2015. február 3., kedd

GMO-zavarok

Búzánk múltja
Forrás: P. K. Gupta et al: Wheat Genomics: Present Status
and Future Prospects 
Int J Plant Genomics. 2008; 2008: 896451.
A GMO, mint rövidítés töretlen lelkesedéssel keveredik előre a hírek sorába. A minap például a BBC honlapján közöltek egy hírt és annak reflexióját a GMO biztonságosságáról. Amely rögtön legalább két megközelítési lehetőséget is kínál.

Az egyik nyilvánvalóan a kommunikációetikai megközelítés. Ez az adott esetben talán azért okafogyott, mert a BBC-t amúgy is sokszor szokták akként emlegetni, mint a sajtóetika egyik nívódíjasát és példaképét. Az tehát, hogy az Abderdeen-i egyetem professzor-asszonyának, Anne Glovernek az álláspontját, és annak korrekt elemzését egy lapon említik, az legfeljebb csak a hazai közélet publikátumait olvasóknak meglepő. Habár, az egyre inkább megkopó konferenciaemlékeim is abba az irányba mutatnak, hogy a tudományos publicisztikában sem túl gyakori jelenség. Elég kevés olyan koreferrendumot szoktak egy plenáris ülés hallgatósága elé engedni, ami nem ért egyet az előtte szóló professzor, doktor, doktorprofesszorakadémikus nagy öregjével a todománynak. Belekötni tradicionálisan csak egyetemi tanártól lefele, és csak a nála magasabb rangúak részéről szokás. A politikában ezt válta fel a talpnyalási hierarchia. Mármint az adott politikai oldalon belül. Mikor melyiken.

De maradjunk a GMO-knál. Már csak azért is, mert a politikusok egy része is hajlamos fétisként kezelni. Már csak ezért is, mert esetleg úgy kell szavaznia róla, hogy a vákumba porlasztott lila köd egy neutroncsillag sűrűségével bír a szaktudásához és fogalmi rendszeréhez képest. Személy szerint kíváncsi lennék arra, hogy hány parlamenti képviselőt megszólítva sikerülne összeadni a GMO rövidítés szabatos feloldását, a mögötte meghúzódó fogalom magyarázatát, és a hallatán fellángoló izgalmi állapot okát. Szkeptikus vagyok, tehát gyorsan érdemes talán átfutni ezeken. Hátha a köznapok izgalmi reakcióit is csökkenteni lehet. Ami nagyjából megelégszik azzal, hogy a GMO egy gonosz manó, ami beköltözik a tányérunkba, és lenyelése esetén foszló húsú zombivá válik a fogyasztó. De legalább is megzöldül és nyomokban világítani is kezd. Már akkor, ha túléli az elfogyasztást követ pár órát. A GMO-t zsigerből ellenzők ne is olvassák tovább. Elvégre a mégoly alaptalan hitet is gonosz dolog megingatni.

Mert a GMO önmagában semmi különöset nem jelent. A genetikailag módosított organizmus (Genetically Modified Organisms) rövidítése. Ebből az organizmus nyilván nem igényel magyarázatot, és a módosításról is vannak fogalmi képek általában. A genetikáról, a génekről már sokszor felbukkannak néha egészen elképesztő vélemények, de azért önmagában az sem ördöngösség. Az örökletes tulajdonságokat hordozó biokémiai egységek. Módosulásuk nem okoz örömet, ha „betegséget” okoz. Míg mámorban úszó siker, ha egy új növény-, illetve állatfajtát jelent. Szemfüles GMO-ellenzők máris beleköthetnek a módosulás, illetve a módosítás közti fogalmi különbségbe. Nekik javaslom, nem először, a különböző organizmusok nemesítésének történetét olvasmányként. Ebből ugyanis rögtön kiderül, hogy milyen sokszor piszkált bele a nemesítő előre megfontolt szándékkal az egyes élőlények génkészletébe. Meg lehet nyugodni: sokszor. Még csak nem is mindig veszélymentesen. Mert a mutációs nemesítés sem veszélytelen. Egy sugárkertben sátrat verni például nem a hosszú élet záloga, és a mutagén vegyszerek sem tesznek jót az egészségnek. Márpedig termesztett növényeink, és tenyésztett állataink jelentős része hosszú génpiszkálási folyamatok eredménye. Amelyekben az említettek is szerepet kaptak.

S amennyiben valaki belemélyed a termesztett búza, vagy pláne a triticale genetikai eredet-történetébe az GMO-gyűlölőként jobb, ha azonnal felhagy a fogyasztásával. De legjobb, ha lemond a különböző gombák törzsei által termelt antibiotikumokról is. Egyébként, az említett mesterséges mutációkat kiváltó, és véletlenszerű eredménnyel járó kezeléseknél a célzott génátvitel valóban lehet biztonságosabb. A beavatkozás helyén, a laborban. S kiszámíthatóbb is. A rettegéshez muníciót gyűjtők számára valójában nem a szártő-rothadásnak ellenállóbb növényeket, hanem inkább a genetikai fegyvereket ajánlanám célpontnak. Az elvi lehetőség ugyanis éppen úgy kettős, mint az atomenergetikában. Nem mintha a biológiai fegyverekkel az emberiség megvárta volna a géntechnológiát. A maguk egyszerű módján már a tatárok is alkalmazták, és ők sem voltak egyedül.

A felhasználáskor azért persze a mesterséges járványoktól függetlenül is rejthet problémákat a genetikai módosítás. Hiba lenne tagadni. De a legnagyobb hiba, ha politikai okokból, a gazdasági széljárásnak, illetve az akár indokolatlan félelem-érzetek hullámlovasaként, és korántsem a tudomány-technológiai és ökológiai racionalitásnak megfelelően kezelik a GMO-t. Fogalmilag és tartalmilag egyaránt.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook