2015. február 16., hétfő

Vona újabb szerecsene

Vona házifeladata: Ulics Erika
Forrás: Cink.hu
A Cink.hu szerzője, Szily László igazi nyelvi leleménnyel nevezte ki „netnácinak” azokat, akik az interneten posztolnak fasiszta, szélsőjobbos, szálasista és hasonló szövegeket. Tette különben ezt annak kapcsán, hogy Vona Gábor számára egy újabb delikvenssel szolgáljon. Akit el lehetne küldeni bentlakásos továbbképzésre.

Különösen fogós, ravasz feladvány lehet az illető nőszemély elhelyezése, mivel az országgyűlési kampány alatt, a képek tanúsága szerint Vona Gábor maga is kampányolt Ulics Erika mellett. De mindenesetre az arcát adta a kampányhoz. Mert volt képe hozzá. Letagadni a saját szélsőséges nézeteit. Mert azért az utóbbi időben igen komoly erőfeszítéseket tesz a Jobbik elnöke, hogy szalonképesebbé varázsolja a pártját. Még a nála szélsőségesebb nézeteket vallók roll-outjára is hajlandó volt. Nyilván abban a biztos tudatban, hogy a HungaroAurora tagjai alkalmasint mahd csak rá szavaznak. Ha a szükség, és a szélsőségesek parlamenti uralma ezt kívánja. Ugyanakkor a kormányzat mélységes el nem határolódásai, Orbán Viktor meg nem jelenései, vagy olykor éppen megjelenései szintén sokat segítenek a szerecseneknek a fürdésben.

Ahogy csökken a távolság a regnáló kormányzat és egy authoriter, a szélsőségeseket fel és kihasználó diktatúra között, úgy válnak viszonylagosan elfogadottabbá a szélsőségesek. Különösen úgy, hogy számos, valóban körvonalazható társadalmi problémára a Jobbik, és elvbarátainak féligazságain kívül nem látható egy valós, kommunikálható alternatíva. A szélsőségesek előretörésén pártszinten is pusztán sopánkodni ugyanis rohadtul kevés. Nagyjából és egészéből a mackósajtba szorult brummogással egyenértékű. Ezt vagy hajlandó megérteni az a jelenleg a másodvonalbeli hatalomelosztáson civódó banda, aki ellenzéknek mondja magát, vagy az első vonalban áshatja meg a saját sírját. S nem a politikait, mert azon lassan már túl van. A netnácik ugyanis azért hiszik magukat rohadtul erősnek, mert mögöttük a párt különböző néven hívott, de alapjában gárdaszerű ökle, és nincs velük, és a féligazságaikkal szemben szinte semmi.

Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne helye a sopánkodásnak. Sőt, akár a pániknak is. A szélsőséges ideológiák ugyanis eddig balról és jobbról egyaránt országvesztőnek bizonyultak. A Tanácsköztársaság túlkapásai, és a Horthy-Szálasi korszak rémségei egyaránt az országot pusztították. Miközben érdemes lenne tudni: egyik sem menti a másikat. A Tánácsköztársaság ideje alatt, vagy akár később, az ÁVH által elkövetett bárminemű ember-tiprás nem menti fel, és nem legitimálja a nácizmust. Sem a nyílt, pogromokat lebonyolító nácizmust, sem a, még csak, Szálasi-idézetek, „viccek”, önvállveregetős antiszemita kommentek, és cigányozós kiszólásokban megnyilvánuló internetes sörétséget.

Alkalmasint az utóbbiak élharcos-nőjeként mutatta be Ulics Erikát a Cink.hu. Mint olyan valakit, aki alig vitathatóan kielégít egy réteget. Azt, akinek egy Szálasi-idézet, némi cigányozással és zsidózással körítve mindent megold az életében. S máris könnyebb szívvel megy el közmunkára. Felügyelőnek. Abban bízva, hogy felette sosem olvasnak névsort. Ami egy roppant nagy tévedés. Alkalmasint akár Szálasi elvtársnőjétől is lehet roppant nagy tévedés. Ha valakinek eszébe jut, hogy árjaszőkén, szlávos hangzású névvel, és egy örmény származású nemzetvezetőt idézve ne magyarkodjon a félázsiai aranyvérűeknek. Még akkor sem, ha az őseit illetően egyik netnáci sem tudná talán még a mindössze tizenhat dédszülejének sem igazolni a pedigréjét. Nem hogy ezer élvre visszamenőleg mindenkit.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook