszivároghat Kínából. Ami talán szintén nem nagy baj. Még akkor sem, ha az országnak különösen nagy kárt okozó, illetve korrupt vezetőkkel szembeni eljárások módszertanának átvételét aligha fogja szorgalmazni a kormányfő. Ahogy a miniszterek mindegyike sem. A kleptoligarchia többi meg végképp nem. Holott könnyedén lehetséges: az esetleg közmunkaszinten eladott magyar munkaerő egyes tagjai inkább ezt a kultúrát szeretnék az átvételi listában látni. Ugyanakkor a kínai vonatkozású hírek nem csak Orbán Viktor találkozásairól szólnak.

Szijjártó Péter nagy büszkeségtől dagadó kebellel jelentette be, hogy Magyarország rendezi Kína és a kelet-közép-európai országok találkozóját a következő évben. Természetesen ez is terepe lehet a kultúrák, és közte a vezetési kultúrák cseréjének. Ha azonban ez kölcsönös, akkor a kínai gazdaság vezetői kezdhetnek pánikba esni. Mert elképzelem, ahogy a Matolcsy nevével fémjelzett unortodox közgazdaságtan teret nyer Kínában. Akkor pedig? Jaj, a kínaiaknak. Szegények!

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook