 |
 |
Földtörténetileg szinte a minap volt, hogy
felröppent a hír a Kertészeti Egyetem és a Budai Arborétum kivégzéséről. Na jó!
„Csak” az utóbbi kiparcellázásáról, és az előbbi elköltöztetéséről. Tehát ne
dramatizáljunk mindenféle csipp—csupp dolgot. Tapsoljunk a rektornak, aki
elkészített valami beadványt a Felsőbb Hatóság felé az egyetem átszervezéséről,
de közzé tenni még a tényt sem nagyon akarta. Nemhogy a tartalmát.
Palkovics László államtitkár korántsem volt
olyan diszkrét, mint az egyetem rektora. Ezért kifecsegte a rektori hivatal
nagy titkát: elkészült az a bizonyos előterjesztés. Az egyetem a saját
átalakításáról eljutatta a maga tervezetét, aminek létét az államtitkár július
közepén megszellőztette.
Azzal, hogy július végére várható a hatalom végleges döntése. Akkortájt írtam
arról, hogy egy kissé furcsa a rektornak a témát érintő mélységes
hallgatása. Már akkor, ha az a bizonyos tervezet vállalható, érvekkel
védhető, szakmailag megalapozott. Mert egy vezetői döntés bizonyulhat hosszú
távon akár mélységes tévedésnek is. De egy vezetőnek, feltéve, hogy nem esett
át a gerincmentesítő savas kezelésen, nem válik ártalmára az, ha a legjobb
tudása szerinti döntést, érvekkel alátámaszthatóan, és szakmailag vállalhatóan
képes meghozni. Ami után képes és hajlandó kiállni a hallgatók elé is. Ettől
természetesen továbbra sem válik tévedhetetlenné, és sajnos továbbra is
megmarad az esélye annak, hogy a hatalom képviselő átverik, mint fekáliát a
palánkon. De a vezetés nyílt kommunikációja legalább azt a jóhiszeműséget
feltételezné, hogy az egyetem vezetése nem csak akkor számít a hallgatóság
lojalitására, ha a ki kell kaparni a hatalmi gesztenyét.
Na, például ezt a labdát hagyta, többek
között elszállni Rostoványi Zsolt. A hallgatással demonstrálva azt, hogy a
Kertészeti Egyetem volt és jelen hallgatóit nagy ívben hajlandó ellátni az
előbb már emlegetett emésztési végtermék hatalmas halmaival. Azt ugyanis nehéz
elképzelni, hogy az egyetemi vezetés véleménye szerint a hallgatókra tartozik
legkevésbé az egyetemük sorsa. Amely sorsvonal a Budai Arborétum sorsvonalát is
érinti. Így aztán a rektor és hivatala olyan döntési láncolatban nem mert
kiállni a nyilvánosság elé, amely a volt és jelen hallgatókon kívül az egyetemi
oktatásban talán egyáltalán nem érintett, de az Arborétum környékén lakó
embereket is érinti. Különben rögtön vissza is vonom az előzőekből azt, hogy
nehéz elképzelni az egyetemi vezetés említett hozzáállását. Mert el lehet
képzelni. Csak azt a rendszert, amelyben az egyetemi polgárok számára lényegi
döntések is titkolódzva, a hatalmi mutyi részeként kerülnek meghozatalra, nem
demokráciának hívják. S az sem igaz, hogy a szegény meggyötört rektor azért nem
lenne szabad bántani, mert nem ő tehet róla, és ő ott sem volt, amikor azt a
döntést hozta, hogy csöndben marad.
Egy rektor vagy ki tud, és ki is akar állni
az intézményéért vagy nem alkalmas a feladatra. Rostoványi Zsolt, ahogy látom,
nem tud, de a jelek szerint nem is nagyon akar. Az a bizonyos július végi
döntés ugyanis láthatóan befordult a célegyenes felé vezető sötét alagútba. Az erről
szóló
hír szerint a Corvinus-t megcsonkítják. A Figyelő például úgy tudja, hogy
a budai karok a Szent István Egyetemhez kerülnek. Ami azt jelenti, hogy
Rostoványi Zsolt ugyan sokat beszélt az egyetem egységéről, illetve annak
védelméről, de a tettei alapján az első csettintésre áldozza fel azt a bizonyos
egységet. Nyilván azért, hogy a rektori széke alól ki ne essen a Corvinus, mint
nimbusz. S akkor hol is van a gerinc? A kérdés nyilván érdekes, de választ csak
biológiai alapon tudhatnánk rá adni. Morálisan kicsit nehezebb dolgunk lenne.
Meg sem próbálom. Megtalálni. Egy rektornak ugyanis még akkor is vannak
eszközei, ha a hatalom be akarja darálni az intézményét. Például számíthatna a
hallgatói lojalitásra, a volt egyetemisták támogatására. Ha azt el nem játssza.
De Rostoványi Zsolt, mint fentebb jeleztem, túl sokra nem tarthatja mindazokat,
akik a Kertészeti Egyetemre járnak, illetve valaha ott végeztek. S persze egy
vezetőnek mindig lehetősége van lemondani akkor, ha számára vállalhatatlan
lépésre kényszerítik. A Corvinus rektorának lemondásáról azonban nem szólnak a
hírek. Bolond lesz. Elvégre nyilván van az a pénz, amiért megéri kiszolgálni
azt az oktatáspolitikát, amelyet például a saját ostobaságára büszke Czunyiné
fémjelez. Miközben lehetne persze mondani, hogy Rostoványi Zsolt menti, ami
menthető. Mármint a saját címén és a vele járó fizetésen kívül is. Azonban pont
egy, a hatalommal olykor visszaélő politikával szemben a lehető legrosszabb
módszer a kiegyezve behódoló hatalmi mutyizás. A Corvinus jelenlegi rektora
tehát nem biztos, hogy gerinctelen. Lehet, hogy szimplán ostoba. Ez utóbbi
esetben még államtitkár is lehet.
De az sem kizárt, hogy nekem vannak túlzó
elképzeléseim egy egyetemi rektort illetően. De talán azért, mert oly korban
voltam egyetemista, amikor az egyetem és a diákság melletti kiállás nem csak a
szék és asztal görcsös markolásában merült ki. Abban a korban, amikor a
rendszerváltás még ötletként is csak a szamizdat-irodalomban fordult elő, és
pártmegbízásból kinevezett KISZ-titkárok biztosították a hangulatjelentések
folytonosságát. Akkor, amikor éppen a pártkötődések talaján állva egy rektor
nyugodtan megtehette volna, hogy nagy ívben tesz mindenre és mindenkire.
Ahelyett, hogy kiáll a maga döntései mellett, és szóba áll a diáksággal.
Pártolva egyben a diákságot és biztosítva az egyetem fejlődését. S bár nyilván
van a távolságnak is szépítő hatása, de a jelen helyzetben nagyon úgy tűnik,
hogy a két rektort össze sem lehet hasonlítani. A világért nem szeretném Dr.
Dimény Imrét megsérteni ugyanis ezzel az összehasonlítással. Aki mögött a
jelenlegi rektor valami nagyon távoli fasorban van. Illetve ott sem lesz, ha az
Arborétumot és az azt fenntartó egyetemet sikerül, Rostványi hathatós
segedelmével, megszüntetni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése