 |
| Búzánk múltja Forrás: P. K. Gupta et al: Wheat Genomics: Present Status and Future Prospects Int J Plant Genomics. 2008; 2008: 896451. |
A GMO, mint rövidítés töretlen lelkesedéssel
keveredik előre a hírek sorába. A minap például a BBC honlapján közöltek egy hírt és annak
reflexióját a GMO biztonságosságáról. Amely rögtön legalább két megközelítési
lehetőséget is kínál.
Az egyik nyilvánvalóan a kommunikációetikai
megközelítés. Ez az adott esetben talán azért okafogyott, mert a BBC-t amúgy is
sokszor szokták akként emlegetni, mint a sajtóetika egyik nívódíjasát és
példaképét. Az tehát, hogy az Abderdeen-i egyetem professzor-asszonyának, Anne
Glovernek az álláspontját, és annak korrekt elemzését egy lapon említik, az
legfeljebb csak a hazai közélet publikátumait olvasóknak meglepő. Habár, az
egyre inkább megkopó konferenciaemlékeim is abba az irányba mutatnak, hogy a
tudományos publicisztikában sem túl gyakori jelenség. Elég kevés olyan koreferrendumot
szoktak egy plenáris ülés hallgatósága elé engedni, ami nem ért egyet az előtte
szóló professzor, doktor, doktorprofesszorakadémikus nagy öregjével a todománynak.
Belekötni tradicionálisan csak egyetemi tanártól lefele, és csak a nála
magasabb rangúak részéről szokás. A politikában ezt válta fel a talpnyalási
hierarchia. Mármint az adott politikai oldalon belül. Mikor melyiken.
De maradjunk a GMO-knál. Már csak azért is,
mert a politikusok egy része is hajlamos fétisként kezelni. Már csak ezért is,
mert esetleg úgy kell szavaznia róla, hogy a vákumba porlasztott lila köd egy
neutroncsillag sűrűségével bír a szaktudásához és fogalmi rendszeréhez képest.
Személy szerint kíváncsi lennék arra, hogy hány parlamenti képviselőt
megszólítva sikerülne összeadni a GMO rövidítés szabatos feloldását, a mögötte
meghúzódó fogalom magyarázatát, és a hallatán fellángoló izgalmi állapot okát.
Szkeptikus vagyok, tehát gyorsan érdemes talán átfutni ezeken. Hátha a köznapok
izgalmi reakcióit is csökkenteni lehet. Ami nagyjából megelégszik azzal, hogy a
GMO egy gonosz manó, ami beköltözik a tányérunkba, és lenyelése esetén foszló húsú
zombivá válik a fogyasztó. De legalább is megzöldül és nyomokban világítani is
kezd. Már akkor, ha túléli az elfogyasztást követ pár órát. A GMO-t zsigerből
ellenzők ne is olvassák tovább. Elvégre a mégoly alaptalan hitet is gonosz
dolog megingatni.
Mert a GMO önmagában semmi különöset nem
jelent. A genetikailag módosított organizmus (Genetically Modified Organisms)
rövidítése. Ebből az organizmus nyilván nem igényel magyarázatot, és a
módosításról is vannak fogalmi képek általában. A genetikáról, a génekről már
sokszor felbukkannak néha egészen elképesztő vélemények, de azért önmagában az
sem ördöngösség. Az örökletes tulajdonságokat hordozó biokémiai egységek. Módosulásuk
nem okoz örömet, ha „betegséget” okoz. Míg mámorban úszó siker, ha egy új növény-,
illetve állatfajtát jelent. Szemfüles GMO-ellenzők máris beleköthetnek a
módosulás, illetve a módosítás közti fogalmi különbségbe. Nekik javaslom, nem először, a különböző
organizmusok nemesítésének történetét olvasmányként. Ebből ugyanis rögtön
kiderül, hogy milyen sokszor piszkált bele a nemesítő előre megfontolt
szándékkal az egyes élőlények génkészletébe. Meg lehet nyugodni: sokszor. Még
csak nem is mindig veszélymentesen. Mert a mutációs nemesítés sem veszélytelen.
Egy sugárkertben sátrat verni például nem a hosszú élet záloga, és a mutagén
vegyszerek sem tesznek jót az egészségnek. Márpedig termesztett növényeink, és
tenyésztett állataink jelentős része hosszú génpiszkálási folyamatok eredménye.
Amelyekben az említettek is szerepet kaptak.
S amennyiben valaki belemélyed a
termesztett búza, vagy pláne a triticale genetikai eredet-történetébe az GMO-gyűlölőként
jobb, ha azonnal felhagy a fogyasztásával. De legjobb, ha lemond a különböző
gombák törzsei által termelt antibiotikumokról is. Egyébként, az említett
mesterséges mutációkat kiváltó, és véletlenszerű eredménnyel járó kezeléseknél
a célzott génátvitel valóban lehet biztonságosabb. A beavatkozás helyén, a
laborban. S kiszámíthatóbb is. A rettegéshez muníciót gyűjtők számára valójában
nem a szártő-rothadásnak ellenállóbb növényeket, hanem inkább a genetikai
fegyvereket ajánlanám célpontnak. Az elvi lehetőség ugyanis éppen úgy kettős,
mint az atomenergetikában. Nem mintha a biológiai fegyverekkel az emberiség
megvárta volna a géntechnológiát. A maguk egyszerű módján már a tatárok is
alkalmazták, és ők sem voltak egyedül.
A felhasználáskor azért persze a
mesterséges járványoktól függetlenül is rejthet problémákat a genetikai
módosítás. Hiba lenne tagadni. De a legnagyobb hiba, ha politikai okokból, a
gazdasági széljárásnak, illetve az akár indokolatlan félelem-érzetek
hullámlovasaként, és korántsem a tudomány-technológiai és ökológiai racionalitásnak
megfelelően kezelik a GMO-t. Fogalmilag és tartalmilag egyaránt.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése