2015. február 12., csütörtök

Egy tapló Angyalföld jobboldalán

Benke Lászlónak, a Jobbik angyalföldi képviselőjének akár hálával is tartozhatnak azok, akikben kétely élt eddig a nevezett párt szellemiségét, illetve szellemi színvonalát illetően. Ő az a nagyon fáradt, öreg vénember, aki nem bírt felállni egy halottnak, a kerület díszpolgárának az emlékére. Amennyiben mégsem egy nagyon fáradt, öreg vénember, akkor ugyanis szimplán egy tapló.

Tapló a szó köznapi és nem biológiai értelmében. Mert a derék farontó gombákat ugyanúgy nem szabadna megsérteni egy összehasonlítással, ahogy az élővilág más tagjait sem. Már csak ezér is csínján kellene bánni az olyan jelzőkkel, mint például a „féreg”. Elvégre azok is nagyon fontos tagjai a bioszférának. Miközben az antiszemita barmok legfeljebb a fasizálódó szélsőségek számára jelentenek értéket. Olyat, amilyet. Ennyit a férgekről. Tehát maradjunk esetünk főhősénél, a taplónál. Az előzmények közé tartozik, hogy 2015. február 5 –én meghalt Schweitzer József, nyugalmazott országos főrabbi, egyetemi tanár. Azért, mert a XIII. kerület díszpolgára is volt, megemlékeztek róla az önkormányzat testületi ülésén. Itt került indítványozásra az egy perces néma felállás. Ami végtelen nehezére esett volna a nevezett taplónak. Abból a közleményből, amiből a hír származik, az is kiderül, hogy részéről tudatos döntés volt a seggen-maradás.

S most elképzelem, hogy milyen esetben lehet nem tudatos döntés. Például akkor, ha valaki nem hallja meg a felszólítást. Ebben az esetben minden részvétem a hallássérült képviselőé. S javasolható lenne a Jobbik részéről, hogy rendezzen gyűjtést a képviselője számára. Hallókészülékre. Ezzel szemben arra hívták fel a Jobbikot, hogy határolódjon el a kegyeletsértő, antiszemita baromtól. Borítékolható: nem fog elhatárolódni. A nem-tudatos ülvemaradás lehetett volna különben az funkcionálisan meghallott felszólítás megértési problémája is. A jegyzőkönyvekből ki kell derülnie, hogy milyen nyelven hangzott el a kegyeleti felállás indítványa. Ha ugyanis valami belső-afrikai törzs dialektusában, és egy helyi nyelvjárásban, akkor persze érthető, hogy nem értette szegény. Amennyiben magyarul, és mégsem érette, akkor komoly kételyek merülhetnek fel a képviselő szellemi képességei iránt. Azonban mint olvashatjuk, a jegyzőkönyvileg Benke Lászlónak nevezett hominida, tudatos döntést hozott. Arról, hogy ő márpedig nem áll fel.

A Jobbik képviselője alighanem bátor kiülésnek szánta. Annak demonstrálására, hogy neki ne ugassanak a nem létező antiszemitizmusról. Majd ő megmutatja, hogy igenis van. Annak ellenére is, hogy egy halottra nem csak a származása miatt, hanem azért is lehet néma tiszteletadással emlékezni, mert ember volt. Még attól is eltekintve, hogy ehhez a külvárosi suttyóhoz képest Schweitzer József igazi EMBER volt. Vallástól is függetlenül. Tehát az említett, jobbikos taplovics nem csak antiszemita, hanem alapvetően tiszteletlen is. Csak nem képes lenne egy rózsaszín tütüben elmenni egy temetésre, és lerúgni a busz ajtaján felszállni készülő idős nénit? Ha nem elég gyors, vagy csak nem elég szimpatikus. Ha pedig szólnának neki, hogy ez bunkóság, akkor elővenné kellően acélos jó modorát, és talán lezsidózná, lecigányozná a vele szemben szót emelőt. Főleg akkor, ha néhány gárdistát is tudhat maga mellett. Mert a taplók csak támogatással bátrak.

Sőt! Leginkább akkor nagyon bátrak. Annyira bátrak, hogy őszinték is mernek lenni. Benke László esete tehát nem csak arról szól, hogy ő milyen. Ilyen. Arról is, hogy alighanem komoly politikai igény kielégítőjének gondolhatja magát. Aki mögött komoly támogatás van. Ellenkező esetben elsőnek állt volna fel, és bokázott volna vigyázban. Meredten, mint az a bizonyos a hideg vízben. Így csak a szellemisége hasonlít arra. Meg a pártjáé. Elvégre azokat képviseli.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook