Párizs esete az olimpiai almával

Lezajlott a 2024-es nyári Olimpia nyitóünnepsége Párizsban. A neten nagyot ment. Ha tehát a szervezők célja az volt, hogy beszéljenek róla, akkor ez bejött. Nyilván sokaknak tetszett, és miért is ne. Ugyanakkor sokaknak annyira nem tetszett, hogy csak na. Szó se róla, nekem sem. Ami nyilván sokaknak indifferens, és azt is megértem. De nem tetszett a Francia Püspöki karnak sem, és ez aztán külön kommunikációs viharokat kavart.

Nemzetközileg is, de itthon is. Például a Facebook-on is. Mely közösségi médiában a kritikák kritikája is nagyot ment olykor. A püspöki alapkritika egyébként az volt, hogy az egyik élőképet Leonardo Utolsó vacsora című festménye kigúnyolásának, és ezzel a kereszténység egyik alapmozzanata kigúnyolásának tekintették. A kritikához aztán több egyházi vezető is csatlakozott. Az ominózus jelenet az Eurosport közvetítésének 1:54:59 időpontjánál látszik.

Az, hogy ez személyesen kit mennyire sért, az nyilván magánügy. De azok reakciók, amelyek a neten megjelentek, és publicitást nyertek, már amolyan személyes közügyekké váltak. Megjelentek azok a reakciók, amelyek a kereszténységet, illetve a keresztényeket ítélték el, ha a fenti életkép mert nem tetszeni valakinek. Voltak, akik a többi vallás hasonló megjelenítését is hiányolták. Mely reakciók nyilvánvalóan sántítanak. Azon egyszerű okból, hogy az Olimpia a békés egymás mellett létezést lenne hivatva szolgálni. Így egyszerűen nem lenne helye egyetlen olyan gesztusnak sem, amely bármely vallás hívőinek sértő, gúnyolódó lehet. Ezek a gúnyolódások az Olimpiától függetlenül is a taplóságot képviselik szerintem, de az Olimpia végképpen nem a froclizás terepe kellene, hogy legyen.

Aztán megjelentek természetesen a hazai szerecsenmosdatók is. Köztük annak kasztnak a képviselői, akiknek látatlanban is minden szuper, ha elég sokan mondják, és látatlanban is mindenki idióta, akinek a véleménye nem azonos a szerintük irányadó seggből kipüfögött mainstream-mel. De találkoztam olyan megnyilvánulással is, ami külön szót érdemel. Azért is, mert a két és félezernyi megosztásból több példányban is szembejött.

No meg azért is, mert a szerző, öndefiniciója szerint, digitális tartalomkészítő. Így némi felelősségérzetet, de legalább a nyilvánvaló csúsztatások elhagyását elvárhatná a nyájas olvasó. De a nyájtalan is. Eközben... Gellai úr közöl egy festményt, és a megnyitó egy képét, ami valóban arra hasonlít. A szövege ehhez: „A referencia egyáltalán nem Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája. Ez az Istenek ünnepe Jan Harmensz van Biljert által”. Amit senki nem vitat. Mi akkor a gond? Az, hogy a vitát kiváltó pontja a nyitóünnepségnek nem az, amit Gellai úr mutogat. Az utóbbi ugyanis egy nagyjából negyven perccel utóbbi esemény. Így az említett poszt iskolapéldája annak, hogy miként kell valós tények mentén megvezetni az olvasóit. Az, hogy utána még neki áll feljebb, és leszól mindenkit, mint képzőművészetben járatlan barbárt, az már csak egy kis penészes hab a tortán.

Mintegy a Móriczka-effektus felvezetőjeként. Amelynek alapján Gellai úrnak mindenről is Orbán Viktor jut az eszébe: „De azért az elgondolkodtató, h a környezetében sincs senki aki szólt volna neki, h :"Viktor mielőtt hülyeséget mondanál, hallgass végig?" Nincs olyan a slepp között aki értene a képzőművészethez? Na ez a tragédia. Bár ha úgyvesszük, 14 év alatt annyi hülyeséget hordott össze majd annak az ellenkezőjét is, hogy már meg sem lepődöm”. Miközben én meglepődöm. Mert a lájkolók, megosztók között több olyan ember neve is felbukkan, akiből azért kinézném, hogy feltűnjék mekik: a kérdést nem Orbán Viktor, hanem a francia főpapok emelték be a kommunikációba a megnyitó kapcsán. Így az említett poszt nem csak azért érdekes, mert csúsztat, hanem azért is, mert a reakciók alapján jó példája annak is, amikor a szemellenzős előítélet minden mérlegelést felülír.

A maradék, akár költői, kérdés legfeljebb az lehetne, hogy bármely olyan rendezési elem, ami alkalmas, és kiszámíthatóan alkalmas az emberek megosztására miért kerül be egy olimpiai megnyitó műsorába? Mert az Olimpia tradicionálisan éppen az ellenkezőjéről kellene, hogy szerintem szóljon. Arról, hogy csökkentse a megosztottságot, és legalább addig, ameddig tart ne korbácsolja, hanem csillapítsa az indulatokat. De Párizsnak a jelek szerint csak ez a kicsit buggyant alma jutott. Sajnálom.

Andrew_s