2015. február 18., szerda

Meghívás Moszkvába: alulnézetből

 Putyin jött, koszorúzott és megbeszélt. Majd távozott. Egy komoly kérdést hagyva maga után, amire május elejéig csak választ kell találnia a magyar vezetés valamelyik szintjének. Habár az orosz elnök tulajdonképpen elég világosan közölte: meghívni Orbánt nem hívja meg. Csak elviseli, ha megjelenik.

Az talán még lehet kérdéses, hogy Áder János meghívása tényleg megtörtént-e, vagy megrekedt a szándéknyilatkozat szintjén. A magyar miniszterelnöknek szóló meghívás informális volta azonban tény. Ami nagyjából annyit tesz, hogy „nem tiltunk ki Oroszországból, de a szotyit te hozod magaddal”. S ha már a hivatalos, illetve az informális világ viszonyánál tartunk, akkor tulajdonképpen érdemes lehet a meghívások ilyetén alakulásának üzenetértékét is szemügyre venni. Nem veszítve szem elől azt a tényt, hogy Áder János putyini meghívása végső soron szükségszerűség. Mondhatjuk akár azt is, hogy azoknak a protokolláris viszonyoknak a figyelembe vétele, amely protokollra különben az ország vezető zsebhoki-bajnoka különben nagy ívben szokott fütyülni. De ha nem is fütyülni, akkor is legalább csücsöríteni egy kancellári kéz felett.

A fentieket, mármint Áder János meghívását az indokolhatja, hogy Magyarország köztársasági elnöke van nagyjából azon a poszton, mint az orosz elnök. Még akkor is, ha Putyinnak lehet utasítási joga a miniszterek felett, míg a magyar elnöknek legfeljebb a titkára tartozik engedelmességgel. Már akkor, ha Orbán Viktor ezt jóváhagyja a titkár számára. Informálisan. Mert formálisan a köztársasági elnök független a miniszterelnöktől. Putyin mindenesetre betartott némi protokoll-szabályt. Amivel nyilvánvalóan betartott valamennyire Orbán Viktornak. Aki talán most sajnálja igazán, hogy Schmitt Pál lemondásakor mégsem saját magát jelöltette uralkodónak. Az orosz Győzelem-napi ünnepség hivatalos, és formális meghívását elbukta. Neki most ezt dobta az orosz medve.

Azonban az is nyilvánvaló, hogy a formális gesztus mellett van egy informális üzenete is a meghívások ilyetén alakulásának. Ráadásul olyan, ami a tárgyalások erőviszonyainak az érzékeltetését is magába hordozza. A tárgyalások látszólag és a Fidesz vezérének kedves olvasatban, ugyanis arról szóltak, hogy Vlagyimir Putyin, mint Oroszország gyakorlatilag teljhatalmú vezetője leül Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. Elismerve ezzel látszólag azt, hogy a kormánypárt vezetője nem kevésbé teljhatalmú ura Magyarországnak. Amiben van is némi igazság, és az orbáni diktatúraépítés kétségtelenül ezt sugallja. A látszat azonban mégis csalhat. Oroszországnak ugyanis szintén van miniszterelnöke. Az orosz vezetési hierarchia szerint tehát valójában nem Putyinnak kellett volna tárgyalni Orbán Viktornak, hanem Dmitrij Anatoljevics Medvegyevnek, aki 2012. május 8. óta orosz miniszterelnök. Még akkor is ő lett volna a rangbéli tárgyalópartner, ha otthon csak akkor fújhatja ki az orrát, ha ezt az orosz elnök nem ellenzi.

Az orosz hatalmi rendszer szerint tehát valójában az ottani miniszterelnök „főnöke” jött tárgyalni a magyar miniszterelnökkel. A saját hatalmi hierarchiája szerint Putyin tehát végső soron „lefele” beszélt az itteni tárgyalásokon. Ami, tekintetbe véve az energetikai rendszerekben rejlő zsarolási potenciált, és Oroszország geopolitikai helyzetét nem éppen azt az olvasatot támogatja, ami a hithű orbanisták szívének kedvez. Nem a maga szintjére emelte fel Orbán Viktort, hanem éppen ellenkezőleg. Egy leereszkedő gesztust gyakorolva, tulajdonképpen „főnökként” jött egy „beosztott” mitugrászhoz. Megvilágosítani miheztartás éppen aktuális irányát és elvárásait. Ez érthetővé teszi Orbán Viktor részéről az akár meghasonlásig elvitt szervilizmust is a látogatás ideje alatt. Amire az említett meghívás végső soron csak pontot tette az „i”-re. Egy utolsó gesztusként érzékeltetve Orbán Viktorral, hogy tudja: hol a helye.

Putyin tehát világosan megüzente a magyar miniszterelnöknek, hogy akármennyire ugrál, a helye térden állva van. S amennyiben az orosz elnök úgy dönt akkor egy erigált ló teljes mén-készségétől lehet boldogabb. De addig is: lehajolhat Merkel tolláért, de Putyiné a fülébe.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése