2015. július 5., vasárnap

Malpertuis: Istenek börtöne

Malpertuis, egy különös ház. Egy különösen baljóslatú ház. Talán még most is áll. Talán láthatatlanul. Talán még most is vár. Talán még mindig ott lebeg valahol az utolsó rózsakeresztes, Quentin Moretus Cassave szelleme. De talán nem, talán tényleg meghalt. Talán sosem élt.

Ám ebben az, aki elolvasta a házról és lakóinak történetéről szóló feljegyzéseket, sosem lehet biztos. A történetet Jean Ray tárja elénk. Egy író, aki nem is létezett. Holott élete egyik szinte biztosan legnagyobb hatású műve az amely „Malpertuis” címen jelent meg. Ez utóbbi állításban legalább tényleg semmi titkos nincs. A flamand szerző Raymundus Joannes de Kremer néven született, és az említett Jean Ray az írói álneve volt. Ezzel jegyezte többek között az említett könyvet is, amely végső soron gótikus horror, vagy talán gótikus elemeket felvonultató horror-fantasy gyanánt forgatható. Könyvként. Bár az, aki filmként izgulná végig, szintén megteheti. A filmet ugyanezzel a címmel mutatták be. A szerző halálát követő hetedik évben, 1971-ben. Most azonban inkább a könyvről szóljunk. Melyet flamand nyelven írt a szerző, és amely először 1943-ban jelent meg.

A leírt történetnek már a kezdete is elég rendhagyó, és ezen az sem segít, hogy végső soron egy ereklye-tolvaj jóvoltából elevenedik meg a titokzatos ház lakóinak története. Mely ház egy szerzetesi tórezidencia romjain épült a történet szerint, és itt él, illetve hal meg, a történet szempontjából nagyon gyorsan Cassave-bácsi. Miután maga köré rendeli a rokonokat és az „udvartartást” felolvastatja a végrendeletét, majd különös módon eltávozik. Nem tőr, méreg, vagy kötél által, hanem szemmel-verés következtében. Az unokaöcs szeme láttára. Pusztán, mert egy unokahúg ráveti szépségesen zöld tekintetét. Aki később megígéri Jean-Jacques Grandsire-nek, hogy ők maradnak utoljára és a ház, illetve a vagyon az övék lesz. Ezt magától Jean-Jacques-tól tudjuk, mert ezen a ponton az ő naplóját, feljegyzéseit olvassuk. Olyan elemekkel tarkítva, amelyek alapján akár egy megbomlani készülő elme lázálmának is tűnhet.

Különösen azon a ponton, amikor húga szemeit egy kancsóban véli felfedezni. Egy halászkocsmában. Ahonnan minden szökési szándék ellenére vissza kell térnie a kísértetházba. Amely megfogja, és rabul ejti az ott lakókat. Ahol egy őrült preparátor, az egyik nagybácsi próbálja, másokhoz hasonlóan, róla is lefejteni a külcsínt. Míg el nem dől, mint egy szobor. Széttörve a kövezeten. A látszólagos lázálmokat tarkítják a szinte világos pillanatok, amikor leírja szerelmi kalandját egy hölgy-trió legfiatalabb, és az Alice néven kívül egy sokkal baljóslatúbbat is használó, tagjával. A szellem megbomlását sejteti talán, hogy végül a Fehér barátoknál, egy szerzetesi hátban olvashatjuk viszont. Immár tényleg nagyon rossz állapotban.

De ezt már nem az ő naplója nyomán, hanem a rendház vezetőjének tollából. Akinek történetén keresztül a nyájas olvasó megkapja a szellemi kegyelemdöfést: A történet úgy igaz, ahogy korábban olvashatjuk. A magyarázatot is megkapjuk a történtekre. Eszerint Cassave-bácsi a fejébe veszi, hogy az emberi szellem által teremtett, ám elhagyott, haldokló isteneket megkeresteti, és sötét praktikákkal magához, illetve házához láncolja. Köztük, számos kisebb, „házi-használatú”, kisisten mellett az Olymposz túlélőit is. Innentől a varázslat fogva tartja a szereplőket. Nem szabadulhatnak akkor sem, ha vérükben alig csörgedezik valami az istenek vérvonalából. S akkor is csak egymással harcolhatnak, ha fellángolnak az érzelmek. Ahogy a történetben szereplő Jean-Jacques-nak is hiába adatik meg két istennő szerelme is. A sorsa az, hogy ezek egyike az utolsó gorgó legyen. Az istennők csatájának során még maga Zeusz sem védheti meg. Egyike a veszteseknek: szoborként temetik el.

A könyv magyarul nem az eredeti címen olvasható. „Kárhozott istenek” címmel, a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatában látott napvilágot. Vagy inkább éjvilágot. S azoknak, akiknek például E. A. Poe, vagy még inkább H. P. Lovecraft életműve, illetve ez a műfaj bejön, azoknak mindenképpen ajánlható ez a könyv. Különösen, ha a címet magukban „kárvallott”, vagy „szerencsétlen” istenekként tudatosítják. Vagy hagyják akár figyelmen kívül a címet. Mert mit is érnek bármilyen könyvcímmel, ha Eurüalé (Euryale), szépséges szemű istennő megtalálja őket?

Kárhozott istenek
Jean Ray
Galaktika Fantasztikus Könyvek
ISBN: 9786155508066
Kiadás éve: 2015

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook