Igazgató és kommunikáció

Az utóbbi napok attól is hangosak, hogy felmentettek egy iskolaigazgatót azért, mert közleményben jelezte kitérését egy különben agyzakkant rendelettel kapcsolatban. Az ördög a részletekben van. Mert menet közben azért kiderült pár apróság is az ügyben. Túl azon is, hogy az igazgató a médiára mutogat. Miszerint az tehet az egészről, mert megírta az akcióját.

Ez utóbbi azt a fajta felelősségét is jelzi a médiának, az abban dolgozóknak, hogy lehetőség szerint ne ártson azoknak, akik erre nem szolgáltak rá. Mert a blikkfang, a politikai nézetek okozta megmondás-kényszer elé is lehet olykor "STOP"-táblát tenni. Aztán lehet elmeditálni azon, hogy a vezetési modell mennyire diktatórikus, a társadalom mennyire szolidáris. Azon is, hogy az előbbire a "meglehetősen", az utóbbira a "nem igazán" a jó válasz jelenleg.

Nem mellesleg kiderült közben, hogy az igazgató előtte jelezte az illetékes államtitkárnak. Figyelembe véve az előző válaszokat, úgy gondolom, hogy a közlemény elejére érdemes lett volna odaírni, hogy "az államtitkárral egyeztetett módon..." döntöttek, ahogy döntöttek. Ez a hatalom részéről kevésbé tehette volna támadhatóvá a közleményt, és a sajtóban dolgozó akárkik számára is kevésbé tette volna vonzóvá. Viszont a rendelet mellé odateszi a megszokott kiskaput, és így puhítja magát a rendeletet is. Szemben azzal, hogy esélyesen nem puhítja a rendeletet, de legalább a végrehajtás ellenőrzését is keményebbé teszi.

Az igazgató tehát valójában arról adott bizonyítványt, hogy a helyzetfelismerő képessége közel nulla. A helyzethez illesztett kommunikációs készsége így szintén közel nulla. Mert egy iskola igazgatójának, szerintem az adott helyzetből kell kihoznia azt a maximumot, amit ki lehet hozni úgy, hogy az intézményt használó diákoknak, és az ott dolgozóknak se ártson. Ez a jelen ismeretek szerint, az igazgató kommunikációs alkalmatlansága miatt, nem teljesült. Márpedig egy vezetőnek a kommunikációs készség is alkalmassági feltétel kell legyen.

Ettől a rendelet még hülyeség, a vezetés diktatórikus, az oktatáspolitika alkalmatlan marad. De amíg a társadalom cselekvő többségének ez a választása, addig ezek a körülmények képezik a létező társadalmi valóságot. Azt pedig csak erősen zárójelben jegyezném meg, hogy a pedagógusoknak, szervezetileg egyértelműen, de személyesen is sokaknak, nem kis szerepe volt a Fidesz melletti agitációban 2010 előtt.

Andrew_s

A MET esete a K.Hivatallal

Az MTI 2024. augusztus 27-én tette közzé azt a közleményt, amelyben a Budapest Főváros Kormányhivatala (továbbiakban K.Hivatal) közli, hogy gondoskodnak a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (továbbiakban: MET) intézmenyiben helyet nem kapó gyermekek elhelyezéséről. Mely helyszűkez azért ált elő, mert a K.Hivatal törölte azokat a nyilvántartásból. Így a K.Hivatal valójában úgy llapít meg oxigénhiányos fuldoklást, hogy előtte lenyomja az érinett fejét a víz alá. Na jó! Legyünk annyiban igazságosak, hogy az elmúlt évek tapasztalata szerint a víz duzzasztásában, és a fej lenyomásában is nem kis kormányzati, illetve tesóhivatali, illetve intézményi segítséget kaptak.

De a közlemény megfogalmazása mégis megérdemli a kicsit figyelmesebb olvasást. A cím is arról szól, hogy a MET "köznevelési intézményeibe járó gyermekek elhelyezéséről" gondoskodnak. Ezzel elismerve, hogy a MET olyan feladatot, azazköznevelést, lát, illetve látott el eleddig, melynek megoldása a köz feladata lett volna. Így miközben az ő szocializációs szintjén az óvoda nagycsoportjában megrekedt kormányfő személyes duzzognivalóját kiszolgáló apparátus a MET ellen fente a késeket, az a szorult helyzetében is állami feladatot, köznevelést, vállalt át az államtól. Többnyire olyan gyermekek esetében, akikat az állam nem igazán kívánt támogatni. Mert a jelenleg is miniszter Lázár János normativája alapján nem érnek semmit. Mert a szüleik nem kapartak eleget. Figyelemre méltó önuralommal néhány hatalmi szemét szemét sem.

Ugyanakkor a K.Hivatal gesztusát megértem. Mert fogadjuk el, hogy az emberi képességgörbe egy normális eloszlást tükröz. Ez azt jelenti, hogy a kaparnokok csemetéi közt is lesznek jobbak és rosszabbak. Ám a szegény, általuk megvetett, és lenyomni szándékozott gyermekek közt is lesznek igazán kiváló képességüek. Így képzeljünk el egy olyan helyzetet, ha nagyjából azonos körülmények közt találnák magukat az érintett csoport tagjai. A végén kiderülhetne, hogy a hatalom féltve tunningolt üdvöskéi közül kiemelkedne egy általuk megvetett, ámde képességei alapján sokkal jobban teljesítő tanuló. Tényleg szívás lenne. Azoknak a komplexusos kormányzati szereplőknek például, akik a saját fékezett habzású képességein kívül csak a mások lenézését voltak képesek örökíteni. A K.Hivatal tehát lehet, hogy valójában a szellemi péniszirigység kiszolgálója csupán.

Az, hogy a K.Hivatal döntése, a közelgő tanítási szezont is figyelembe véve, alapvetően antihumánus is. Alig hiszem, hogy a lassan mindenre paranoid pánikrohammal reagáló hatalmi gépezet, mára simanyelvűre esztergált csavarkáit ez megérintené. Ahogy a keresztet felmutató, de Jézus szellemiségét aligha ismerő, de tiszteletben biztosan nem tartó kormánypárti szavazógépeket sem.

Andrew_s

Neoratkoisták a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán

A Klubrádió hozott össze egy igen megnyugtató hírrel. Ez a hír a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Villamosmérnöki és Informatikai Karának gólyatáborát szervezők tiltólistájára vonatkozott. Mely listában a legmegnyugtatóbb tétel a gumióvszer tilalma.

Ennek a tiltása azért roppant megnyugtató, mert mutatja a kormányzó erő belső stabilitását. Illusztrálva, hogy a kormánypárt kereszténykatolikus lobbi-platformjának töretlen az idiotizmusa. Radácsi Kristóf EHK-elnök ugyanis valószínűleg ezt gondolta túlszolgálni az óvszer tiltásával. Nem vitatva az indoklása igazságát. Amely alapján a nem kívánt terhesség, és a szexuális úton terjedő betegségek elleni legjobb védekezés „szexuális kontaktus elkerülése”.

Ugyanakkor, feltéve, és meg is engedve, az egyetemi gólyatábor résztvevői többnyire a nagykorú népesség tagjaiból kerülnek ki. Azt is kétségekkel eltelve gondolom, hogy a felvételi követelmények egyike lenne az aszexuális személyiséget igazoló szakvélemény bemutatása. Bár erre még sor kerülhet, ha van még lejjebb. Addig azonban elég életszerű történése a gólyatáboroknak, hogy egy-egy bulisabb este után a résztvevők nem feltétlenül a saját ágyukban, vagy a saját ágyukban, de nem egyedül ébrednek. Mely ébredés előtt nem is feltétlenül egy végeláthatatlan domino-csatába álmosodnak bele.

Ez van. Úgy általában. Nem vitatva természetesen azt, hogy ez szembe megy az elvárt látszatprüdériával, illetve Radácsi úr partneri viszonyrendszerével. Marad tehát az a megfejtés, hogy valójában Ratkó Anna szelleme lengte be az EHK-elnök álmatlan éjszakáját. Azt, amikor a korszakos politikusnő szelleme szaggató fejfájást, hasalji görcsöket, és komoly ideglázat okozott a tiltólista szerzőjének.

Azt is tudva természetesen, hogy minden tiltás annyit ér, amennyit betartanak belőle. Így elképzelem a szervezőket, amint az alakuló párok esetében helyszíni szemlét tartanak. Szorosra markolt gyertyával a kezükben. Mert fel sem tételezném, hogy Radácsi Kristóf, és elvbarátai mást markolnának szorosra a magukkal hozott felszerelésből. Bár ki tudja, hiszen a lista nem tartalmazza a papír-zsebkendőt.

Andrew_s

Fotel-conteo az ukrán támadáshoz

Forrás: liveuamap.com

Az ukrán támadások érthetően felcsigázták a fórumokat. Tekintettel arra, hogy a kommunikációban még Zelenszkijnek is visszanyalhat ez a fagyi, a találgatások is érthetőek. Magam pusztán ezek tárházát gondoltam bővíteni. Már csak azért is, mert a hasonló információs szinten levők egyikéből sem nézem ki a telepátiát. A hivatalos hírforrásokból, a hárborús helyzet okán érthetően, a teljes őszinteséget.

De tegyük fel, hogy korábban, mondjuk a 2021. év vége fele olyan tárgyalások indulnak meg, mely egyfajta koreai típusú megosztást eredményezett volna a Krím kapcsán. Mielőtt a háború azon fegyveres szakasza elindul, ami nem független az orosz tiltakozások ellenére elindult nyugati fegyverszállításoktól 2022. januárjában, és ami számtalan áldozatot követelve változtatta véressé az elmúlt éveket. Természetesen nem tudom, hogy létezhetett-e volna az említett, kevesebb halottal járó forgatókönyv, de talán igen. A jelen helyzetet azonban ismerjük.

Ugyanakkor nagyjából az is tudható, hogy a Nyugat támogatása nélkül Zelenszkij talán a szomszéd sarokig tudna elhatolni. Mely támogatás, nem kicsit az USA esetleges kihátrálása miatt, korántsem biztos, hogy végtelen. Ez pedig azt jelentheti, hogy muszáj lesz tárgyalni. Ebben az esetben a jelen, akár a Nyugat hallgatólagos biztatásával indult, támadással elérhető, hogy a Krím ugyan marad az oroszoké, de az ukránok visszavonulásáért cserébe a jelenleg orosz erőktől átjárt megyékből egy kölcsönös fennhatóságú demilitarizált zónát alakítanak ki.

Ahol senki sem úr, de nemzetközi a hatalomgyakorlás. Ismert recept. Ideig-óráig olykor még működik is. Ez megnyitja az utat az újjáépítési pénzek előtt. No meg levegőhöz juttatja az érintetteket. S persze pozícióhoz juttathatja akár Kínát is. Mert egy ilyen helyzetben olyan egyezség aligha fog működni, ahol csak a Nyugat ad rendfenntartót. Mert abba az oroszok aligha mennének bele.

S akkor kialakul az a koreai típusú megosztás a Krím kapcsán, amit említettem. Az, ami esetleg sokkal kisebb területi kompromisszumokkal 2022 januárja előtt is talán elérhető lett volna. Kevesebb áldozattal is. De hát a pénz beszél, a karaván halad.

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 08. 03. - Interszexileg és doppingilag

Forrás: Trust My Science

Imane Khelif, majd most Lin Ju Ting ügye felszínre dobta a versenysport szövetségeinek a viszonyát a fenotípusos nők "Y" kromoszómájához. No meg a sportot szemlélők viszonyát ahhoz, hogy a kimutathatóan magas tesztoszteronszinttel, és ennek köszönhetően fiús izomzattal, ütőerővel, csontozattal bírók női versenyzőként vegyenek részt a versenyeken. Úgy, hogy az érintetteknek aligha a versenyekkel kapcsolatos viszgálatok szolgáltatják erről életük első adatát, mert Imane Khelif is került már kizárásra emiatt korábban.

Az, hogy mi a személyesen morális viszonyuk a saját győzelmükhöz, az nem igazán érdekel. De azok véleménye lehetne érdekes, akik szerint ez így rendben van, és üres gyűlölködésnek gondolják az "Y"-os nők kizárási gondolatát is a női versenyekről. Természetesen nem arról érdekelne a véleményük, hogy mi zajlik az illetők hálószobájában, mert az engem sem érdekel. De a doppingolásról alkotott véleményük már annál inkább.

Arról, hogy szerintük rendben lenne-e egy olyan "XX"-nő szereplése, aki szteroid-doppingokkal ér el férfias ütőerőt a ringben, futásteljesítményt a stadionban, vagy bármi mást, amivel veri a doppinggal nem élő versenytársakat? Mert az izomzatnak, alkatnak esetleg mindegy, hogy például a tesztoszteronszintről injekció, vagy genetikailag beépített adagoló gondoskodik.

Mert a női versenyeken való részvétel mellett most kiállók esetében az egyetlen következetes válasz az lenne, hogy igen, a szteroid-dopping is megengedett innentől. De valahogy nem akaródzik ilyen nyilatkozatokkal kiállniuk, ha jól látom. Vajh, miért?

Andrew_s

2024. 08. 01. - A sportszerűtlen pofátlanság napja Párizsban

Az önmagára nagyon büszke Imane Khelif

A 2024-es Olimpia nem csak a bakihegyekkel terhes megnyitó, a mocskos Szajna miatt lesz valószínűleg emlékezetes, hanem egy olyan ökölvívó mérkőzés miatt is, aminek létre sem kellett volna jönnie. Történt ugyanis, hogy Imane Khelif az algériai kiválóság, a női ökölvívás nagy reménysége feladásra kényszerítette olasz ellenfelét. A dolog kis szépséghibája, hogy Imane Khelif biológiailag nem nő. Így ereje, izomzata, de akár ütésállósága sem a nőkre jellemző. Míg az ellenfele valóban nő volt.

Aki pedig azt hinné, hogy Imane Khelif valami titkos megoldást alkalmazott, az tévedne. Elvégezték rajta a nemi vizsgálatot, és ott meg is bukott. Az, hogy ennek ellenére a női versenyzők között léphetett a ringbe, az a szervezők, illetve a NOB egy sajátos döntése. Szerintem a lábon kihordott agyhalál nevében. Nem azért, mert Imane Khelif a magánéletben ne választhatna olyan identitást, amilyet akar, illetve olyat, amit a genetika csapongása kisorsol. Amely magánéletben, amíg nem közveszélyes, annak gondolja magát, aminek akarja, és azzal a partnerrel él, aki elviseli. Amikor azonban egy világversenyről, illetve egyáltalán, bármilyen versenyről van szó, akkor már nem a magánéletének a szentségéről van szó.

Angela Carininek pedig azért is a legnagyobb elismerésem, hogy a szervezők sportág-alázó döntése dacára egyáltalán kiállt. Bebizonyítva azt, hogy a mérkőzésen legalább egy igazi sportember megjelent a ringben. Miközben ellenfele nem a szabad identitásválasztással, hanem a sportszerűtlen pofátlansággal tüntetett. Gúnyt úzve az Olimpiából, a versenyből, a sportból. Mert a genetikai felépítéséről, a kromoszómkészletéről nem tehet. Az olyan, amit a természet kisorsolt. De az, hogy kinek, illetve hol húzódik a morál határa, az már nem igazán kromoszómatérkép kérdése.

Imane Khelif azért láthatóan nagyon büszke volt magára. Illetve arra, hogy az inkább férfias fizikumával meg tudott verni egy tisztán "XX"-nőt. Magam azt hiszem ez az a pillanat, amikor a teljes sportolói, de az ökölvívói mindenképpen, közösség kiállhatna egy kollektív bojkott-felhívással. Mindaddig, amíg Imane Khelif, vagy akár az egész algériai küldöttség kizárása nem történik meg. Különben esetleg még a szervezők is nagyon büszkék maradnak arra a rendszer-abúzusra, amit létre sikerült hozniuk, és ami valójában nem segít az biológiaitól eltérő indentitásukat megélők társadalmi elfogadottságán, hanem inkább ront rajta. Rengeteget. Mert az egybites szájtépők nem igazán foglalkoznak az esetleges interszex jelleg genetikájával, fenotípusos jellemzőivel, és hasonló árnyalatokkal.

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 07. 29. - Zárszó a párizsi nyitógálához

Perzsa Qaba
Forrás: Civilisable

Szép lassan lecseng a 2024-es Olimpia megnyitója körüli hullámverés. Így a véleményreciklátoroknak is más gumicsontok és farvizek után kell majd nézni. Nyilván lesz még néhány utánlövöldöző, aki annak ellenére meg fogja magyarázni mindenkimás helikopterségét, hogy maguk a rendezők is elismerték a féreérthető utalások nem túl szerencsés voltát. Az, hogy a kereszténységet froclizó életkép mentségére a görög mitológia froclizását hozták fel, az legfeljebb egy sajátos értelmezése a hitvilágok tiszteletben tartásának.

S noha továbbra sem gondolom, hogy az Olimpia bármely hitvilág froclizásáról kellene, hogy szóljon, azért el lehetne gondolkodni, hogy mi történt volna például akkor, ha a tízenkettőegytucat divatbemutató helyett egy a résztvevő országok hagyományos népviseletét mutatják be. A Közel-Kelet esetében az iszlám fundamentalizmus előtti korból véve az öltözetet. S ez még nem is számított volna Mohamed tanításával ellentétesnek. Ha pedig már hitvilágokba kartak belepöccinteni, akkor érdekes lett volna India, Kína, vagy a Közel Keletről a tradicionális zsidó vallás hasonló kezelése. De talán jobb is, hogy maradt a görög mitológia, és a kereszténység. Ha már a hitvilágokból kell válogatni.

Mert az említett divatbemutató után esetleg az Olimpiát is kellett volna fújnia a karakán rendezőgárdának. Már ami marad belőle.

Persze a legjobb az lett volna, ha mindenki hitét, mitológiáját tiszteletben tartják.

Andrew_s

Párizs esete az olimpiai almával

Lezajlott a 2024-es nyári Olimpia nyitóünnepsége Párizsban. A neten nagyot ment. Ha tehát a szervezők célja az volt, hogy beszéljenek róla, akkor ez bejött. Nyilván sokaknak tetszett, és miért is ne. Ugyanakkor sokaknak annyira nem tetszett, hogy csak na. Szó se róla, nekem sem. Ami nyilván sokaknak indifferens, és azt is megértem. De nem tetszett a Francia Püspöki karnak sem, és ez aztán külön kommunikációs viharokat kavart.

Nemzetközileg is, de itthon is. Például a Facebook-on is. Mely közösségi médiában a kritikák kritikája is nagyot ment olykor. A püspöki alapkritika egyébként az volt, hogy az egyik élőképet Leonardo Utolsó vacsora című festménye kigúnyolásának, és ezzel a kereszténység egyik alapmozzanata kigúnyolásának tekintették. A kritikához aztán több egyházi vezető is csatlakozott. Az ominózus jelenet az Eurosport közvetítésének 1:54:59 időpontjánál látszik.

Az, hogy ez személyesen kit mennyire sért, az nyilván magánügy. De azok reakciók, amelyek a neten megjelentek, és publicitást nyertek, már amolyan személyes közügyekké váltak. Megjelentek azok a reakciók, amelyek a kereszténységet, illetve a keresztényeket ítélték el, ha a fenti életkép mert nem tetszeni valakinek. Voltak, akik a többi vallás hasonló megjelenítését is hiányolták. Mely reakciók nyilvánvalóan sántítanak. Azon egyszerű okból, hogy az Olimpia a békés egymás mellett létezést lenne hivatva szolgálni. Így egyszerűen nem lenne helye egyetlen olyan gesztusnak sem, amely bármely vallás hívőinek sértő, gúnyolódó lehet. Ezek a gúnyolódások az Olimpiától függetlenül is a taplóságot képviselik szerintem, de az Olimpia végképpen nem a froclizás terepe kellene, hogy legyen.

Aztán megjelentek természetesen a hazai szerecsenmosdatók is. Köztük annak kasztnak a képviselői, akiknek látatlanban is minden szuper, ha elég sokan mondják, és látatlanban is mindenki idióta, akinek a véleménye nem azonos a szerintük irányadó seggből kipüfögött mainstream-mel. De találkoztam olyan megnyilvánulással is, ami külön szót érdemel. Azért is, mert a két és félezernyi megosztásból több példányban is szembejött.

No meg azért is, mert a szerző, öndefiniciója szerint, digitális tartalomkészítő. Így némi felelősségérzetet, de legalább a nyilvánvaló csúsztatások elhagyását elvárhatná a nyájas olvasó. De a nyájtalan is. Eközben... Gellai úr közöl egy festményt, és a megnyitó egy képét, ami valóban arra hasonlít. A szövege ehhez: „A referencia egyáltalán nem Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája. Ez az Istenek ünnepe Jan Harmensz van Biljert által”. Amit senki nem vitat. Mi akkor a gond? Az, hogy a vitát kiváltó pontja a nyitóünnepségnek nem az, amit Gellai úr mutogat. Az utóbbi ugyanis egy nagyjából negyven perccel utóbbi esemény. Így az említett poszt iskolapéldája annak, hogy miként kell valós tények mentén megvezetni az olvasóit. Az, hogy utána még neki áll feljebb, és leszól mindenkit, mint képzőművészetben járatlan barbárt, az már csak egy kis penészes hab a tortán.

Mintegy a Móriczka-effektus felvezetőjeként. Amelynek alapján Gellai úrnak mindenről is Orbán Viktor jut az eszébe: „De azért az elgondolkodtató, h a környezetében sincs senki aki szólt volna neki, h :"Viktor mielőtt hülyeséget mondanál, hallgass végig?" Nincs olyan a slepp között aki értene a képzőművészethez? Na ez a tragédia. Bár ha úgyvesszük, 14 év alatt annyi hülyeséget hordott össze majd annak az ellenkezőjét is, hogy már meg sem lepődöm”. Miközben én meglepődöm. Mert a lájkolók, megosztók között több olyan ember neve is felbukkan, akiből azért kinézném, hogy feltűnjék mekik: a kérdést nem Orbán Viktor, hanem a francia főpapok emelték be a kommunikációba a megnyitó kapcsán. Így az említett poszt nem csak azért érdekes, mert csúsztat, hanem azért is, mert a reakciók alapján jó példája annak is, amikor a szemellenzős előítélet minden mérlegelést felülír.

A maradék, akár költői, kérdés legfeljebb az lehetne, hogy bármely olyan rendezési elem, ami alkalmas, és kiszámíthatóan alkalmas az emberek megosztására miért kerül be egy olimpiai megnyitó műsorába? Mert az Olimpia tradicionálisan éppen az ellenkezőjéről kellene, hogy szerintem szóljon. Arról, hogy csökkentse a megosztottságot, és legalább addig, ameddig tart ne korbácsolja, hanem csillapítsa az indulatokat. De Párizsnak a jelek szerint csak ez a kicsit buggyant alma jutott. Sajnálom.

Andrew_s

Budapestnek kellene egy főpolgármester

Annak idején, még az egyetemen a KISZ-alapszervezeteket tankörönként szervezték. Alapjában véve mindenki magasról tett rá, hogy ki a KISZ-titkár, de az utolsó években, a hangulatjelentő, és jellemzésíró, személye már nem volt annyira részletkérdés. Ekkor történt, hogy a PÁRT megbízásával, és tagkönyvével, az egyik leányzót kellett megválasztani. Elsőre nem ment. A csoportfelelős tanár újabb szavazást rendelt el. Másodszorra sem ment. Végül addig ismételtette, míg mégis a kiszemelt lett a KISZ-titkár. Amit most Budapesten művelnek, az nosztalgikus hatású. Majdnem annyira, mint amikor a törpeturult megválasztatta a FIDESZ köztársasági elnöknek. Függetlenül a majdani, véglegesnek beállított, budapesti eredménytől.

Ami most a fostalicska-tologatás területén zajlik, az kérem vicc. Tragikomikum. A választók hülyének nézése. A morális csalás a jogi csűrcsavaroktól függetlenül. Mely nem most induult, hanem a választás napján. S mondok valamit. Nem is a FIDESZ-en lepődtem meg az első újraszámolás kapcsán a legjobban. Sokkal jobban meglepett az, amikor a TASZ valamelyik párizsifelelőse belenyilatkozta a Klub-rádióba, hogy a kihuzott jelöltre rakott "X" az olyan, mintha nem is létezne. Mert ő tudja. Aztán jöttek a nagyontelepata mikrofonbabeszélők, és sorra elmondták ezt a mantrát.

Holott a kihúzott jelöltre adott szavazat valójában azt jelenti, hogy a kedves választópolgártnak nincs azonosítható szándéka. Márpedig a szavazás a választó szándékának a megnyilvánulása kell, illetve kellene, hogy legyen. A saját morális olvasatomban tehát az érvénytelenített jelöltre adott szavazat eleve érvényteleníti a szavazólapot. Mert nem a szavazatszámlálók dolga kitalálni, hogy mi volt a szándéka vele. Különösen, mert ha csak bénázik, akkor kérheti a szavazólap cseréjét is. Egyébként, és legfeljebb cáfolják majd az emlékeimet, de korábban valóban ez, az érvénytelennek tekintés volt a hivatalos eljárásrend is. Most nem, és ehhez az ellenzéki jogdudorok, a moralitás megannyi bajnokai, szintén csak bólogattak. Mert ők tudják. Sőt! A szavazónál is jobban tudják. S ez a telepata képességük mit sem csorbult az első újraszámolás alkalmával sem. Az egyéb problémás eset-felvetések ellenére sem.

Ugyanakkor a szavazatokat eredetileg számlálók munkáját is semmibe veszik. Legkésőbb a mostani újraszámolással. Ugyanis eleve feltételezik, hogy az ellenérdekelt pártok megbizottjaival is bővített számlálóbizottságok úgy hülyék, ahogy vanak. Képtelenek számolni, és képtelenek odafigyelni akár egymásra is. Arra az esetre, ha eleve csalni menne valaki oda. Amihez jozzátenném, hogy 2018-ig folyamatosan részt vettem az ilyen bizottságok munkájában, de nem találkoztam tendenciózus, meggátolhatatlan, és jelzés esetén is ismétlődő csalási tevékenyéggel. Ami természetesen nem zár ki eleve semmit, de nem is valószínűsít. Személyes vélemény, tapasztalat.

Így az LMP jelöltje, és a neki igazat adó, a jog területén példát mutatni szándékozó társaság nem csak a főváros lakosságát nézi idiótának, de ezernyi ember munkáját is lenézi, ekézi, illetve ássa el. Ami a majdani jogi helyzettől függetlenül egyet biztosan jelent. Az a kampányszlogen, ami pártcsatározások, politikai verekedések helyett szakmaiságot ígért, az pont ennyit is ér. Semmit. Egy nagy vödör szart. Amin az sem változtat, hogy Karácsony sem több egy politikai gúnykacajnál. Mert ha nem így lenne, akkor nem 40-400 darabnyi, hanem 40-400 ezernyi lenne, illetve lett volna a különbség a javára. Így, miközben a vicc-ellenzéki LMP Vitézystől elmehet a politikai kukába, legfőbb ideje lenne, ha a főváros lakossága egy potens főpolgármester után nézne. Mert Karácsony sok minden, de nem az.

Andrew_s

Gulyás Gergely meg egy bit

A zuhanva száguldó, vagy száguldva zuhanó, ám talán még zuhantában is dübörgő gazdaság megtámogatására újabb sarcot találtak ki a kedves vezető gazdasági, illetve oligarchisztikus szakértői. Ami egy valamit szinte biztosan jelez. Azt, hogy baromi nagy baj van. Eközben, talán a kitaláló elmeroggyantba hazajáró szellemi maradványok áthallása miatt a legújabb sarc elnevezése is árulkodó: Védelmi hozzájárulás. A Keresztapa ajánlásával.

Bár az is igaz, hogy az ellentételezés még nem egészen keresztapai. Magyarországon mostanában nem divat az üzletek felrobbantása, illetve felgyújtása. Inkább ellenállhatatlan ajánlatokkal állnak a fondorlatosan tönkrevert szektorok szereplői elé. Miközben a bejelentett, és a védelmi pénzszedést is taglaló intézkedéscsomag részleteiben is laknak páran a pokolbéli patások közül. Mert, például azt mondják az ő szájukkal a kormány erre szakosodott bégetői, hogy a kormány fellép a háborús propaganda ellen. Niközben a kormány rámolta tele a várost háborús plakátokkal, és a kormány által felkarolt sziniizgató használt gyermeki biodíszletet a kormánypárti rendezvény háborús hisztéria-performansza kapcsán. Azonban a tudósításokból mintha kimaradt volna Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentése a fenntiek kapcsán indított vizsgálatról, és a háborús plakátolók elleni eljárásról. A pszichodráma-rendező elleni eljárásról már nem is szólva.

A tisztán védelmi pénzbehajtásra visszatérve, az egyszerű, mint a bot. A korábbi különadók megtartása mellett újabb sarcot vetnek ki a bankokra, illetve az energiacégekre. Amitől nyilván nagyon fog hízni az egybites orbanisták önbizalma. Nem mintha ők nem fizetnének majd, mint a köles, de azért sárguló szemeikben már felcsillan az örök szlogen: fizessenek a bankok. Mert az nagyon helyes. Szerintük. Apróbb szépséghiba, hogy a bankok költségeit, minden látványos rizsa dacára, a bankok ügyfelei fogják megfizetni. Azaz közvetlenül, vagy közvetve, illetve következményesen: mindenki. Az is, aki elvileg nem vesz fel sosem hitelt. Mert ha ott vásárol, ahol ilyesmit ki kell gazdálkodni, akkor fizeti. Amikor egy vállalkozásba nem száll be a bank, akkor az is fizet, aki "csak" munkahelyet veszít, illetve a fizetése jár egy helyben.

S noha ilyenkor lehet békemenetelni is a bankok ellen, a gazdaság marad egy lefele menetelő spirálban. Így a kedélyes orbanista spirálmenetben gyalogol a bányászbéka feneke alá. Mert, a tévedések elkerülésére, Magyarországnak jelenleg nem az a legnagyobb problémája, hogy a Duna medrében érkező tejet hol keverjék a Tisza medrét kitöltő mézzel. Ahogy a COVID-csomagok során már kipróbált satufék-csomagok sem igazán váltak be megoldási módszerként. Inkább azt mutatták be, hogy a COVID nyújtotta első kifogáshullámban, satufékkel megfogott gazdaság azóta sem igazán pattant vissza. Inkább csendesen pattog lefele. Mert a hatalmi rendszer fenntartása sokba kerül. Az intézményrendszer is. De azoknak a megfizetése is, akiknek menet közben jön, illetve nő meg az étvágyuk.

Az egybites orbanistáknak pedig ajánlanám a második bit felélesztését egy apró gondolatkísérlettel. Ha a teljes magyar bankszektort, valamint az energiaszektort is sikerül kézivezérelten oligarchikus kézbe terelni, akkor csökkenés várható-e az oligarchák étvágyában? Ha nem, és a teljes kézivezéreltség miatt továbbra is jól kell lakatni az illető kört, akkor azt ki fogja megfizetni? Mert az, hogy nem az Orbán-csapat belső köre, az szinte biztos. Ha sikerül a teljes magyar gazdságot egy valamikori TSz melléküzemágának a szintjére silányítani, akkor milyen ára lesz a munkaerejüknek. Mert az, hogy nem túl magas, az biztos. Ha ezen hatások nyomán az innovatív, ám éhen halni nem akaról rétegek továbbra is engednek a gazdasági exodus nyomásának, akkor milyen belső szolgáltatási szint várható a továbbiakban? Annak a társadalmi zaccnak, amelynek tagjai, akár különböző okokból, de maradnak

Andrew_s

A DK vezetője a tagság dolga

Szép lassan egy hete, hogy a jutúber, úgymond, kiosztotta Gyurcsány Ferencet. De nincs egyedül. Pottyondi Edina valószínűleg csak felült arra a farvízre, amivel most, a választások után ismét divattá vált a DK alapítójával foglalkozni.

Azóta már többen, többször kifejtették, hogy a DK elnökének le kellene mondania. Olyanok is, akiknek akár a saját portálon söprés sem állna nagyon rosszul. Mint, például, Lendvai Ildikó esetén, akinek ott van a személyes politikai múltjában a marginalizálódott MSZP. Mely pártnak szintén adhatna néhány tanácsot, hogy Horn Gyula kisebb fordulatszámmal legyen kénytelen pörögni a sírban. De az sem új, hogy egy politikusnak szimpatikusabb egy másik párttal foglalkozni, mint a sajátjával. Ahogy annak idején Botka is inkább a DK vezetőjét, mint Orbánt szerette volna leváltani.

Mindamellett, természetesen, mindenkinek szíve joga, hogy személyes véleményt formáljon bárkiről, illetve bármelyik pártról. Gyurcsány Ferencről, illetve a DK-ról is. Ez a személyes véleménye aztán megjelenhet egy cikkben, illetve a személyes döntésében a választáskor. Az utóbbi egyértelműen személyes felelősség. Az előbbi, a nyilvános megjelenés már érzékenyebb kérdés. A személyes vélemény szabadsága természetesen itt is mindaddig teljes, amíg nem ütkozik más, hasonlóan szabad véleményével. A problémákat sokszor pont az okozza, hogy olykor a véleményszabadságot kizárólagosan értelmezik. Amennyiben az egyik fél szabadsága korlátlan, míg mindenki más hülye, aki nem ért azzal egyet. S amennyiben más a véleménye, azt intézze otthon, négy fal között.

Ugyanakkor tegyük fel, hogy valaki a politikai közvélemény tömeges formálásának az igényével jelenik meg a nyilvánosság előtt. Olyan esetben, amikor valaki kifejezett politikai üzenettel szerepelt tömeggyűlésen, ezt nyugodtan feltételezhetjük. Ahogy politikai pártok tagjairól is. Ilyen esetben már az nagyon kevés lehet, hogy kiáll valaki, és gyurcsányozik egy jót. Tömeget szólít meg egy hordóról. Hiteltelenné válik, ha innen jól meghirdeti a semmit, viszont ledorongol szervezetet, pártot, pártvezetőt, amihez, illetve akihez szervezetileg semmi köze. Ha a kritizált szervezettel szemben alternatívát nem kínál, és amely szereplővel szemben nem tudja, de nem is akarja megméretni magát. S így az összes kínálata X vagy Y szidása, némi ökölrázással. Viszont a felelősségi köre már nem csak a saját fenekének a törlése, hanem az általa szervezet megmozdulás valamennyi résztvevője.

A DK kapcsán szerintem továbbra is a tagság dolga megválasztani a saját vezetőjét, vezetőségét. A szavazó döntése látszik az urnánál, a tagság döntése a pártban. Viszont senkit sem tart vissza senki, hogy alapítson egy pártot, és valós, reális alternatívát felmutatva megméresse magát egy választáson. Ilyen egyszerű.

Andrew_s

Donald Sutherland lepörgette az életfilmet

Kiefer Sutherland jelentette be a nagyobb nyilvánosságnak édesapja halálhírét. A hír koppant, és a visszhang még sokáig fog ide-oda bolyongani. Hiszen alig van talán olyan moziban, TV-ben filmet látott ember, aki ne találkozott volna Donald Sutherlanddal valamelyik szerepben. Háborúsban, horrorban, bármiben. Szinte bármiben.

S amiben játszott, azt meg tudta emelni. Szerintem. Melyre példaként hoznám a már idősebb színész alakítását abban a filmben, mely hazánkban „A parazita” címmel futott (eredeti cím: The Puppet Masters). A filmet valószínűleg nem a világ legjobb scfi-fi filmjeit felsorakoztató listában fogjuk megtalálni. Talán azért sem, mert az alapmű negyven évvel előzte meg a filmet, és az sem mondanám Robert A. Heinlein legkiemelkedőbb alkotásának. De minkét „kategorizálás” szubjektív. Ahogy, nyilván, a színészek megítélése is. Mégis kiemelném az öregurat, mert Donald Sutherlandon látszik, hogy együtt tudott élni a karakterrel. Így, amikor a már fertőzött ember „ottfelejti” a korábban mindig használt botját, és ezzel lebuktatja magát, szinte leugrik az alakításból, hogy amíg csak szikrányi lehetőséged van, addig irányítsad a történést.

Most eljött az a pont az életében, amikor már nem tudta, és amely ponttól már odafentről nézi a világ nagy műtermében a mindennapok forgatókönyvét. Mi pedig emlékszünk Vernon L. Pinkley-re, Csodabogárra, „Sólyomszem” Pierce-re, Andrew Nivens-re, és a többiekre. Mindazokra, akik bőrébe bújva okozott maradandót a filmtörténelemben.

Andrew_s

Demagógisztáni Napló - Máltai Szeretetcsomag Böröcznek?

A választások előtt, még májusban vált publikussá, hogy a Máltai Szeretetszolgálat börtönt ketdett üzemeltetni az 1. kerületben. Mert mi mást lehetne mondani arra, hogy egy 77 férőhelyes intézménybe 840 embert zsufolnak be. Bejelentve minden esetre annyian voltak. Amennyiben a 77 férőhelyes idősek otthonába 840 ember volt bejelentve.

Azért a helyi jegyző véleménye, érdekes lenne, akár magánvéleményként is, abban a kérdésben, hogy hány embert találtak volna ott, ha megpróbálják a valós tartózkodási helyet ellenőrizni. Különösen annak a fényében, hogy maga a Máltai Szeretetszolgálat nyilatkozott arról, hogy ezek az emberek még véletlenül sem laknak ott, ahol hivatalosan tartózkodnak.

De Böröcz László véleménye sem lenne érdektelen, aki a választási névjegyzékből egyébként ellenőrizhető létszám, és annak venezuelai vendlégekkel való duzzasztását „színvonaltalan uszításnak” minősítette. A menekültekkel szemben. Mely státusszal kapcsolatban még emlékezhetünk a tényleges uszításra 2015-ből. Arra, amit a kormánypárt művelt. Az a kormánypárt, amelynek jelöltje az a Böröcz László, aki most minősítgetett. Mintegy illusztrálására annak, hogy az, aki a golyók elől menekül, de továbbállna, az megvetetendő. Mert nem alkalmas szavazónak.

Ami az eredményeket illeti, nekem úgy rémlik,hogy a feldolgozottságnak volt olyan pontja, amikor nem Böröcz vezetett. Ha ez igaz, akkor érdekes lenne tudni, hogy mely szavazatszámláló bizottság adatai billentették át legjelentősebben a trendet. Mert kínos lenne, ha az ominózus otthon körzete lenne ez. De érdekesek a számok is. A korábbi választást 121 szavazattal nyerte V. Naszályi. Most 463 szavazattal maradt alul. Természetesen semmi nem garantálja, hogy mindenki ugyanúgy szavazzon, mint 5 évvel ezelőtt, de a ledolgozott hátrány, illetve a kapott előny összesen mégis csak beleesik a címnepper-keretbe.

Böröcz László pedig könnyen lehet, hogy ezt kapta ajándékba a Máltai Szeretetszolgálattól. Így nem csak az lehet érdekes, hogy melyik szavazókör billentett a választáskor, hanem az is, hogy a Máltai Szeretetszolgálat mennyi támogatást fog kapni ezt követően. Akár a polgármestertől, akár a gazdájától.

Andrew_s

Orbán + Fidesz == Rettegéspolitika

Akar háborút a fene. De nem kicsit vicces onnan hallani a háborús rettegésmaszlagot, mely irányból már harcoltak, azaz háborúztak, minden ellen. Brüsszel ellen, bevándorlás ellen, Soros ellen, az infláció ellen, a klotyópapír ellen, és leginkább a józan ész ellen.

Ergo, aki a Fideszre, és annak a szatellit szervezeteire, illetve a szélsőjobbra szavaz, az valójában nem a békére, hanem a háborús retorikára, a közösségi félelemkeltésre, a társadalom megfélemlítésére szavaz.

Nem vitatva természetesen, vannak olyan szellemi mazochisták, akiknek pont ez hiányzik. Mert ők rettegni akarnak. Valamint azoknak is hiányozhat, akik rettegésben akarnak tartani másokat. Az utóbbi hominid biomasszák viszont elfeledkeznek arról a történelmi tanulságról, hogy nem minden névsort ezek olvasnak mindig. Nem egyszer ők kerülnek a lista másik oldalára. Oda, ahol a vádlottak, a megvetettek, a történelem söpredékei vannak.

Andrew_s

Gondolatok a lenézésiparos fórumvigéceknek

A kínai elnök látogatása, noha erős a gyanúm, hogy nem elsősorban a magyarok miatt jött Európába, derekas hullámokat vert. Akár okkal is. Miközben a közösségi, de talán nem csak a közösségi médiában derekesan felvonultak a megvetés, a lenézés azon fotelhuszárai, akik megrekedtek valahol az idősíkok között. A reakciókról megy olyan, talán nem is magasan jegyzett filmek jutottak eszembe, mint amilyen a "Függetlenség napja" második része.

De menjünk sorjában, és akár vállaltan elnagyoltan is. A Kínát jellemző hatalmi berendezkedést nem kell szeretni, de ettől még van. A kínai politikát sem kell szeretni, de ezt aligha a közösségi média hazai hanagdói fogják megváltoztatni. Az adottságok sorába meg nyugodtan besorolható az a színvonala kínai technológiának, amitől a jelek szerint csokicsíkosnak látszik az amerikai alsónaci. Mely utóbbi tényező a fórumhuszárok egy részét ugyan nem érinti meg, de annál vaskosabb leszólásokat képesek ugyanezek megereszteni.

Vegyük sorra a sztereotípiák egy részét. A kínaiak mindent lopnak. Nincs önálló kínai innováció a fejlesztésekben. A kínai termékek gagyik, és alantas minőségűek. Kiegészítve olykor a gyarmatbirodalmak szlogenjeivel az elnyomottak számára. Az utóbbival azért nem nagyon érdemes foglalkozni, mert a mögötte alig megbúvó rasszizmussal minek. De ami a technológiát illeti, az egy másik kérdés. S próbáljuk is meg kettészálazni a kérdéskört. A visszafejtéses reprodukció nem kínai szabadalom. Valószínűleg azóta létezik, amióta konkurenciaharc létezik. Azt is kár lenne vitatni, hogy a kínai technológiai iparban sem volt valószínűleg ritka.

S itt jön a film. Az említett filmben megjelennek az idegen technológián alapuló eszközök. Fegyverek, védőpajzsok. Tegyük fel, hogy valami hasonló folyamat lezajlik a valóságban is. Az emberek megszerzik egy magasabb szintű technológia néhány darabját. Választhatják azt az utat, hogy szentélyt melnek neki, és odajárnak imádkozni hozzá. De választhatják azt is, hogy megpróbálják szétszadni, elemezni, megérteni, megismerni a működését, majd lemásolni. Másolás? Az. De közben baromi sokat kell tanulni. Felkell nőni a feladathoz, és a képviselt technológiai szinthez. A másoló belépési pontja tehát az adott technológia és nem a pattintott szakóca szintje. Onnan meg csak egy lépés lehet az előzés.

Kína sok mindent másolt? Valószínűleg. De tegyük fel, hogy közben tanultak is. Netán javítottak is, fejlesztettek is. Megtehették? Szerintem meg. Ha pedig a Nyugat piaci, és politikai, pánikreakcióit nézem, akkor esetleg nem csak szerintem.

Andrew_s

Magyar Péter innovációja a celofán

Folyamatosan hallom, hogy roppant módon magyarázzák a "Magyar Péter"-jelenséget. Holott, szerintem, elég egyszerű a történet. Magyar Péter láthatta, mert nem titok, hogy Orbán több korábbi szólama termékeny talajra hullt. Ezeket kimazsolázta. Majd átcsomagolta.

Magyar Péter legnagyobb politikai innovációja tehát annak a bemutatása, hogy egy karakán szónok miként tudja celofánba csomagolni azt a kutyagumit, ami Orbán száján is ki szokott volt esni annak idején. A celofánra meg ráragasztott egy irizáló matricát, hogy mindenki, aki leginkább csak egy új vezérre vágyik, azt lássa, amit szeretne.

Az, hogy alapvetően nem a Fidesz támogatottsága csökken, az legfeljebb azt jelzi, hogy az ellenzéki bázis nenm kis része valójában csak másik fenékre, és nem más értékre vágyik. Miközben teljesen megfelel rendpártiság, a vezér-kultusz, és mindazok az idológiai alapvetések, amit löncsiánusok, a dogmatikus konzerv-konzervatívok kínálnak. S ami alapvetően nem több, mint a diktatúrák, a személyi kultuszok ideológiai bázisa.

Magyar Péter kínálata, akár más néven, egy olyan Fidesz, amiről a legmegkülönböztetőbb jegyként annyit tud mondani, hogy nem lopnak. Természetesen ez is valami. Azonban diktatúrákkal általában nem az a baj, hogy mennyit lop a diktátor. Az egy mellékhatás.

A személyi kultusszal, és a rákapcsolt diktatúrával, a diktatúrák korlátozó volta a probléma. Az, hogy lényegileg kiiktatja azt a szélesebb bázison "lejátszható" vezetőváltást, ami minden hordában biztosítja a progressziót. Akkor is, ha a hordát társadalomnak becézzük.

Azpnban a kutyaszar átcsomagolása, bár díszesebb külsőt nyújt, nem progresszió. Miközben az továbbra is büdös.

Andrew_s

Sulyokrendülés

Sulyok Tamás kinevezésekor a kérdések egyike lehetett a viszonya az antiszemitizmushoz. Nem azért, mert visszamenőleg tehetne arról, hogy az apja mit tett, mit nem tett, mit írt, vagy mit nem írt. Azonban a beiktatásakor még elhatárolódhatott volna attól, amit a kedves papa képviselt. A zsidók megfosztását a vagyonuktól, majd az életüktől is. Erre a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából még egyszer lehetőséget kapott.

Élni azonban elég fékezett habzással élt ezzel a lehetőséggel. A hírösszefoglalók minden esetre nem ettől hangosak. Miközben, természetesen, nem egy olyan hagymás, vagy hagymázas magánszámot hiányolok, mint azt, amihez hasonlót Pokorni Zoltán adott elő. Annál azonban egy kicsit erősebbet, mint azt, hogy „Megrendített, amiket apámról a nyilvánosságban az elmúlt hetekben hallottam”. Mert ízlelgessük ezt a kijelentést egy cseppet.

Az első nekifutásra is látszik, hogy az elhatárolódáshoz szükséges szembenézés meg sem fordult a fejében. Elvégre nem az elkövetett tettek rendítették meg, hanem a kiderülésük. Az, hogy hallott róluk. A nyilvánosságban. Mert ha zárt körtben hall róla, akkor talán meg sem rendül. Ennek fényében éppen az általa kifogásolt Janus-arcú megközelítést demonstrálja az a kijelentése, hogy „A múltat, a személyes múltamat is vállalva hajtok fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt”.

Mert ez a főhajtás elég álságos úgy, hogy a személyes, és eléggé kétfenekű megrendülése az, amire csak futja egy köztársasági elnöktől. El nem határolódva sem a múlt bűneitől, sem a jelen szélsőjobboldalától.

Nem kizárva persze azt sem, hogy az utóbbitól már csak azért sem határolódhatott volna el, mert szavazatokat vett volna el a vezérétől. Ha bekövetkezett volna egy markáns szembefordulás a szélsőjobbal, neonácikkal, újfasisztákkal. Ez a szembefordulás érdekelt volna a szélsőséges eszmékkel. Sulyok megrendülése már csak azért sem, mert ez az emléknap nem róla, nem az apjáról szólt. Hanem azokról a százezrekről, akiket megöltek az apja által is képviselt eszmerendszert követő társadalmi hulladékok.

Andrew_s