A Zöld Pardon ügyében már sokszor esett szó annak működéséről a média különböző rétegeiben. Az utóbbi időben a bezárása körüli viták izzítják a kedélyeket. A bezárás mellett lobbizó köztisztviselők és a bezárás ellen szót emelő városlakók részéről egyaránt táplálva a tüzet. A legutóbbi hír szerint, most éppen úgy tűnik, a bezárást szorgalmazók állnak nyerésre. Okként azt a több száz bejelentést emlegetik, mely a zajra, és a köztisztaság problémáira hivatkozik. Márpedig ezek bizonyára súlyos problémák, melyek fontosságát nem célunk kétségbe vonni, hiszen a pestisjárványokat is a szeméten hízó patkányok visítása kísérte. Igaz, a középkorban.Márpedig az MTI-re hivatkozva úgy jelent meg a híradás, hogy „Újbuda hivatala azonban azt közölte: az önkormányzathoz több száz lakossági panasz érkezett…a zajjal és a szétdobált szeméttel kapcsolatban”. Tehát igazán komoly ok szerepelhet a háttérben. S igazán nem illik ilyenkor arra gondolni, hogy, például a közelben horgonyzó A38-as hajóval ellentétben, ezek a szórakozó helyek potenciálisan igen nagy értékű ingatlant foglalnak el, ha a térképre pillantunk. Jobb is talán, ha nem pillantunk a térképre, mert akkor legalább mentesülünk az olyan költői kérdésektől is, hogy vajon hol lakik az a több száz bejelentő, akiket a zaj zavar. Nem azért, mert egy ilyen szórakozó hely csendes, hanem mert egy, a ténylegesen lakott területektől azért elég távol álló területről van szó például a Zöld Pardon esetén.
Ez okozza azt, hogy a szubjektív történelemszemlélet szerint régebben sem volt egy „habostorta” a vidék. Igaz, a szerző gyerekkori emlékei korántsem biztosak, és nem is feltétlenül objektívek, de rémlik, hogy ezen a területen akkortájt egy felhagyott villamossín darab szegélyezte gyomtenger volt csupán. Néhány romos paddal és a Duna partján, hétvégi programként autóikat mosó kerületbeliekkel. A felhagyott területek minden romantikájával és szemetével a környéken. Ezen emlékek minőségével lehet vitatkozni, de az kétségtelen, hogy a Petőfi hídnak akkor sem kicsi, és akkor sem csendes forgalma volt már. Ennek okán már a '960-as években sem serénykedtek sokat, hogy ezen a környéken lakóházakat építsenek. S ez az aktivitáshiány azóta sem sokat változott. A környék közlekedési viszonyait, az említett mennyiségi a zajossági szempontokat tekintve érthető okokból. A környék meghatározó épületei az egyetemi épületek, melyek még csak nem is közvetlenül a Zöld Pardon által használt terület mellett vannak, valamint egy szintén kissé odébb elhelyezkedő irodaház.
Miközben kétségtelen, hogy ez a terület Budapesten az egyik, ha nem a legnagyobb alapterületű olyan szabadtéri szórakozóhelye, ahol az ifjúság megfordul. Élő zenés koncertekkel és, nem utolsó sorban, rendezői felügyelettel múlatva az időt. Nem vitatva természetesen továbbra sem, hogy egyrészt a műsorok programja nem biztos, hogy mindenki igényének megfelel, és az említett koncerteken nyilván van a területet átívelő hangosítás. Sokkal erősebb már csak azért sem valószínű, mert akkor az említett A38-as rendezvényhajó látogatói, üzemeltetői sem hagynák valószínűleg szó nélkül. Ami természetesen mit sem von le a parkokban talán elnyugodni szándékozók esetleges jogos felháborodásából, hogy az egyetemépület előtti parkban zavarja az alvást. S bizonyára van lehetőség korrekt méréseket is végezni, hogy a legközelebbi lakóházban milyen zajterhelést jelent a Zöld Pardon műsora, és ez mennyivel nagyobb, mint annak a főútvonalnak a közlekedési zaja, mely mellett elhelyezkedik. Így bízzunk benne, hogy előbb-utóbb minden igényt kielégítő mérési adatok is alá fogják támasztani azt a sok száz beadványt, mely minden bizonnyal tényleg érkezett Újbuda lakosaitól.
Ebben az esetben is még felmerülhet ugyanaz a kérdés, mint annak idején a Red Bull Air Race Világbajnokság magyarországi futamának kapcsán felmerült, hogy vajon mennyire annyi az annyi. Noha a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának megállapításaiban nem kételkedünk, a szerző korából adódik, hogy még emlékszik azokra az időkre, amikor a műrepülőknél némileg hangosabb vadászrepülők parádéztak a Duna felett augusztus 20.-án. Nem törődve azzal, hogy az állami zaj volt-e, vagy magán, mely elkülönítési elv ellen a hanghullámok méltán emelnék fel zajukat. A nép apraja, és nem egy esetben nagyja is valós lelkesedéssel szemlélte a vízi és légi parádét. Nem kis mértékben gazdagítva magukat élményben, és az utcai árusokat pénzben. Mely pénzbeli juttatás alighanem bőven ellensúlyozta azt a kétségtelenül eltakarításra váró szemétmennyiséget, mely a rendezvény után maradt. Mert a rendezvények kétségtelenül szeméttel is járnak. Sajnos, ha valaki Budapestet gyalogosan járja, akkor azt is megállapíthatja, hogy ehhez még rendezvény sem kell. Aligha valószínű tehát, hogy a közterületeken a Zöld Pardon koncertjeinek idejében fajlagosan nagyobb hulladékmennyiséget termelnek az emberek, mint egyébként. A rendezvény helyszínén és közvetlen környezetében pedig joggal elvárható, hogy a szervezők oldják meg a köznek az ő tisztasági kérdését. Emiatt alighanem nem bezárni kellene a szórakozó helyet, hanem ellenőrizni a szemétügyi viszonyait Újbudának, ha már az önkormányzat feltétlen cselekvési kényszerben érzi magát. Ami különben dicséretes is lehetne a kerület néhány más pontja tekintetében is.
Mert a fővárosról általában is igaz, és Újbuda esetében is aligha mondható el, hogy olyan csendes kisváros, ahol a légy zümmögése is messzire hallatszik. Ahogy sajnos az sem igazán mondható el, hogy a köztisztaságot csak az ifjúsági szórakozó helyek veszélyeztetik, mert különben egy elejtett papír-fecni is feltűnést keltő deviancia. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy a szemetelés mellett állnánk ki, vagy például a Móricz Zsigmond körtér, vagy a Kelenföldi pályaudvar tágabb környékének hányástócsái felett merengenénk el nosztalgikus mélázással. Természetesen nem! De felesleges lenne mindezt, a zajossá vált Bartók Béla út problémájával egyetemben a szórakozóhelyek nyakába varrni. Miközben az ellenőrzött szórakozóhelyeknek van egy másik, az ifjúságpolitikát is érintő aspektusa. Ugyanúgy, mint annak idején az egyetemi kluboknak, melyek műsorszerkezetét olykor szintén érték támadások. Mintegy elfeledkezve arról, hogy egy banda zenéjét manapság nem kötelező meghallgatni. A Zöld Pardon esetében pár perces, szinte zöldövezetben megtett sétával elérhető az a távolság, ahonnan már szinte csak zöngicsélés a zene az utcai forgalomhoz képest.
Azonban valószínűnek tűnik az, hogy az élő koncertet hallgató ifjúsági közönségnek még mindig jobb helye a Zöld Pardon, mint a park mögötte vagy a belvárosi utcák. S jobb a szervezett program, mint az önszerveződő bandázás. Az izolációs depresszió okozta kedélybetegségnél, és ennek akár társadalmi szövődményeinél pedig szinte biztosan jobb. Miközben kár lenne kétségbe vonni, hogy a közvetlen önkormányzati munka szempontjából kedvezőbb. Elvégre a szórakozóhelyekkel csak a macera van. Ellenőrizni kell a közbiztonságát, a személyzetét, a köztisztasági viszonyokat. Olykor méréseket végezni a zajról és szabálysértési ügyeket intézni, ha gond van. Miközben a fiatalok összejönnek és megbeszélik egymással a világ aktuális megváltásának kérdéseit. Mert van egy kor és állapot, amikor a fiataloknak ez a dolguk. Akkor is, ha mire önkormányzati tisztviselőkké válnak, ezt már elfelejtik. Csupa olyan dolog, amivel a serény, és papírhalmok mögül ki sem látszóknak dolguk van. Ahhoz képest mindenképpen több, mintha egy tollvonással megszüntetik a szórakozóhelyet. Kiküszöbölve mindezt. S egyben, mintegy mellékhatásként, felszabadítva egy ilyen megátalkodottan munkát adó hely alól a vélhetően értékes telket is.
Azonban elfogadva, hogy polgármesternek lenni felelősség. Beleértve a döntés, és a tájékoztatás felelősségét is. Így, a térkép sugallta látszat ellenére se kételkedjünk benne, hogy akár az egyetemépületekhez közeli parkban lakók részéről, de „Újbuda Önkormányzatához több száz lakossági panasz érkezett és érkezik folyamatosan a Zöld Pardon és a Rio működésével, a zajjal és a szétdobált szeméttel kapcsolatban.” Így például legalább a térképre bökött állapotban, és természetesen nem szegve meg az adatvédelmi szempontokat jó lenne tudni, hogy honnan is érkeztek azok a bejelentések. De ilyen pöttyözött térképre a polgármesteri hivatal oldalán nem sikerült linket találni. S bár a polgármesteri hivatal közleménye szerint vizsgálódni sem érdemes, azért reménykedjünk benne, hogy a döntés mögött egy ifjúságpolitikai és idegenforgalmi hatástanulmány is meghúzódik. Mert ilyenek nélkül dönteni valamiről, mely az ifjúságot és a vendégek fogyasztása által generált bevételt érinti, aligha lenne felelősségteljes.
Simay Endre István
Kapcsolódó linkek:
http://beszamolo2010.jno.hu/JNO_beszamolo_2010.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése