Két város között Forrás: Borsonline |
A déli ország-kerítés annyira egy mindent vivő
hírnek tűnik, hogy lassan mintha túl sok is lenne belőle. Holott néhány aspektusáról
mintha nem esne elég szó. Mi tagadás, magam is többször gondoltam arra, hogy
lassan elő az ideje a hallgatásnak. S akkor megjönnek a legújabb hírek.
Olyanok, mintha az egykori német lágerválogatottak gondolata köszönne vissza.
Ebből a szempontból szinte szóra sem
érdemes, hogy a közmunkatáborok lázálmában vergődő belügyér a honvédelmi
miniszterrel együtt tartott sajtótájékoztatást a kerítésépítés alkalmából. Ami
szóra érdemesebb, az ezúttal is a mozaikok sorok közé szoruló darabkáiból
rajzolódik ki. Fekete alapon. Mélysötét mintaként. Az egyik ilyen, nem is
igazán háttérbe szorított hírmorzsa arról szól, hogy rabokkal készíttetik a
kerítés-elemeket. Amiből azért az következik, hogy a kerítéskészítő kisiparosok,
vállalkozók akár rettegni is kezdhetnek. Mert azért mégiscsak akkor hatékony
igazán az a kerítés-alkotás, ha szakemberek csinálják. Azt pedig már Rejtő is
megírta, hogy rabosítani valakit, ha a szükség úgy hozza, egy pillanat műve is
lehet. Még akkor is, ha nem rabszolgáról, hanem a „büntetés-végrehajtás
fogvatartottaiként” emlegetett élőállományról van szó.
A hatalmi cinizmus nem csak abban nyilvánul
meg, hogy nyitva hagyja az utat az esetleges koncepciós eljárások előtt. Ez
ugyanis akár rosszindulatú teóriaként is aposztrofálható. A déli drót-áramlat
kapcsán azonban nem kisebb ember is megszólalt, mint Lázár János. A Pintér-
Hende páros
által nyújtott teljesítményt kiegészítve arról a kormányzati vágyról beszélt,
amely szerint „szabálysértés
helyett bűncselekménynek minősüljön az illegális határátlépés”. Amiből
szinte adódik az végtelenül leegyszerűsített megoldás, hogy a hatalom által
illegálisnak bélyegzett menekültből rabot lehet kreálni. Majd kivezényelni a
kerítésépítéshez. Ahol az egyik oldalon kényszermunkásként dolgozhat, miközben
a másik oldalon mindazok látják, akik még a határ túloldalán vannak. Most tekintsünk
el a nemzetközi egyezmények értelmezési tartományától, és pusztán az embertelen
és szemétség szintű cinizmusát nézzük egy pillanatra egy ilyen forgatókönyvnek.
Alig fog különbözni Ariel
Castro receptéjétől, aki az egyik elrabolt, és rendszeresen megerőszakolt
áldozatot kényszerítette a leendő áldozatok „celláinak” kialakítására.
S amikor már azt hinnénk, nincs hova lefele
licitálni, akkor számíthatunk arra, hogy megjelenik a kormány szóvivője: Kovács
Zoltán. S elkezd arról beszélni, hogy „a
kerítésnek akkor van értelme, ha ellátja a funkcióját”. Amit aligha
cáfolhatunk. Elvégre a lámpának is akkor van értelme, ha világít. Olykor az
antracitnak is. Már akkor, ha az abszolút nullfokon is üstökösként lobban fel némely
politikai szereplő szellemiségéhez képest. Kovács Zoltánnak azonban igaza
lehet. A kerítéstechnológiákból nyilván ki kell választani azt, amelyik a
leghatékonyabb. Erre Pintér Sándor szerint úgy van mód, ha próbamászásokkal
tesztelik. Amiből persze adódik a kérdés, hogy vajon ki fogja ezeket az
átmászási gyakorlatokat végrehajtani. Az egyik lehetőség például az, hogy a
katonák, akik úgyis ott vannak. De mert nekik ez lehet kiképzési feladat, vajon
büntetőszázadba kerülve fogják továbbépíteni a kerítést? Már akkor, ha nem
sikerül átmászni rajta?
Esetleg a kerítés túloldalán
feltorlódottakból várnak majd önként jelentkezőket? Ebben az utóbbi esetben mi
lesz a jutalma annak, akinek sikerül átmászni? Mert akinek nem sikerül, az
értelemszerűen ott marad, ahol eddig is volt. S akinek sikerül? Az repülőjegyet
kap Kósa Lajostól Londonba? Esetleg ezt ígérve mindjárt le is tartóztatják az
átjutókat? Helyből átutalva őket a kerítésépítő munkaszolgálatosokhoz? Elvégre
csak cinizmus kérdése. Amiből egy olyan kormányzat környékén nyilván nincs
hiány, ahol a gyermekéhezést, a keresztényi szeretet jegyében, rossz szokásnak
tekintik. Mert nyilván sosem próbálták. Ahogy valószínűleg sátrazni sem
próbáltak nyáridőben, árnyéktalan területen felállított sátrakban. Noha, ha már
sátortáborokat
terveznek a menekülteknek, igazán kipróbálhatnák. Egy szép nagy sárga
sátorba bezárva az egész kormánypárti frakciót. Kormányostól, Aztán csak arra
vigyázni egy napig, hogy ki ne jöjjenek. Akkor sem, ha odabent 40 Celsius körüli
hőmérséklet alakul ki. Utána alighanem kerítést is szívesebben építenének a
hatalom dicstelen pribékjei.
Idén talán még a miniszterelnök is vendége
lehetne az említett sárga sátornak. A kialakított nemzetközi utálat
eredményeként Horvátországba minden esetre nem mer elmenni az idén. De azért a
szomszédba, a
másik irányba, azért átugrik egy kis illiberális hordószónoklatra. Nehogy
itthon kelljen lennie, amikor esetleg pofára esik a nagy kerítés-projekt.
Andrew_s
"Aztán csak arra vigyázni egy napig, hogy ki ne jöjjenek. Akkor sem, ha odabent 40 Celsius körüli hőmérséklet alakul ki. " Nem kellene sokáig várni: Amikor árnyékban (az időjárás hivatalos értékeinél ezzel számolnak) 31-33 C° van, akkor a tűző napon lazán megvan a 40 C° - ha az árnyékban 40 C° van - akkor a napon akár 50 c° is lehet. Hogy egy sátor ilyenkor mennyire melegszik át, az a sátor anyagától, színétől függ.
VálaszTörlésDe azért azt hiszem, hogy mostanság mindegy lenne a sátor anyaga és színe is. Esetleg Torockai legényeit is be kéne küldeni. Talpig feketében.
VálaszTörlés