2015. február 21., szombat

Ságvári - Iskolai névmágia akadémikusi szinten

A ságváris névmágia korát megelőzve
fokozatolt apostola
Annak idején, amikor még középiskolába jártam, az az iskola egy egyetemi gyakorlóiskola volt. Most valami FM KASZK nevű vízfej gondolkodik felette. Az iskola neve is megváltozott azóta. S bár nekem személy szerint a régi névadóval sem volt gondom, mivel egyszerűen nem foglalkoztam vele, a mostani legalább tényleg jellemző a sulira.

Annak idején Asztalos Jánosról volt elnevezve. Ma az iskola egykori igazgatójáról, Varga Mártonról. A Ficus elastica az üvegházban akkor is békésen növekedett, és legutóbb, amikor ott jártam, még mindig élt. Ugyanott, ugyanaz. Miközben évtizedek teltek el, és nem egy olyan tanárom van, akikre már csak az emlékükre ültetett fák emlékeztetnek. S valójában egyre homályosabbak azok az emlékek, hogy kivel ki szúrt ki, kit ki feleltetett büntetésből, vagy kapott akár érdemtelenül jelest. Az évtizedek elszálltak. Az akkori ideológiák is. A fikusz azonban azóta is el van. De ha nem lenne, akkor sem az ideológiák tehetnének róla, hanem az, ha az iskolának nem lesz pénze az üvegház fenntartására, ha a „dübörgő gazdaságban” nem lenne helye az ott képzett kertészeknek, ha a remekbe szabott oktatáspolitikai baromságok tönkreteszik azt, amit generációk építettek fel. Olyan generációk, amelybe a legkülönbözőbb tanár-emberek és diákok egyaránt tartoztak. Volt tanárom, aki szerint Lenin talán egy jobboldali elhajló volt, és emberségből, gerincből többet tanulhattunk tőle, mint a jelen sok neofita talpnyalójától. Ahogy a szakmát is csak sikerült megtanítani a diákoknak. S persze, voltak kevésbé kedvelt tanárok is. Hol nincsenek. De valahogy mindig az „iskola” maga képezte az emlékek magvát.

Valahogy soha nem a neve alapján ítéltem meg az emlékeket. A név csak egy címke. Megette a fene azt, ha egy iskola esetében a nevet hiszik legfontosabbnak. Nem azok, akiket a név, míg odajárnak összefog, és végzés után összetart. Hanem azokat, akik az iskolával szembeni kellemetlen emlékeik hatására még a nevet is eltörölnék. Ha már az iskolát nem képesek. Ha már az odajárt generációkat, az őket a szünetben talán kicsúfoló iskolatársakat nem képesek a Holdra száműzni. Akkor legalább a névtáblába rúgjanak. S amiért a személyes emlékekre kitértem az az, hogy miért tett szomorúvá, és miért hökkentett meg egy, a legfrissebben gumicsont-gyanús hír egyik szólama. Különben igen, a „Ságváriról” van szó, és az általánosabb véleményemre is szánok pár mondatot majd. Előbb az az ominózus kiragadás jöjjön az átnevezést említő egyik forrásból.

A tudósítás szerint: „Bor Zsolt, a Ságvári-gimnáziumban végzett fizikus akadémikus szerint elég a “mondvacsinált kommunista hősből”, itt lenne az ideje a névváltoztatásnak”. S lehet nyugodtan hibáztatni, de eleddig fogalmam sem volt kicsoda Bor Zsolt, és hol végzett. Miközben Ságvári Endréről azért nagyjából él még valamilyen kép a generációmban. Ha máshonnan nem, akkor a háború alatti életéről, illetve lelövéséről készült film okán. Amellyel kapcsolatban senki ne fáradjon leszögezni, hogy kádárista propagandafilm volt. Az volt. Ahogy Ságvári Endre sosem tagadta a baloldaliságát, és akár kommunista voltát sem. Egy elvet vallott még akkor is, amikor a neveit váltogatta. Ellentétben például a jelenlegi miniszterelnökkel, aki a KISZ-től a konzervatív jobboldalt felhasználó diktatúráig ugyanazt a nevét adta a prosti bugyijánál is gyakrabban változó ideológiájához. Miközben elve az elvtelenség. Olyan kiszolgáló-személyzettel, mint az árnyékkeresztény Rétvári Bence és Balog Zoltán, a persely cinikus pátere.

Bor Zsolt kapcsán különben igyekeztem korrepetálni magam. Elvégre mégsem árt, ha az embernek legalább felszínes képe van valakiről, aki a jelek szerint nagyon utálhatta azt az iskolát, amelyben érettségit szerzett. S amely elindította a jelenlegi akadémikusságig vezető úton. Ezt a szinte gyűlöletig fajult ellenérzést a fentebb emlegetettek alapján gondolom. Ellenkező esetben nem az iskola nevével, hanem a fejlesztésével, a diákjaival, vagy akár az iskolatársakkal való sörözéssel foglalkozna. Habár a névmágiát már közel két éve is emlegette, mint most olvasom a neten. Talán mert a lézerekről már akkor is mindent tudott. Mert olvasom most, hogy azzal foglalkozik az akadémikus úr. Aki különben 1973-ban a Szovjetunióban, Kijevben végzett. Aki ezek szerint a Ságváriról elnevezett iskolában elég jó ifjúkommunista lehetett. Akkortájt ugyanis nem akárkiket vettek fel a szovjet egyetemekre. S mert az adatlapján azt olvasom a végzettségei között, hogy „1975 PhD. fizikából, JATE”, nem akárki lehet a most nyilatkozó névmágus. 1975-ben ugyanis PhD fokozat de facto nem létezett hazánkban. Ha neki, két évvel a kijevi tanulmányok után mégis odaadták Szegeden, akkor azt hiszem, inkább nem akarom tudni, hogy Bor Zsolt mennyire volt „mondvacsinált kommunista hős” az 1970-es években. De akkor sem, ha elfogadom az akadémiai adatlapot, ahol csak egyetemi doktori szerepel az adott évben.

Ahogy azon akadémikusok pályáját is lehet, hogy jobb nem feszegetni, akik a névminősítő bizottságot alkotják. Amelynek ténykedését jelzi az, hogy „Ságvári nevének használatát az MTA a “nem javasolt” kategóriába sorolta”. S akkor hirtelen eszembe jut, hogy kár is lenne nevesíteni a dísztársulatot. Elvégre lehet: Horger Antalról azt sem tudnánk, hogy a világon volt, ha nem csapja ki a nevét később megörökítő József Attilát. De aztán eszembe jut, hogy mégis érdekes lehetne tudni a döntnökök névsorát. Mert az akadémikusok jobbára nem az 1990-ben született korosztályból keverednek ki. S mégis érdekes lenne tudni, hogy akadémiai szinten kik komcsiznak. Hátha kiderülne, hogy annak idején intézeti párttitkárok, évfolyam-bizalmik, és hasonlók lebegtetik most másik, a most más irányba elvárt nyelvcsapások irányába a köpönyeget.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook