Demagógisztáni napló: Kerítéskiegyezés

Ezt a filmet Sidney Lumet rendzte.A domb (The Hill) - 1965

A kerítéssel kapcsolatos szájkarate nagyüzemileg folyik a médiában. Olykor, kiszállva a légkondis szolgálati autóból, még akár miniszterek, és persze az elmaradhatatlan kormányszóvivő által is felduzzasztott passzátokat húzva a nagytiszteletű kormányzat után. Közben persze a hírek morzsáiból másik történeteket is össze lehet rakni. Amelyek nyomán inkább azt lehet taglalni, hogy ki miért nem szólalt meg.

Nem arról van szó, hogy időben nem szólalt meg, hanem arról, hogy hallgat. Esetleg megszólalt, de nem fejti le az ogre hagymájának valamennyi rétegét. Talán azért, mert kiderülne: igencsak szőrös és fehéren penészes, büdös rétegek közelébe kerülne. Márpedig a hófehér pracliját világért nem koszolná össze. Ahogy számos „hivatásos” segélyszervezet sem nagyon igyekezett a menekültek sebeinek átkötözésével múlatni az időt. Elvégre a civilek végezték a dolgukat. Az ő dolgukat is. S minek is zavarta volna a civilek munkáját egy olyan, mára inkább sóhivatal-osztályú szervezetté nőtt izé, mint a Vöröskereszt. Talán abból kiindulva, hogy a menekültek egy része, vagy akár jelentős része nem keresztény. Így a kereszthez semmi köze. Már akkor, a Szent Móric vezette Thébai Légió jelvényén alapuló legendát fogadjuk el. Habár a kereszt a Német-római Birodalom jelképrendszerében is a kereszténységet jelképezte. Óhatatlanul azt a kormányzatban pöffeszkedő és olykor pöfögő klerikális lobbit juttatva az eszünkbe, amelynek a kereszténységhez, a demokráciához a néphez, és az önálló párthoz sem sok köze van. Legfeljebb a nevében. Ahogy különben a magyar püspöki grémium sem sok időt pazarolt a menekültek támogatását pártoló nyilatkozatokra. De erről is nyilván a meleg, a nap, és esetleg az ellenzék tehet. Az egyházi méltóságok ott sem vannak. S tényleg nem. Szinte sehol, ahol valóban súlya lenne a megszólalásuknak. Már csak az maradhat kérdés, hogy mikor rendelik raportra azt a renitens pápát, aki nem átall a menekültek közé is elmenni. De ne bántsuk az egyházi vezetőket ilyen általánosan. Van, aki megpróbál tenni is. S így e helyen is respect például Iványi Gábornak.

A „másról beszélők” táborát általában a napi politika celebjei teszik ki. Így például Lázár János, aki legutóbb a Kárpátaljáról esetleg menekülők kapcsán szólalt meg. Arról beszélve, hogy amennyiben bántják az ottani magyarokat, akkor mi befogadjuk őket. Rögtön le is szögezem, hogy ez így természetes. Nem csak azért mert magyarok, hanem azért mert bántják őket. A biológia mai állása szerint ugyanis az megszületett ember elsősorban a Homo sapiens képviselője, azaz ember. Legkevésbé az újszülött tehet arról, hogy hova születik. Még akkor is, ha a szélsőségek, a fasiszták számára ez nem egészen világos. Miközben azt hiszik, hogy őket pusztán azért illetik meg többletjogok, amiért a kedves anyuka éppen arra a férfire áldozta azt a bizonyos 11 percet. Alkalmasint a törzsökös bakancs-huszárok erről az apróságról, a biológiáról nem szoktak beszélni. Talán azért sem, mert Czunyinéval hirdetik együtt, boldogan: hülyének lenni erény orbániában. Persze az ördög a részletekben lehet még Lázár János esetében is. Nem abban, hogy kijátssza a nemzeti kártyát. Ezzel nincs egyedül, és a Jobbik hirdette szemlélet kormányzati képviselete most amúgy is trendi. A miniszter két dologgal azonban adós maradt. Az egyik a magyar-ukrán határon építendő pengekerítés alapkőletételének az időpontja. A másik az, hogy az egyik menekült mitől menekültebb a másik menekültnél? Mert az egyik menekült-áradatba éppen úgy belekeveredhetnek alvilági elemek, mint a másikba.

Aztán például azzal is adós maradt a miniszter, hogy milyen munkát kíván felajánlani a kormányzat az Ukrajna felől érkezőknek. Habár azzal a mondattal, ami szerint „majd ha erre szükség lesz, mi, magyarok akkor sem Szíriában, Afganisztánban vagy Észak-Afrikában keressük a leendő itthoni munkavállalókat, hanem a határaink túloldalán élő magyarok között”, tulajdonképpen nem is ígért semmit. Talán azért, mert tudja: nincs mit ígérni. Eltekintve persze attól, hogy egyfajta szekunder magyarként kezelve az onnan érkezőket, érvényesítik rájuk a közmunkatáborban való részvétel kötelezettségét. Elvégre kiszolgáltatottak, mint a máshonnan érkezettek, elvesztették az otthonukat, mint a máshonnan érkezettek, sérült, üldözött emberek, mint a máshonnan érkezettek, de tudnak magyarul. Ezért ki lehet alakítani olyan helyzetet, amikor a máshonnan érkezetteknél magasabb-rendűnek hihetik magukat. Erre építve pedig elérhető, hogy az egyik nyomorulttal lehet felügyeltetni a másik nyomorultat. A történelmi tanulságok alapján, nem egyszer kegyetlenebb és megalázóbb őrszemélyzetet biztosítva, mintha a reguláris belügy biztosítaná a munkatáborok személyzetét. Miközben épülnek a kerítések.

Amely kerítések kétségtelenül a magyar oldalról fogják elrekeszteni a határokat. Ezzel egyébként csökkentve az ország effektív területét, és tönkretéve azt, amit a természet alkotott. Nem csak azzal a tíz méteres sávval, ahol húzódik, hanem számos módon. A felvonulási terület, a munkatáborok kialakítása, például, aligha marad meg abban a tíz méterben. De még annak az a tíz méter is mintha elkerülte volna a bakancsosok és politikai szószólóik figyelmét. Holott a tervezett 175km –es határszakasz esetében, csak ez a kerítés, 1.750.000 négyzetméter területet vesz el az országból. Amihez jönnek az egyéb veszteségek. A gazdasági exodus kormánya tehát a területcsökkentés kormánya is lesz. A következő vasfüggönybontásig. De erről mintha ez ilyen témákra nagyon fogékony Jobbik is hallgatna. Ahogy nem született érdemi reakció arra sem, hogy a kormányzat a kerítés ötletével gyakorlatilag magára húzott egy rendkívüli menekülthullámot. Amiből az is következik, hogy egy másik elhallgatott adat is lehet a jelenlegi hallgatás mögött. Az, hogy a szélsőjobboldal jelenlegi hallgató és hallgatólagos támogatásáért a kormányzat, a színfalak mögött milyen pozíciókat, milyen lehetőségeket ígérhetett? S kinek.S hatalomba kerülésük esetére mit ígértek néhány jelen kormányzati szereplőnek a szélsőségesek?

Andrew_s