Gulyás Gergely meg egy bit

A zuhanva száguldó, vagy száguldva zuhanó, ám talán még zuhantában is dübörgő gazdaság megtámogatására újabb sarcot találtak ki a kedves vezető gazdasági, illetve oligarchisztikus szakértői. Ami egy valamit szinte biztosan jelez. Azt, hogy baromi nagy baj van. Eközben, talán a kitaláló elmeroggyantba hazajáró szellemi maradványok áthallása miatt a legújabb sarc elnevezése is árulkodó: Védelmi hozzájárulás. A Keresztapa ajánlásával.

Bár az is igaz, hogy az ellentételezés még nem egészen keresztapai. Magyarországon mostanában nem divat az üzletek felrobbantása, illetve felgyújtása. Inkább ellenállhatatlan ajánlatokkal állnak a fondorlatosan tönkrevert szektorok szereplői elé. Miközben a bejelentett, és a védelmi pénzszedést is taglaló intézkedéscsomag részleteiben is laknak páran a pokolbéli patások közül. Mert, például azt mondják az ő szájukkal a kormány erre szakosodott bégetői, hogy a kormány fellép a háborús propaganda ellen. Niközben a kormány rámolta tele a várost háborús plakátokkal, és a kormány által felkarolt sziniizgató használt gyermeki biodíszletet a kormánypárti rendezvény háborús hisztéria-performansza kapcsán. Azonban a tudósításokból mintha kimaradt volna Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentése a fenntiek kapcsán indított vizsgálatról, és a háborús plakátolók elleni eljárásról. A pszichodráma-rendező elleni eljárásról már nem is szólva.

A tisztán védelmi pénzbehajtásra visszatérve, az egyszerű, mint a bot. A korábbi különadók megtartása mellett újabb sarcot vetnek ki a bankokra, illetve az energiacégekre. Amitől nyilván nagyon fog hízni az egybites orbanisták önbizalma. Nem mintha ők nem fizetnének majd, mint a köles, de azért sárguló szemeikben már felcsillan az örök szlogen: fizessenek a bankok. Mert az nagyon helyes. Szerintük. Apróbb szépséghiba, hogy a bankok költségeit, minden látványos rizsa dacára, a bankok ügyfelei fogják megfizetni. Azaz közvetlenül, vagy közvetve, illetve következményesen: mindenki. Az is, aki elvileg nem vesz fel sosem hitelt. Mert ha ott vásárol, ahol ilyesmit ki kell gazdálkodni, akkor fizeti. Amikor egy vállalkozásba nem száll be a bank, akkor az is fizet, aki "csak" munkahelyet veszít, illetve a fizetése jár egy helyben.

S noha ilyenkor lehet békemenetelni is a bankok ellen, a gazdaság marad egy lefele menetelő spirálban. Így a kedélyes orbanista spirálmenetben gyalogol a bányászbéka feneke alá. Mert, a tévedések elkerülésére, Magyarországnak jelenleg nem az a legnagyobb problémája, hogy a Duna medrében érkező tejet hol keverjék a Tisza medrét kitöltő mézzel. Ahogy a COVID-csomagok során már kipróbált satufék-csomagok sem igazán váltak be megoldási módszerként. Inkább azt mutatták be, hogy a COVID nyújtotta első kifogáshullámban, satufékkel megfogott gazdaság azóta sem igazán pattant vissza. Inkább csendesen pattog lefele. Mert a hatalmi rendszer fenntartása sokba kerül. Az intézményrendszer is. De azoknak a megfizetése is, akiknek menet közben jön, illetve nő meg az étvágyuk.

Az egybites orbanistáknak pedig ajánlanám a második bit felélesztését egy apró gondolatkísérlettel. Ha a teljes magyar bankszektort, valamint az energiaszektort is sikerül kézivezérelten oligarchikus kézbe terelni, akkor csökkenés várható-e az oligarchák étvágyában? Ha nem, és a teljes kézivezéreltség miatt továbbra is jól kell lakatni az illető kört, akkor azt ki fogja megfizetni? Mert az, hogy nem az Orbán-csapat belső köre, az szinte biztos. Ha sikerül a teljes magyar gazdságot egy valamikori TSz melléküzemágának a szintjére silányítani, akkor milyen ára lesz a munkaerejüknek. Mert az, hogy nem túl magas, az biztos. Ha ezen hatások nyomán az innovatív, ám éhen halni nem akaról rétegek továbbra is engednek a gazdasági exodus nyomásának, akkor milyen belső szolgáltatási szint várható a továbbiakban? Annak a társadalmi zaccnak, amelynek tagjai, akár különböző okokból, de maradnak

Andrew_s