2015. február 15., vasárnap

Moszkva téri levélke Tarlós István demokráciaképéről

Tarlós irányt mutat a jobbszélre
Fotó: MTI / Beliczay László
Tarlós Istvánt decemberben a szőnyeg szélére állították Moszkvában. Amikor is, szélesen mosolyogott azt követően, hogy beleverték az orrát abba az okádásba, amit korábban maga helyezett el a kapcsolati asztalon a Moszkva tér nevének elvételével. Megígértetvén vele, hogy Moszkva tér márpedig lesz. Nem éppen ott, ahol évtizedekig megszokták az emberek, de lesz.

Az persze egy más kérdés, hogy randira most is jobbára a „Moszkvára” szól az invitálás, és Széll Kálmánra legfeljebb a történelemkönyvek emlékeznek, de Tarlósnak ez nem számít. Elvégre a névtáblagyártók és borítéknyomtatók már nyertek az ügyön annak idején, és az ő nagycsoportosan óvódás lelkecskéje is megnyugvást nyert. Ökölbeszorított jelleme és indulatai kiélésre kerültek. Mert végső soron ő egy igazi orbanizmus-konform jellem. Erőszakos, és bunkó. Viszont a nagyobb szerszámot ő is látja, ha meglóbálják az orra előtt. Moszkva tér tehát lesz. S megszületett a főpolgármesteri válasz, mely igazán mesteri módon sűríti mindazt, amit Tarlósról úgy általában részletekben már tudtunk. A már említettek csomagolására használt pökhendi lenézést és kivagyiságot. Ami aligha lehetett annak idején hátrány, még az IKV-ban, amikor a hatóság embere Isten és a lakhatás ura volt. Tarlós István tehát alapjában véve konzervatív. Konzervatívan megmaradt a pártállami vezérszemléletnél, miközben a világ, legalább egy kis időre, odábbmozdult.

A válasz elvileg Horváth Csaba nyílt levelére született, és szintén olvasható az interneten. Mára már több portálon is. Azért örökítsük meg, mert érdemes:

Válasz Horváth Csaba fővárosi képviselő Moszkva tér ügyében írt nyílt levelére
2015. február 14.
Horváth Csaba fővárosi szocialista képviselő Moszkva tér ügyében írt nyílt levelére válaszolva a következőket jegyzem meg:

Horváth Csaba nem frakcióvezető, tekintettel arra a körülményre, hogy a közgyűlésben már nincsenek frakciók. A Moszkva teret a II. kerület írásos civil kezdeményezésére neveztük, nem át, hanem vissza Széll Kálmán térnek. Moszkva tér lesz Budapesten (nem a Széll Kálmán téren).

Kőbányán is félre értik a helyzetet, mivel a kerületnek nem egyetértési, hanem csak véleményezési joga van. Ettől függetlenül azonban úgy döntöttem, hogy a helyszínről szóló végleges előterjesztéssel megvárom a moszkvai főpolgármester néhány hónap múlva esedékes budapesti látogatását, mikor is moszkvai Budapest utcáról is szeretnék megállapodni.

Horváth Csabáéknak el kellene dönteniük, miként hangolják össze az orosz katonák 70 évvel ezelőtti sorsa feletti aggodalmaikat a közelgő Putyin látogatással szembeni ellenérzéseikkel.

Tarlós István
főpolgármester

Több okból is érdekes ez a levél. Mindjárt ragadjunk le egy kissé az elején: „Horváth Csaba nem frakcióvezető”. S tényleg nem. Lehetne persze azt felhozni, hogy a képviselők még tekinthetnék informális frakcióvezetőnek. De a megoldás egyszerűbb. Az MTI tehet az egészről. Az MTI közleményében szerepel ugyanis az a kitétel, hogy: „Horváth Csaba, az ellenzéki párt fővárosi frakcióvezetője a Tarlós István főpolgármesternek írt, MTI-hez is eljuttatott pénteki nyílt levelében...”. Csakhogy ez így nem biztos, hogy teljesen igaz. Az Országos Sajtószolgálatnál (OS) olvasható nyílt levelet ugyanis nem Horváth Csaba, hanem az MSZP Országos Központ jegyzi, és szó nincs benne frakcióvezetőről. Tarlós Istvánnak, vagy a sajtósának, az lett volna a minimum, hogy amennyiben megszólít valakit egy válaszban, legalább tisztázza, hogy kinek válaszol. Az udvariasság is ezt kívánná.

Aztán hivatkozik a történelmi hagyományőrzésre, és civil kezdeményezésekre. Az orbanista civil kezdeményezéseket ismerjük. Pont olyan lehetett, mint az a rengeteg, és különben, azóta sem tudni hány, civil levél, amely miatt anno a Zöld Pardont is bezárták. Mert zavarta a környékben lakókat úgy, hogy igen messze volt a legközelebbi lakóház. A Moszkva tér kapcsán sem vitatom, hogy akár békemenetet is képes lett volna szervezni a Fidesz egy kis átnevezésért. Vagy motoros felvonulást. Kívánság szerint. A történelmi szemlélet sem sokkal jobb. A Moszkva tér (a régi) esetében: a területet 1929-ben nevezték el a kizsebelés-ügyi miniszterről, és 1951-ben Moszkváról. Majd 2011-ben nevezték újra át. A terület tehát 22 évig volt annak idején Széll Kálmánról és 60 évig Moszkváról elnevezve. A pökhendiség netovábbja nagy hanggal azt ugatni, hogy a 22 több mint a 60. Pont olyan, mint a parlamenti kétharmadról szövegelni egy ötven százaléknál is kisebb valós választási támogatottsággal. De az enélkül is tudtuk, hogy Tarlós alapjában véve orbanista.

Kőbányán különben valóban leszavazta képviselőtestület, hogy az Óhegy park átnevezése legyen a Tarlós moszkvai lecseszésének áldozata. Mit is mond erről a nagytudású? A „kerületnek nem egyetértési, hanem csak véleményezési joga van”. Az előbbiek fényében világos a tarlósi demokrácia-felfogás. Ha néhányan aláírnak egy egész Budapestet, és több nemzedék emlékeit is érintő kezdeményezést, akkor az szent és sérthetetlen. Amennyiben az találkozik a Nagyúr éppen aktuális véleményével. Egy kerület megválasztott képviselőinek, praktice a kerület lakosságának meg semmi köze semmihez, ha Tarlósnak nem tetszik a döntésük. Önleleplezésből jeles a főpolgármester. Igazi demokretén. Amit csak tetéz az a csúsztatás, amitől bármelyik internetes fórumon kiérdemelné a megtisztelő „I. osztályú troll” minősítést.

Putyin látogatásának ugyanis az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy hány szovjet katona halt meg Budapest felszabadítása során. Na jó! Egy kicsi. Mert nyilvánvaló, hogy a háborús szerepvállalás alapozta meg azt a nagyhatalmi státuszt, aminek roncsaival a jelenlegi moszkvai vezetést is megtámogatják. Az akkori áldozatok valóban megszabadították a várost a náciktól és nyilasoktól. Ott és akkor. Amikor tehát Tarlós egy retorikai fogással megpróbálja rátolni a náci-, és nyilas-ellenes harcok áldozatait a Putyin-látogatásra, illetve ezzel próbál terelni a Moszkva tér elnevezésével kapcsolatban, akkor alapvetően a mai kisnyilasoknak próbál gesztust gyakorolni. Alighanem a szélsőjobboldalról próbálván valamiféle tömegtámogatást keríteni maga mögé. De legalább támogatást. Kicsit zajosat, kicsit csőcseléket, de legalább az övét. Alkalmasint persze elérve azt is, hogy mindazokat, akik különben minden hátsó gondolat nélkül viszonyultak Széll Kálmánhoz, szintén besöpörje a neonácik zászlaja alá.

Mintegy igazolva azt a mondást, hogy az ostobaságnál csak egy valami nagyobb baj. Ha szorgalommal párosul. Tarlós pedig szorgalmas ember. Ha nem is nagy híve a történelemkönyvek olvasgatásának. De megérthetjük. Az csak megzavarná a kényszerképzeteit, és előítéleteit.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook