Ha házfalakról csorog...

A Parlamentben, egy valószínűleg kellemesen klimatizált teremben, megszavazták, hogy mi legyen azokkal, akik a nyári hőségben odakint vannak, lesznek a határzónában. Mert ez dukál. Annak az országnak okvetlenül, amelynek alapító királya, aki maga felismerte a több kultúra találkozásából fakadó előnyöket, úgy vágná fejbe némelyik képviselőt, hogy hetekig kismadarak csicseregnének odabent.

A multikulturalizmus átkosságáról, az MTI hírei szerint Gyöngyösi Márton, a végtelenül emberbarát és demokrata, jobbikos képviselő szólt. Most éppen. Most éppen erről. Mert még emlékezhetünk talán arra, hogy egy korábbi megszólalása antifasiszta nagygyűlést váltott ki. Egyszer. Akkor, amikor az ellenzéknek még hihető volt az ellenzékisége, és amikor Rogán Antalból is majdnem előbújt az ember. De ez régen volt. Azóta a ma országgyűlésben nyomorgó, magát demokratikusnak megnevező ellenzék bukott egy választást, és a Fidesz frakcióvezetője sikerrel vette az emberrel vívott csatát. Sikerrel elfojtotta magában a humánum hullámait. Így a Jobbikkal, a gárdacsökevényeket támogató párttal szinte maximális egyetértésben mossák össze a kétségtelenül jelenlevő gazdasági célú bevándorlást a szintén kétségtelen, életféltő nagy futással. Azon az alapon, hogy aki az életéért menekül az jöjjön repülőgéppel, és az első, háborútól mentes területen álljon meg mint a cövek. Ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a Fidesz környékének kommunikációs szakértői világosan látják az eladható demagógiát, ám maguk a képviselők az életben nem láttak még megélhetési gondot. Mert akármennyire meglepő lehet a kijelentés: tetszőleges menekült túlélésének záloga, hogy többé-kevésbé biztos megélhetést biztosítson magának és a vele menekülő családtagoknak. Miközben meg próbálja megőrizni a maradék emberi tartást.

Ezen az alapon Rogán Antalnak és Orbán Viktor további slepp-láncszemeinek felesleges aggódniuk. Magyarország jelenleg a saját állampolgárainak sem képes minden esetben biztos megélhetést biztosítani. Az emberi tartás közmunkával kenegetéséről és a közmunka, mint Döbrögi-szívesség, megvalósításáról meg jobb talán szót sem szólni. Habár a közmunka az országba érkezőkkel kapcsolatban is felmerült. Még június vége fele, amikor a BM javaslata alapján került fókuszba a „menekültekből közmunkás” kormányprogramja. Amit ilyen alapon bármikor bárkire kötelező jelleggel ki lehet terjeszteni. Azon az alapon, hogy a „magyar embereket megvédeni” hivatott az idegenrendészeti beavatkozások sora. Mely idegenrendészet szakályi megfogalmazása akár a fasiszta genocidium fedőtörténete is lehet. Azt pedig még a Fidesz klerikális platformja nevében felszólaló Vejkei Imre is tudhatja, hogy a velük szavazó, és előttük lihegő Jobbik szemében a „magyar ember” pont annyira nem jelenti a magyar állampolgárok teljes halmazát, ahogy a kormánypárt hangadói számára is csak az a magyar, aki nekik nyal. Amiből, a történelmi tapasztalatok tárháza alapján, bármikor kinövekedhet az a véres virág, melynek levelein az éppen aktuálisan idegenek sorakoznak. Közmunkára, munkatábori elhelyezésre várva.

Az internetes fórumokon, vagy századmagukkal mindenfele most nagyon bátraknak azonban érdemes lenne talán elgondolkozni azon, hogy a Magyarországról kifele elindult gazdasági exodus politikai kivándorlással bővülve milyen károkat okoz. Nem morálisakat, mert moralitást keresni ott, ahol nincs, dőreség lenne. Gazdaságiakat, tudományosakat. Ahogy minden kivándorlási hullám eddig is az ország kivérzéséhez vezetett. Ha ezen elgondolkodni túl nehéz feladat, mert a történelemkönyvekről csak azt tudják, hogy láttak már fényképen olyas valakit, aki hallott róla, akkor javasolható lehet egy másik szempont is. Az, hogy felelősség el-, és áthárítása, a „parancsra tettem” struccpolitikája valójában nem ment fel semmi alól. S akkor már késő lehet rájönni: a névsort nem mindig ők olvassák. Ahogy menet közben is bármikor egy listán találhatják magukat, vagy szeretteik valamelyikét. Egy országban, ahol törzsökös honfiaknak is 39 nemzedék 549.755.813.888 biológiai felmenőjével kellene tudni elszámolni, bárki bármikor „idegen” lehet. Az, aki ma csaholva megszavazza a közmunkatáborokat, az idegenrendészeti szigorításokat, holnap egy táborban találhatja magát, ahol nem ő sétáltatja az őrkutyát, hanem rá üvöltenek csendőrpertuban. Ha mégsem, akkor a képviselő urak és hölgyek melyike lenne hajlandó mámoros szemmel halálra korbácsolni a szomszédját, gyermekkori barátját, ha az bizonyulna „idegennek”? Ha az kerülne fel egy névsorra, amit ő olvastat fel.

Egy törvényhozásban, amelyik az ország saját múltjából sem tanul, és a szakályi mélységek fölé még hóhídon sem képes elemelkedni, valószínűleg nem csak a morált lenne felesleges keresni... De nyilvánvalóan erre van most kereslet, hiszen ezt adják el a tömegeknek. Akiknek ébredni éppen úgy késő lehet, mint a Reich árnyékában annak idején. Mert az, aki szerint megalázottakba rúgni dícsőség, gyorsan a labda szerepében találhatja magát. De addig sem fej, csak egy láb.

Andrew_s