Hulladékgazdálkodásunk fasisztái

A nagyonbátrak áldozata.
Forrás: Facebook

Az intézményesített idegengyűlölet megjelenése, és annak fasizáló hatása a népszavazást kiírni gyáva kormányzat konzultációs blöffjének meghirdetésekor világos volt. A későbbi plakát-kampány végső soron csak feltette az „i”-re a pontot. Pont ott, ahova a folyamatos kormányzati lózung-dömping oda kívánta rajzolni. A szociológiai előkészítés a jelek szerint elérte azokat is, akik a saját roggyant személyiségüket csak a gyengébbek ellen képesek kompenzálni.

Egyébként ez igaz azokra is, akik a köztereken, csoportokba verődve rohadt büszke hazafinak érzik magukat azért, mert a legyengült, ezer kilométereket megtett, és a hatóság által is megalázó helyzetbe hozott menekültekkel szemben fel mernek lépni. „Természetesen” még ebben az esetben is csak tömegben. S természetesen akkor, ha az ő biztonságukat a hatóság garantálja. A szétkergetésük helyett. De valószínűleg szükség van a kápók előválogatására a munkatáborokban. Ahol nyilván lesz felvétel, és ahol minden kiosztott pofon kedvező referenciával bírhat. A tömegben bátor humanoid trágyahalmok számára. A fejükben dobogó bakancsvisszhangokkal. Amelyek legutóbb azt súgták néhány „menekültvadásznak”, hogy egy fiatal lányt kell megverniük. Többedmagukban. Mert egyedül, még egy nővel szemben is gyávák. Az indok? Azt hitték, hogy a barátja bevándorló. Az persze egy megint más kérdés, hogy amennyiben bevándorló vagy menekült lett volna és nem itt születik, akkor miért hihették felmentő kifogásnak a brutális erőszakra. Alighanem azért, mert sikerült olyan kormányzati demagógiát szétüzenni a kápó-jelölteknek, hogy minden menekült bevándorló, és mindenki, aki átlépi a határt terrorista.

Holott valójában azok lépnek fel terrorista eszközökkel és terrorista módon, akik valamely paramilitáns szervezet keretében, vagy akár azokon kívül, de védtelen embertársaik megfélemlítésével, megalázásával, illetve az ellenük elkövetett verbális, pszichikai vagy fizikai erőszakban élik ki magukat. S aztán otthon, kies, ám szellemileg kietlen, magányukban, erre a bátor hőstettre emlékezve rángatják a fitymájukat, vagy berregtetik a vibrátort. Az inkvizítorok hű szellemi követőihez méltón. Még akkor is, ha az ideológiai palettájuk az egykori Magyarország térképéhez, Turulhoz, vagy akármihez nyúl a kereszt helyett. Szent István, II. András és megannyi országot formáló király emlékéhez éppen annyi közük van, mint az inkvizítoroknak Jézus tanaihoz. Semmi! Ha az államalapító király ma látná ezeket a hulladékokat, akkor alighanem letagadná még azt is, hogy azonos országban laknak, mint ahol ő uralkodott egykoron. Mert az, aki a nála gyengébbekkel szemben és csoportban erős, az aligha méltó másra, mint megvetésre. Persze lehetne azt várni, hogy a Jobbik, a CÖF, a HVIM, vagy netán maga a Fidesz elítélő nyilatkozata is megjelenik például az említett leányverés kapcsán.

De a jelek szerint a világért nem akarnának senkit olyan dilemmába taszítani, hogy mennyire tekintik hitelesnek az említettek nyilatkozatát. Azok után, hogy az említettek kétesnek aligha minősíthető rasszista képviselőktől sem határolódtak el, a békemenetes egyletet egy másokat leállatozó publicistával szervezik, illetve büszkén jelentik a pályaudvarok menekültmentesítését. No meg persze, a kormánypártról sem megfeledkezve, azért emlékezhetünk arra, hogy szinte tradíció a nőverés melletti kiállás. Mint amikor egy díszpinty szerint a „szülj vagy pofon lesz” mozgalom teljesen rendben van. Vagy úgy megverni az élettársat is rendben van, hogy a vak komondor adja a másikat. Miközben a saját képviselőiket is a nőverést elítélők elleni kiállásra kényszerítik. De, mint írtam, valahogy nem az említett elhatárolódásoktól hangos a média. Nyilván az említett szervezetek tudják az okát.

Miközben a menekültek tábora néhány skinhead-del is bővült. Mert miközben „a nő kapta a pofonok nagyját, ezután a támadók a riasztott mentők és rendőrség megérkezése előtt elfutottak”. Mert menekültet verni dicsőség, de a felelősséget vállalni már nem annyira. Azonban az, aki ilyen helyzetben elfut az menekül. Az említett verekedők tehát menekültek. Nem a háború elől, nem az életüket mentve, hanem a saját cselekedetük, és a felelősségre vonás elől menekülve. Ami azért elég jelentős különbség.

A neten meg is jelentek az önbíráskodást emlegető beírások. A felkavart indulatok nyomán. Az önbíráskodni akaróknak azonban felhívnám a figyelmüket egy trivialitásra. Túl azon, hogy ezekért a szemetekért is annyit kapnának, mint egy rendes emberért. Mert adott esetben nem árt szem előtt tartani azt sem, hogy aki trágyát pofoz, az szarba nyúl, és megfertőződhet. Bízzuk tehát ezt a hulladékgazdálkodási feladatot a szakhatóságra. Hátha bevellázzák a dísztársulatot egy cellába.

Andrew_s