Ennyi volt az Omega

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Forrás: hir24.hu

A felcsúti Omega-koncert közel egy hónapja foglalkoztatja a média erre fogékony szegmensét. Na jó, magam is írtam róla. Mentségem lehet talán, hogy egyszer régen a Kertészeti Egyetem klubjában rendeztem. Közelről látva az akkori ifjúságot és az akkori ifi-szórakoztatás néhány könnyűzenei eseményét.

Még mielőtt némelyik zenészről kiderült volna, hogy lakodalmas UFO-hívő, ügynök, vagy csak szimplán tehetségtelen. Mely utóbbit az Omega kapcsán senki nem állította. Annak idején telt-házas koncerteket tartottak. Ráadásul egy stadionban, a Kisstadionban. Ráadásul úgy, hogy nem kellett a koncert telt házához Kádár János személyes ajánlása. Igaz, a stadiont sem a Kádár-villa kertjének végében húzták fel. De az akkor volt. Most meg most van. Most a stadionépítések korszakát éli Orbánia. Felcsúton pedig az Omega-koncertet élte túl a stadion. A koncertről közzétett képek alapján ez korántsem lehetett nagy kihívás a stadion számára. S nem azért, mert a Vezér nem utazott haza a jeles alkalomra, és azért sem, mert esetleg levetítettek egy froclivideót. Amit vagy lenyomtak, vagy nem. Az említett vetítés ugyanis nem látszik a hivatalos fotó-riport képein.

Az ami látszik az végső soron tényleg inkább hasonlít valami stadion-piknikre, mint egy nagy hírű együttes koncertjére való feszült várakozásra. Amire persze lehet azt mondani, hogy órákkal a koncert előtt mit is lehetne várni. De egyrészt gyanítom, hogy a képek nem sokkal a koncert előtt készülhettek, másrészt még emlékszem a Villányi úton várakozó tömeg egykori hangulatára. Amire talán még a jelen koncert látogatói is emlékezhettek. Ami nem baj, hiszen az Omega sok szempontból a múlt. Ráadásul egy olyan múlt, ami iránt akár nosztalgiával is viseltethetnének sokan. Ami önmagában is garantálhatott volna egy telt házat. Ami Budapesten talán össze is jött volna. De annak idején maga Benkő László mondta, hogy Felcsútnál semmi sincs közelebb Budapesthez. Még Budapest sem. Ugyanakkor a szellősen piknikezőkről képek minden közvélemény-kutatásnál jobban jelzik azt, ami már évekkel korábban nyilvánvaló volt. Azt, hogy amennyiben nincs a látogatás irányába ható nyomás, és az embereknek a saját költségükből kellene termékenységrítust tartani a vezér tiszteletére, akkor igen korlátos az érdeklődés.

Az erősen fékezett habzás különben koncert közönségképein is jól látszik. A néhány csápolgató koncertlátogató körüli nem túl nagy zsúfoltságban elég sok unott arcot látni. Olyan arckifejezéssel, ami inkább illene a koncertre kivezényelt közmunkáshoz, mint egy nagy magyar együttes vérpezsdítő koncertjére érkezett, csak erre váró tömeg-elemhez. Márpedig az, aki valamikor egy-egy rock-koncertet látott, az pontosan tudhatja, hogy a képek által sugallt valóság mit takar. Különösen, ha esetleg arra is gondolunk: nem a legkirívóbb képek kerültek be a tudósításba. A stadion küzdőterére akár széksorokat is berakhattak volna. A tömegképzettnek csak használt volna. Az esetleg névre szóló, számozott helyek alapján pedig a renitens távolmaradók is fülön csíphetőek lennének. Akik számára I. Feltsuthy Orbán Viktor stadionja smafu.

De a miniszterelnök cikizése nélkül is pontosan tudható: ez a koncert, ilyen látogatottsággal és ilyen lapos hangulattal egy hatalmas zakó. Bukás a szervezőknek, de bukás az Omegának is. Mint együttesnek. Függetlenül attól, hogy nyilván van az a pénz, amiért az anyagilag talán nem is annyira rászoruló együttes elmegy bazseválni. Mert anyagilag aligha volt ráfizetés az Omega számára a koncert. Az együttesre, a Felcsúton fellépőkre ezek után meg kár több szót pazarolni. Beégtek az előzetes nyilatkozatok során, és leégtek, mint fellépők.

Az egykor híres Omega legfeljebb hírhedt maradt. Ennyi volt.

Andrew_s

A Halhatatlan asimovi kritika

Vannak a tudományos fantasztikus irodalomnak olyan gyöngyszemei, amelyeket időről időre érdemes elolvasni. Elfogultan azt mondanám, hogy el kell olvasni. Még elfogultabban azt, hogy kötelező olvasmánnyá kellene tenni. De ez utóbbi pont azt az értékét rontaná el ezeknek a műveknek, ami miatt időről időre el kellene olvasni. Azt, hogy mindig újabb oldalukkal fordulhatnak az olvasó felé.

Ami nyilván kor kérdése is. Az olvasóé éppen úgy, mint azé a koré, amelyben születtek, illetve amelyben olvassák. S ha már a korokról szó esik, akkor essen szó a fenti keretek közé mindenképpen beférő egyik korai Asimov-műről, amely hazánkban „A Halhatatlanság halála” címen jelent meg. Nem is egyszer. Legelőször a „Kozmosz fantasztikus könyvek”, legutóbb a „Galaktika Fantasztikus Könyvek” sorozatban. Legelső magyar nyelvű kiadása kicsit csalóka lehet azoknak, akik ismerik Isaac Asimov munkásságát. A hazai könyvkiadásban, 1969-ben, ugyanis megelőzte egy másik, lényegesen ismertebb mű, az Alapítvány-trilógia megjelenését (1971). Holott a szerző egyik későbbi könyvéről van szó (The End of Eternity - 1955). Amely körülmény csak annyiban érdemel szót, hogy a „A Halhatatlanság halála” végjátékában megjelenik a Galaktikus Birodalom, mint az általunk élt valóságokhoz tartozó fejlődési állapota az emberi társadalomnak. Annak a társadalomnak, amely a kötet keletkezésekor, az 1950-es években, nem egészen a galaktikus szintű társadalmasodással volt elfoglalva az emberiség. Alig egy évtizeddel túlélve egy birodalmi ambíciókkal fűtött diktátor gerjesztette háborút, és bősz megmondó-emberekkel bőséggel ellátva. Olyanokkal, akik mindegyikének biztos receptje volt az emberiség minden társadalmi problémájára.

Annyira, hogy ennek jegyében nem egy könyv kötött ki évtizedekre, vagy akár örökre az kiadói, illetve cenzori asztalfiókok mélyén. Ismerve az akkori viszonyokat sok szempontból talán meglepő, hogy birodalmasodás igen erős kritikáját megfogalmazó, és minden birodalom, különben törvényszerű, spontán lebomlását vizionáló Alapítvány-trilógia miként jelenhetett meg egy proto-birodalomi jellegeket mutató országban. De talán még nagyobb varázslat, hogy „A Halhatatlanság halála” miként jelenhetett meg egy poszt-sztálini személettől sem igazán mentes országban. Lehet feltételezni, hogy a „cenzor” nem értette. De valószínűbb, hogy értette, és egyfajta szelepnek gondolta. Bízva abban, hogy az olvasók jó része nem érti meg azt a kritikát, amit Asimov beleszőtt a különben fordulatos kalandregényként is kellemesen olvasható kötet soraiba.

Az alaptörténet viszonylag egyszerű. Az időutazás tény, de használatát a Halhatatlanok tartják felügyelet alatt. Energiaigényét a majdan szupernovává robbanó Nap detonációja fedezi. Az energia tehát nem számít. Az emberek sem igazán. Mígnem jön egy Technikus, aki beleszeret egy lányba, és ennek oltárán feláldozza az egészet. Megszüntetve az időutazást. Pont. Ennyi. Lehet a fülszövegre lapozni, és letenni a kötetet. Megérkezve a vonattal oda, ahova az utazás elején kezünkbe vettük a könyvet. Legfeljebb az, aki mostanság olvassa, esetleg mosolyog magában azokon a pontokon, ahol a mára idejétmúlt informatikai technológiáról olvas, vagy kétségei támadnak annak a giga-paradoxonnak a hatására, amivel Asimov tulajdonképpen lezárja kötetet. S ami tulajdonképpen a szerzőt sem igazán elégíthette ki, mert az időutazás a későbbiekben nem igazán kerül elő a művekben. Még akkor sem, ha olykor, érintőlegesen előbukkan (például „Kavics az égben” című könyv alaphelyzetében).

A magyar filmgyártást is megihlető műben, amelyben végül megszünteti Asimov a időutazásokat felügyelő szervezetet, azonban éppen a szervezet, a „Halhatatlanság” az, amely a kritika eszköze. A szervezet, amely lenyúl olyan technológiákat, művészeti alkotásokat, tudományos eredményeket, könyveket, amelyeket aztán kiiktat az aktuális Valóságból. Abból, amelyben a világot század-századokig modellezik, kiszámítják, és módosítják. A módosítások előkészítői a szenvtelen Megfigyelők, kiszámítói a számok világába zárt Kalkulátorok, és végrehajtói a mindenki által egyébként megvetett Technikusok. A rendszer pedig úgy működik, mint egy szekta. Egy időn kívüli szekta, amely olykor durván, de legtöbbször csak mikrováltoztatásokkal manipulálja a történelmet. A „legfőbb jó” jegyében. Kizárólag az emberiség érdekében. Végső soron éppen úgy a szeretet diktatúrájának egyfajta kifacsart értelmezése alapján, ahogy nem egy egyház, illetve vallási szekta is működik. Még akkor is, ha nem eretnek-égetéssel, hanem valóságváltoztatásokkal igyekszik lenyesegetni mindent, ami kilóg a középszer langyosan megszokott posványából.

Abból, ami a biztos, valós kihívásoktól mentes környezetet biztosítja a fejlődésében megrekesztett, a társadalmi és tudományos fejlődésében pangásra, majd lassú kihalásra ítélt emberiségnek. Légy középszerű, hidd a lapos Földet, ne ugrálj, és békésen iddogálhatsz a napi robot után. Hirdette az egyház az embereknek. Légy középszerű, ne foglalkozz űrutazással, a neked nem való technológiákkal, és talán békén hagyunk. Hirdeti a Halhatatlanság a Valóságok társadalmainak. Légy középszerű, hidd el amit a politikusok mondanak, ne foglalkozz azzal, amit tesznek, és cserébe nem tűnsz el, mint a szomszédod.

Asimov a maga regényében megszünteti ezt a szervezetet, és ennek során világosan megfogalmazza a kritikát minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely külső manipulációkkal gátolja a belső fejlődést. Még akkor is, ha regényeiben újra és újra felbukkan ez a vonulat. Időutazók itt, a birodalmi történelmet felügyelő mentalisták a Második Alapítványban, vagy akár az emberiség érdekében, a Nulladik törvénytől hajtott robotok. Az asimovi életműben rendre győz a sosem lezárt fejlődés, melyben, nyilvánvalóan, Isaac Asimov is hitt. A Valóságban...?

A Halhatatlanság halála

Isaac Asimov

Galaktika Fantasztikus Könyvek

ISBN: 9786155158711

Kiadás éve: 2014

Andrew_s

Pintér-rabszolgák! Sorakozó! Fogadás széljobbról!

A belügyminiszter nem mindig van a figyelem középpontjában, és ez bizony néha nagyon ártalmas lehet. Talán ez zavarhatta meg, a meleg mellett Pintér Sándor beépített áramköreit. De lehet, hogy az Index munkatársait. Nézőpont kérdése.

Az egyik oldalon ugyanis miért ne hihetnénk el, ha egy nem túl sokat emlegetett miniszter némi közfigyelemre vágyik. Ez igenis kijár neki. Mert igazán disznóság, hogy a vezért minden egyes önkéntelen tikk-jéről külön tudósítás olvasható. Részletes elemzéssel abban az irányban, hogy igazán ideje lenne megkérdeznie orvosát és gyógyszerészét. Legalább egy média-szakmunkásnak. Arról, hogy miért is nem lehet semmit tudni a miniszterelnök mentális állapotáról, és az azt övező pletykákról. Szóval! Lehet, hogy Pintér Sándor csak ült bánatosan, és mélázott a belügyminiszterek sanyarú sorsán. Amikor már egy fene gárdamegmozdulás sincs, ami kapcsán kiküldhetné a legényeket. Biztosítani a gárdát. Esetleg valami Gyöngyöspatához hasonló esemény alkalmával a lakosságot arról, hogy két hét alatt itt minden rendben lesz.

S akkor, talán a miniszterelnök plakátkampányából is ihletet merítve, bevillant a régóta dédelgetett ötlet a közmunka-táborok létrehozásáról. Amelynek képzete legelőször közel két éve villant be egy pintéri nyilatkozat visszhangjaként. Amikor a közmunkában látta annak a lehetőségét, hogy minden munkaképes ember álljon neki közmunkában gondolkodni. Amelyről a belügyminiszter gondoskodna. Elvégre a tényleges hatalom jó része, a belügyi apparátus egy általa felügyelt szervezet kezében és gumibotjában van. S annak igazolására, hogy Pintér Sándor nem beszél a levegőbe, még ugyanabban az évben, 2013-ban megszórta kitüntető figyelme forintokban is mérhető jutalmával a közmunkások robotoltatásában sztahanovista eredményeket elérő önkormányzatokat. Az tehát, hogy Pintér Sándor a szívén viseli, és teljesen magáévá tette Orbán Viktor elveit az unortodox workfare-ről, korántsem újdonság. Így az a törvényjavaslat, mellyel talán az iránta tanúsított lanyhuló figyelmet kívánta kicsit felpiszkálni korántsem minden előzmény nélküli.

Ezért kicsit meglepő volt az Index-en azt olvasni, hogy: „Meglepő törvényjavaslattal állt elő Pintér Sándor belügyminiszter”.Valójában talán az lett volna meglepő, ha előbb utóbb nem rukkol elő valamivel, amellyel megzsarolja, illetve kényszeríti az egzisztenciálisan kiszolgáltatott munkavállalókat. Az ugyanis aligha tekinthető másként, hogy még a különben legfeljebb a kormányzatilag asszisztált éhen-döglést szolgáló közrabszolgaságot is elvenné attól, aki nem hajlandó elviselni a legmegalázóbb körülményeket is, és felmond egy munkahelyen. Gyakorlatilag egyfajta hűbérbirtokká téve a cégeket és feudális jussá téve a munkáltatói állapotot. Mert közmunkára nyilvánvalóan azok szorulnak, akik olyan területein élnek az országnak, ahol már a közrabszolgaság is egyfajta feudális kegy a polgármester részéről. Illetve azok, akik képzettségük, vagy pillanatnyi családi helyzetük következtében nem tudnak megjelenni gazdasági menekültként. Más országokban.

De az, hogy hónapokra kizárná azokat, akiknek „a közfoglalkoztatáson kívüli egyéb foglalkoztatási jogviszonya munkavállalói felmondással vagy közös megegyezéssel szűnt meg”, mást is jelezhet. Leginkább azt, hogy a gazdasági exodus kormánya eljutott arra a pontra, ahol már a közmunkára sincs pénz. Valószínűleg olyan szinten üres a kassza, hogy minden kifogás kell, mint egy falat kenyér azoknak, akik annak idején nagy garral ígértek milliónyi új munkahelyet. S nem Angliában, Kanadában, Németországban, vagy másutt, hanem Magyarországon. Akik már szinte a Goebbels-i demagógia szintjein plakátolnak arról, hogy az idegenek elveszik a munkát. Csak arról felejtenek el plakátolni, hogy közel félmilliónyi ember elől nincs mit elvenni. Ahogy arról sincs plakát, hogy mekkora gazdasági és politikai összeomlás lenne abból, ha tényleg hazajönnének a külföldre életpályát váltó százezrek. A munkavállalói kiszolgáltatottság növelésén túl tehát nagyon leleplező, a kongó gazdaságot megbongató ez a javaslat.

De a törvényjavaslatnak ez csak az egyik pontja, amit érdemes figyelembe venni, amikor beleolvasgatunk. Van benne egy másik nagyon érdekes, és az ország számára végtelenül megalázó momentum:

„2§. (3d) Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szerint foglalkoztatni kívánó munkáltató a munkaerő-igényét május 1-je és október 31-e között annak a településnek a polgármesterénél is bejelentheti, ahol a tervezett foglalkoztatás helye található. A polgármester a településen lakóhellyel rendelkező álláskeresők közül a munkáltató által bejelentett munkaerőigénynek megfelelő személyekről tájékoztatja a munkáltatót.”

Ha erről lehántjuk azt a mázat, amit a fogalmazás rátesz, akkor nagyjából annyi marad, hogy a polgármester a kezébe adott hatalommal élve, vagy akár visszaélve biztosíthatja az általa kedvezményezett munkáltató számára a kényszer-munkaerőt. Bagóért. Szabaddá téve az utat egy olyan gyakorlat teljesen általánossá tétele előtt, ami a munkavállaló kirúgását, majd a polgármester segítségével rabszolgaként való újraalkalmazását jelentheti. Ha pedig netán vonakodik, arra az esetre talán már érik Pintér Sándor következő javaslata arról, ami a két éve érő ötlet kiteljesedését jelentheti. A belügy kényszerítőerejének bevetésével, akár munkatáborszerűen is megszervezhetik a polgármester segítségével a közrabszolgaságot. A polgármesternek ott lesz a lista, hogy kit kell majd közvetíteni. Azok közül, akiket külön azért rúgnak ki korábban, hogy olcsóért munkára bírják.

„Talán nem is ötven goumier-t találtak volna vétkesnek, ha kevesebb is elegendő Aut-Taurirtban. És valamilyen kihágás miatt Burca, Lenormand és Hilliers katonai mérnökhadnagyok is vétkesnek találtattak, ezért Aut-Taurirtba helyezték át őket.”

(Rejtő Jenő: Előretolt helyőrség)

Andrew_s

Koránt hirdetett a gazdasági exodus kormányának feje

Forrás: hir24

Orbán Viktor, miután kiszunyókálta magát a BL-döntőn, és valószínűleg kalóriával is feltöltötte az akkumulátorokat a fogadáson, újult erővel haknizott az arab bankárok szövetségénél. Azok után, hogy a saját áruját felkínálva, alig egy éve előadta a rabszolga-kereskedő szerepét, nem is hinnénk a lejjebb tehető limbó-lécben. Azonban Orbán Viktorban nem csalatkozhatunk.

A magyar miniszterelnök megoldotta. Már majdnem a földön hever az a léc, de neki még sikerült alatta átcsúszni. Lehet, hogy ehhez annyira le kellett mennie, amennyire egy talpnyaló sem menne le, de sikerült! Nagy tapsot neki! Különben esetleg lövetni fog. Egy kis idő múlva. Addig gerincmentességi szabadedzéseket tart. Mint egy éve is, amikor azzal házalt keleten, hogy a magyar munkaerő árban alatta van annak, mint amennyit különben megérne a képzettsége alapján. S amiben különben lehet valami. A gazdasági exodus kormánya ugyanis pont ezért tudja százezrével dezertálásra kényszeríteni azokat, akik miatt irgalmatlan pánikban lenne a hatalom. Ha nem a világ más tájain lennének a magyar gazdasági menekültek. Azonban egy éve is érthetetlen volt a magyarkodva melldöngető miniszterelnök ilyen módon lefigymáló felajánlkozása. Azóta sem érthető, csak az új arab-magyar találkozó új vezér-zavart termett.

A termet megtöltő bankároknak ugyanis azt találta mondani, az a szegény ápolt, hogy „ha a nyugati bankárok olvasgatnák a Koránt, akkor kevesebb baj lenne”. Igaz, állítólag egy pápát idézett ezzel, de közben elfeledkezett pár „apróságról”. Leginkább arról, hogy éppen a napokban fűtötte be a kormányzati idegengyűlölet katlanját. Éppen mostanság nevezett ki szinte mindenkit, lett légyen az akár az életét mentő muszlim, gazdasági menekültnek és potenciális terroristának. Ami tehát egy valamikori pápa szájából a megbékélésre való célzás, az Orbán Viktor szájából elvtelen froclizás lehet. Mert rá is érvényes a régi kocsmaszabály. Ne azt nézd, hogy mit mond, hanem azt is, hogy ki mondja. A keresztény-klerikális lobbi-párttal szövetségben idegengyűlölködő fideszes főaparatcsik szájából gennyes okádékká válhat az említett mondat. Függetlenül attól, hogy különben valóban egy pápát idézett-e, vagy sem. S függetlenül attól, hogy Ferenc pápával maximálisan egyet lehet érteni abban, hogy a Korán alapvetően a béke könyve. Akkor is, ha a fanatikus idióták éppen úgy fel képesek használni a gyilkosra torzított eszmerendszerük alapjaként, ahogy ezt a Biblia sem úszta meg a történelem nem egy korszakában.

Ugyanakkor roppant érdekes kérdés lenne az is, hogy amikor az egyik oldalon a kereszténység melldöngető acsarnoka, akkor mire alapozza a saját hitelességét. Mármint Korán-ügyben. Mert abban teljesen hiteles, hogy „mit vártok, ma mit hazudjak nektek?”. Az arab bankároknak, az Arab Bankok Szövetsége közgyűlésén, éppen a Korán szóba hozásával gondolt orálisan kedveskedni. Talán abból kiindulva, hogy mindenki olyan, mint Orbán Viktor, aki pénzért, hatalomért volt már KISZ-potentát, liberális, református és reformátor, szovjetellenes és oroszbarát, katolikus, és népnemzeti, bármi. A muszlim még talán hiányzotta palettáról, de immár a Korán is megvolt a politikai felszopások sorozatában. Amiről természetesen a Korán tehet a legkevesebbet. Ahogy arról is, hogy Orbán Viktor aligha olvasta. Ahogy valószínűleg a Tórát sem ismeri belülről, de talán a Biblia is szűz tőle. Holott a hitelességben nagy lépést jelentene, ha igazoltan olvasgatná is a judaizmus alapműveit és nem csak ugatna róluk.

Egyébként persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nyugati bankároknak ártalmas lenne a Korán ismerete. De nem csak a bankároknak. Általában a nyugati civilizációnak hasznára válna az iszlám szent könyvének torzítatlan ismerete. Talán akkor nehezebb szívvel bélyegeznének meg másokat pusztán azért, mert a vallásukhoz az orbáni konzultációhoz hasonló sugalmazások tapadnak. S persze ez fordítva is igaz. Azonban ehhez még sok víz fog lefolyni a világ folyamain az óceánokig. Nem egyszer vértől színezve. Éppen az olyan gyűlöletügyi konzultálóknak is köszönhetően, mint amilyen Orbán Viktor is. Akármiről is beszél akkor, amikor valami baksisra számít.

Andrew_s

Gáspárkából Viktorfi lett! Csuhajja!

Forrás: Propeller

Lezajlott a BL-döntő! Csuhajja! A futballt még kedvelők nyilván élvezték. Ez rendben is van. A közvetítést nézők pedig láttak egy telt házasra hajazó stadiont. Megérdemlik. Tényleg. Népünk bölcs vezére is elment. Vitte a fiát is. Aki el sem tudná képzelni, annak megerősíthetjük. Igen: A VIP-páholyba.

S igen, a fiú ismét a VIP-páholyban felügyelt apuci édes álmára. Aki a jelek szerint látni sem bírta azt, hogy vannak teli stadionok és a futballt nem csak képeskönyvből ismerő játékosok. De az is lehet, hogy eszébe jutottak a hazai stadionokban szaladgáló gazdasági bevándorlók, és felfordult a gyomra. De csitt! A vezér értünk alszik. Még álmában is értünk harcolja a permanens szabadságharcot. Kivételesen foglalkozzunk a VIP-páholyba beraktározott Gáspár-gyerekkel. Már csak azért is, mert egy korábbi alkalommal akkora volt az arca, hogy csak lapjával fért be az ajtón. Mármint akkor, midőn ki kérte magának, hogy vele foglalkozzanak, mert ő nem közszereplő. Ahogy nem közszereplő a tesó sem. Az, aki a maga lábán áll. A Tiborc-gyerek lábán. Aki vadászkastély helyett közbeszerzést szokott kapni. Elvégre a Vezér lányának a férje. Nem akárki tehát ő sem.

Ahogy nem akárki Orbán Gáspár sem. Aki különben éppen úgy önmagát avatta annak idején közszereplővé. Ahogy közszereplővé váltak azok a tapsoncok, akik sorra igyekeznek elúszni mostanában a naszád billegő színpadától. Ha ugyanis nem azzal akarna kilátszani a középszerűség langyos mocsarából, hogy a miniszterelnök fia akkor lement volna a nép egyszerűbb gyermekei közé. De ez ugyebár nagyon ciki lett volna. Meg talán nem is annyira működőképes modell. Ahhoz ugyanis önálló egyéniségnek kellene lennie. Leginkább a hatalom árnyékát felismerni képes egyéniségnek. Olyannak, akinek a párkapcsolatára sem fog soha árnyékot vetni egy életen át tartó hazugság lehetősége. Még akkor sem, ha kétségtelenül az a kisebb ellenállás. Sokkal egyszerűbb másokkal megfizetetni a megfelelő szolgáltatást, mint önerőből elérni. Azt sem vitatva, hogy Orbán Gáspár nem lesz egyedül a történelemben. Talán még első miniszter is lehet. Amennyiben a kedves papát nem lapátolják ki időközben a hatalomból. Mert a trónkövetelők örök dilemmája marad, hogy meddig tart a közlábon állás hazugsága. Akkor aztán mehetnek a levesbe.

Igaz! Addig lehet ülni a VIP-páholyban. Lehet azzal csajozni, hogy apám a főnök. Lehet kiemelt páholyból hülyének nézni sokakat. Még akkor is, ha az utóbbi csak kicsinyes szegénységi bizonyítvány. Azt elterjeszteni, hogy valaki ösztöndíjas, és után közölni: bocsi hazudtam. Azért nagyon gyermekded, mert ezzel is csak azt igazolta: önerőből egy kis senki. S még boldogan vigyorog is hozzá, hogy az. De remélhetőleg azért a banán meghámozása még megy egyedül is. Még akkor is, ha a VIP-ellátásba alighanem a fogadás és a hámozott banán is benne van. Azt, mármint a banánt legalább meg lehet érdemben hámozni. A jelenlevőket már nem biztos, hogy nagyon érdemes. Azokat semmiképpen, akik legfeljebb luftballon-egyenértékben minősíthetik önmagukat.

A közel egy éves kérdésre azonban kétségtelenül megszületett a válasz: Orbán Gáspár nem a szellemi és személyiségbeli önállóság mellett döntött. Ő Viktorfi akar lenni. Tulajdonképpen nevet is változtathatna. II. Orbán Viktorra. Hátha a papa éppen a koronáról álmodik. Vagy arról, hogy ott lent focizik, és legalább álmában egyike a Nagy Focistáknak.

Andrew_s

Stalker: Boldogság? Mindenkinek? Ingyen?

Egyszer rég megjelent egy novelloid hazánkban egy ősrégi Galaktikában. Piknik a senki földjén címmel. Novelloidnak nevezem, mert végső soron egy regény első fejezete. Ez a regény a Stalker. Amely nem tévesztendő össze Tarkovszkij azonos című filmjével. De azért van közük egymáshoz. Ha talán nem is túl sok.

Erről különben maguk a szerzők vallanak, akik közreadták azt a forgatókönyv-tervet is, melyet a mára kultfilmmé, igazi klasszikussá érett mozihoz írtak. Ez megtalálható abban a kötetben, amelyben a Galaktika Fantasztikus Könyvek közt olvashatjuk el Redrick Schuchart a Róka történetét. Aki Földön tett Látogatás maradványainak szakavatott guberálója, azaz stalker. Mégpedig az egyik, ha nem a legjobb. Ott helyben, ahol működik, mindenképpen a legjobb. Amit leginkább az jelez, hogy a könyv utolsó lapjain még életben van, és nagyjából egyben. Ha szellemileg mutatkoznak is a repedések jelei. Mert a látogatási helyek, a Zónák nem veszélytelen helyek. Még némely természeti, fizikai törvény is úgy módosul, mintha kifejezetten az emberek ellen szőtt összeesküvés láncszemeit alkotná. Nem véletlenül izolálják el a zónákat, amelyekről a regény prológusában megtudhatjuk, hogy puszta létük, és a Föld hat pontján tett látogatás ténye az emberiség egyik legnagyobb felfedezése. Ami ezen kívül a zónákban történik az emberekkel, illetve amely tárgyak onnan kikerülnek, azok sok szempontból csak melléktermékei mindennek.

Még akkor is, ha a regény az ezek felderítéséből, és csempészéséből élő Róka köré fonódnak. Egy olyan, az 1970-es években könyvvé érett regényben, amiről nyugodtan törölhetnénk a szerzők nevét, és elegendő lenne annyit írni, hogy „az orosz tudományos fantasztikus irodalom nagyjai”. Vagy talán csak a nemzetiségüket. S regény végére, vagy talán már az első fejezet végére úgyis mindenki tudná, hogy Arkagyij és Borisz Sztrugackij művét tartja a kezében. Egy olyan fordulatos regényt, amelyben a jó fiúk nem is igazán jók, és a törvényt csak látszatában tisztelő stalker is igazi ember, és szerető apja a nem éppen megszokott külsővel születő lányának. A korrupt rendőrök, a mindenkit kihasználó orrgazdák, a zóna gyilkos „csecsebecséit” világhatalmi gőzből szemlélők között igazi pozitív hősnek is tekinthető. Minden alkohol-kedvelése, és nem egyszer érzékeltetett bunkósága dacára. Még akkor is, ha a keze korántsem mindig tiszta, és a lelke sem mindig mentes némi bosszúvágytól.

Alkalmasint, miközben egyre újabb zóna-származékok kerülnek elő a könyv lapjain, magukról a látogatókról és magáról a látogatásról a könyv végére érve pont annyit tudunk, mint az elején. Semmit. Azonban még ez sem teljesen igaz. A látogatás kapcsán olvashatunk egy teóriáról, amely a látogatást egy piknik analógiájával magyarázza. Eszerint a nézet szerint. a sokaknak nagybetűs. Látogatás nem volt több, mint egyfajta űrpiknik valami galaktikus árokparton. A nagy gonddal tanulmányozott és életek árán csempészet kütyük és bigyók nem többek, mint a piknikezők után maradt törmelék és szemét darabjai, illetve a piknikezők ténykedésének mellékhatásai. Amit olyan esély van működésében megismerni, ahogy az erdei tisztáson maradt olajfoltból van esély megismerni az autó működését.

S hogy itt még sincs vége a történetnek, az egy aranynak mondott gömb, ami állítólag minden kívánságot teljesít. Amit nehéz, szinte lehetetlen megközelíteni, és a végén kiderül, hogy talán nem is arany. Azt pedig szintén nem tudjuk meg, hogy milyen mértékben teljesíti a kívánságokat. Holott az a kívánság, hogy mindenki ingyen legyen boldog, nem is lenne olyan rossz. Ha teljesülne. Habár... A Sztrugackij-testvéreket ismerve ebben az esetben biztos lenne egy alapos csavar a dologban.

Stalker

Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij

Galaktika Fantasztikus Könyvek

ISBN: 9786155158360

Kiadás éve: 2013

Andrew_s

Az orbáni frázisceruza alatt

Forrás: Kétfarkú Kutya Párt

Az éppen országos vitákat, és nem kevés ellenérzést kiváltó idegengyűlöleti konzultáció plakátkampánya ismét remek figyelemelterelés. Még nem tudjuk, tudhatjuk, hogy mekkora és milyen disznóság zajlik a háttérben. Így egy kicsit miért ne ülhetnénk fel a kormányzati körhintára. Csak nem árt majd menet közben néha széttekinteni.

Már csak azért is, hogy időben feltűnjön a valós szándék. Lett légyen az akár egy jól előkészített néputálati törvénycikkely. Ami alapján a magukat kiváltságosoknak gondolók a kevésbé kiváltságosok névsorát gondolják meg összeállítani. Elfeledve azt a nagyon régi, még a francia forradalom korából származó mondást, hogy „követni fogsz ezen az úton!”. Mely mögött, akár valóban elhangzott Danton szájából, akár nem, elég mély filozófiai igazság van. Az, hogy aki pökhendi önhitséggel akar emberek emberi státuszán, léthez való jogán vitatkozni, nagyon könnyen találhatja magát egy listán. Melynek eredményeként eljuthat oda, hogy elmondhatja: „nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz”. Erre meglehetősen sok példa van a történelemben. Ahogy arra is, hogy az emberség és emberiesség féreg-osztályú árulói általában meg is lépik, hogy időnként bővítik azt a bizonyos listát. Egyszerűen nincs más lehetőségük. Egyfajta hatalmi narkotikumhoz hasonlóan függővé válnak. Nem azért, mert az embertelenség és a pogromokra való hajlam cseppfertőzéssel terjed, hanem azért mert az emberek bizonyos rétegeinek mondvacsinált okokkal való eltüntetése a társadalomból rontja a szerep-hatékonyságot, és a teljes rendszer hatékonyságát.

Jól mutatta ezt a Római Birodalom, amelynek alapját a motiválatlan, pontosabban félelemmel motivált, alulteljesítő rabszolgamunka adta. Egy adott munkához, bármilyen heroikusnak tűnő beruházásokat is hagytak maguk után a rómaiak, több élő munkát használtak, mint amire valójában szükség lett volna. Amellett hiába csattogott a korbács, folyamatos rabszolga-utánpótlásra szorult a rendszer. Amikor ennek beszűkült a lehetősége, az erőforráshiány derékba törte a birodalmat. Ezért ostobaság az alulmotivált és alulfizetett közmunkaalapú rendszerről azt hinni, hogy bármit megold. Alapvetően egy elszegényedési spirált táplál, amelynek centrifugális erejétől hajtva menekül, aki tud. Nem is okvetlenül a rendszer széléről lepattanva. Jól látható, hogy pont az a réteg távozik a gazdasági exodus kormányának működése okán, akik segíthetnék a társadalmi hatékonyság növelését.

Amikor a rendszer hatékonysága csökken, akkor nyilvánvalóan meg kell erre találni az okot. Egy velejéig korrupt, és a saját hatalmától megrészegült rendszer csúcsán a legritkább esetben szoktak kiállni, kihirdetni a végeredményt és lemondani. Néró sem tette meg, és Orbán sem fogja megtenni. Magától semmiképpen. Az az ellenzék, amelyik valami csodaváró attitűddel ezt hiszi: hülye. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy kell a bűnbakok kinevezése a rendszerbe. Lehetőleg differenciálatlanul és olyan alapon, amely ellenőrizhetetlen. S ezáltal minden cáfolatnak ellenáll. Annak idején a keresztényeket üldözték, mert „csak”. A harmadik birodalom univerzális bűnösei az egyházi hagyományokat túlspilázva a zsidók lettek. Meg a kommunisták. Meg a szakszervezeti vezetők. Definiálva eközben a „szolganépeket”. Mert arra Hitler is rájött: valakinek dolgozni is kellene. Alkalmasint a magyarokat is megvetve, koncnak odadobva. Amiről szeretnek megfeledkezni a hazai Hitler - funclub tagjai.

Az orbáni rendszer hatékonyságának nullához közelítő voltát tehát két dolog is jelzi. Az egyik, hogy egyre inkább az alulfizetett közmunkát erőlteti. Mert egyszerűen nem maradt pénz sem arra, hogy piaci béreket biztosítsanak az elvégzett munka ellenértékeként. A másik, hogy regnálása óta folyamatosan ellenségképek képzésével operál. Volt itt már ellenség szinte mindenki, aki nem hithű orbanista. Olykor még azok is. Volt ellenség az EU, miközben az uniós támogatásokból zsírosodott az oligarchia. Voltak ellenségek a komcsik, miközben a Fidesz vált a volt MSZMP-vezetők és tagok egyik legnagyobb lerakodóhelyévé. De hallgatólagosan megtűrték a cigányozást, Orbán burkolt szalon-antiszemitizmusáról sem megfeledkezve. Akkor is, ha Orbánnak a MAZSIHISZ-vezetők is gratulálnak olykor. Míg elérünk a jelen kor éppen aktuális menekült-ellenességéhez. Most éppen ők a bűnbakok, akik miatt az éhező családok elől kellene elvenni a kenyeret. Holott az alapvető probléma éppen a kenyér, illetve a piaci béren fizetett munkahelyek hiánya. Nem véletlen az, hogy sokkal többen hagyják el az országot, mint ahányan itt maradnak a menekültek közül. Miközben tehát Szent István óta tudjuk, hogy az ország kulturális fejlődésének a záloga a nép-keveredés, míg a kihívástalan konzervativizmus maga a hanyatlás, az orbáni propaganda nem véletlenül az utóbbi felé tereli a közvéleményt.

Most éppen az idegenek a bűnbakok. A pogromok sem lesznek mások adott esetben, mint idegenrendészeti ténykedések. Ezt Szakálytól tudjuk. Nem véletlen talán, hogy a Veritas vezetője a helyén maradt, és továbbra is élvezi a Fidesz támogatását. Kell az ideológiai háttér. Lehet persze azon vitatkozni, hogy ez mennyire kiszámított politika Orbán részéről és mennyire része egy zavart elme köd-böffentéseinek. A kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Miközben általánosan elmondható, hogy a társadalmat megosztó gyűlöletpropaganda szinte mindig a rosszul működő, idiótán ócska hatalmak fegyvere. Akkor is, ha a saját hatalmi tébolyán belül kevergő vezető intézkedéseiben lehet rendszer. A felelősség elöli pánikszerű menekülés pedig meghozza a bűnbakképző attitűdöt. A hatalom környékén sürgölődő haszonélvező réteg pedig ezt erősítheti is. S mert nekik a jelen rendszer fenntartása a közvetlen érdekük, hiába esne ki Orbán a játékból. Szinte biztosan találnának más hibbantat, akit a helyére tehető.

Andrew_s

Hatalmi úszólecke a Kertészeti Egyetemnek - betoncsizmában

Kedden, a médiából összecsipegethető információk szerint, leült tárgyalni Palkovics László felsőoktatási államtitkár kedden a Budapesti Corvinus Egyetem vezetőivel. Amiből az egészen nyilvánvaló, hogy a kormányzat nem egy tervezett intézkedés előtt, hanem menet közben tekinti csak tárgyalópartnernek az érintetteket. Ugyanakkor közölte, hogy a pánik megalapozatlan volt, és mindenki húzzon haza.

Az államtitkár szavai nyomán azonban inkább mélységes pánikba kellene valószínűleg zuhanni. Megnyugvás helyett. Ha ugyanis az Index értesülései helyesek, akkor a Corvinus sorsa kormányzatilag egy olyan politikus kezében van, akinek halvány lila fogalma nincs semmiről. Mármint azon kívül, hogy bármi áron meg akarja tartani a maga, alighanem nyomorszintű, javadalmazással járó, pozícióját. Amely szempontból talán még a rektor is partner. Gyanítható ugyanis, hogy egy egyetemi rektor nem az oktatási ágazat közmunkás-béren foglalkoztatott tisztségviselőinek egyike. De el az ilyen irányú demagógiával. Olvasgassuk csak, mit írnak a kiváló államtitkár böffeneteiből szemezgetve?

Ezek között, például, van egy olyan költői kérdés, hogy. „Hogy lehet, hogy a budai részt csak a pesti oldalon keletkezett bevételekből lehet fenntartani?” Amiből nyilvánvalóan látszik, hogy az államtitkár megpróbálja eljátszani a tegnap Földre pottyant szellemi újszülöttet. Az ugyanis szinte biztos, hogy amennyiben azonos fejpénzt számolnak a két ágazatra, akkor nyilvánvalóan a kertészeti ágazat vesztessé válik. Egy kertészmérnök képzéséhez alkalmasint elég komoly infrastruktúra kell. Földterület, és az annak kezeléséhez szükséges teljes agrárgazdasági géppark, és hasonlók. Csupa filléres eszköz. S persze mindezek mellé kellenek az oktatási infrastruktúra olyan elemei is, mint a tantermek, szemináriumtermek. Nem egy esetben speciális felszereltséggel, ha lehet. A kettő közt pedig az átmeneti pénzfalók, amilyenek a laboratóriumok is például. Nem vitatva természetesen, hogy a közgazdászokra égető szükség van, és minden pénzt megérnek, egyvalami biztosan leszögezhető. Az, hogy egy közgazdászra egységnyi termőterületből kevesebb kell, ha ki kell képezni. Még akkor is, ha némelyik esetében, mint a hazai pirospetty-felelős esetében is, az ország jobban járna, ha kapálna inkább. Az MNB-t irányítása helyett. De nyilván ő a kirívó példa. Nem a közgazdászokat általában, csak kormányzatot minősíti. Ahogy az államtitkárai is. Akiknek nem fér alighanem a fejébe, hogy amennyiben azonos, vagy a közgázra magasabb fejpénzt állapítanak meg, akkor a költői kérdése szakmaiatlan és ostoba. Esetleg aljas és rosszindulatú. Szabadon választott.

Alkalmasint a többi, látszólag az ésszerűsítést szolgáló, és nem kevésbé költői kérdés is hasonlóan alapos előtanulmányokat sejtet az államtitkár részéről. Olyanok, hogy miért is kell egy kertészeti képzéshez a specialitásokkal tisztában levő  Budán Kertészeti Gazdaságtan Tanszék. Az államtitkár pofátlanságával egyenértékű válasz nagyjából az lenne, hogy: „azért, hogy nála képzettebbek foglalkozzanak szakágazati kérdésekkel”. Az, hogy a mezőgazdasági ökológia, valamint a közgazdasági környezettudomány közti különbséget nem ismeri, már meg sem lephet senkit. Amióta a Fidesz egyik zsenije szerint a balneológia a cetvadászat volt,,, Ám a csattanó nem is ezeken a szinteken van. Az egy sokkal érdekesebb kérdése Palkovics álomtitkár kartársnak, hogy „Mit akar kezdeni az egyetem a lerobbant épületekkel?” Mármint azokkal, amelyek a folyamatos forráselvonás és az elsorvasztó alulfinanszírozás nyomán tényleg nincsenek top-formában. Tulajdonképpen akár jogos is lehetne a kérdés. Különösen, ha nem lennénk pontosan tisztában azzal, hogy hasonló kérdések szokták megelőzni azt a javaslatot, ami alapján: ha nem tudtok velük mit kezdeni, adjátok el. S mert a kormányzatnak esze ágában sincs forrásokat biztosítani bárminemű fejlesztéshez, a maffia-kérdés aljassága, és mélységei valósak. Márpedig egy másik kijelentés alapján szó nincs arról, hogy a kormányzat nevében az államtitkár bármilyen kötelezettséget is vállalna: "Senki nem akarja bántani a Corvinust, senki nem akarja eladni az épületeket, de az egyetem vezetésének lépéseket kell tennie a szervezet optimalizálására".

Ezt követően az egyetem válasza is lényeges ismeretekkel árnyalhatja a mai magyar valóságról, oktatáspolitikáról alkotott véleményünket. Az egyetem közleményét a tárgyban az eladási botrányt kirobbantó VS.hu közli. Eszerint „a Budapesti Corvinus Egyetem vezetése június végéig készíti el a hatkarú egyetem jövőképéről szóló stratégiai dokumentumot”. Ami két dolgot is jelez. Patkóbélig benyelték azt a blöfföt, ami mögött semmilyen kormányzati garancia nincs, és csak költői sugalmazások, kérdések képezik a mantra magvát. A másik, hogy a rektor mélységesen mélyen meghajolva partner a kormányzati idiotizmusban. Az 1979-es Meteor című film egyik aranyköpését jutatva az eszünkbe arról, hogy miközben árad a Volga, bizottságokban vitatkoznak az úszólecke szükségességéről. Alkalmasint partnerré válva az időhúzásban is. Ha ugyanis június végére ígérnek valamit, akkor az pont a szünidőre teszi lehetővé a kar-robbantást. Amikor a számítások szerint ugyebár tanár és diák egyaránt nem sok van.

A csordogáló hírek alapján viszonylag egyszerűnek tűnik a képlet a szóvirágok mögött:

• A kormányzat garanciavállalása: nulla;
• A rektori szervilizmus: maximális.

Andrew_s

Gyűlölet-plakátok az igazság mezején

Forrás: Kétfarkú Kutya Párt

A nemzeti konzultáción való részvételre a plakátok védőszentjének hálaimádkozott vezér állítólag hatalmas falragaszokkal kívánja buzdíttatni a híveket. A plakátokra álmodott vezérmotívum azonban csak első olvasatra tűnik úgy, hogy helyettesíthető a „Gyűlölünk mindenkit!” felkiáltással. Valójában valószínűleg egy őszinteségi roham terméke.

Habár maga a konzultációs kérdőív sugalmazásai és maguk a kérdések azt sejteti, hogy a fajelmélet múlt századi nagy marketing-kommunikátora ott ül a felhők között, vagy a kondérban, és értetlenkedik. Aligha férhet ugyanis Joseph Goebbels-nek a fejébe, hogy neki ilyesmi nem jutott az eszébe. Pedig milyen egyszerű, frappáns megoldás mindenkinek a gondolatvilágába beültetni az idegengyűlölet csíráját. Tulajdonképpen annak is, aki elutasítja a konzultatív idegengyűlöletet. Úgy hat ugyanis, mint a régi trükk: „ne gondolj a fehér elefántra”. S mindenki automatikusan arra fog gondolni. Lehet azt hirdetni, hogy ne gondoljon senki a xenofóbiára. Ám, mindenkinek a gondolatában, aki csak olvasott a kérdőívről, vagy átfutotta a kézbesítés során, megjelenik egyfajta képzett az idegengyűlöletről. S ott marad mételyként az a szövegkörnyezet, amibe ágyazták. Hogy ez aljas tudtabefolyásolás? Az. S ezért irigykedhet a Harmadik Birodalom marketing-ideológusa. Mert ez az aljasság már szinte művészi.

S akkor jön ez a fura plakát-terv! Igazán butaság. Mert csak rontja a kérdőívek sugalmazási hatásfokát. Azt fogja állítólag hirdetni, hogy „Ha Magyarországra jössz nem veheted el a magyarok munkáját!” Csupa nagy betűvel. Alatta meg a nemzeti konzultációra való hivatkozás. A csupa nagybetű különben a netes világban a kiabálás megfelelője. Aki ezt a plakátot tervezte tehát mindenki pofájába akarja az említett jelmondatot üvölteni. Nagyon helyesen! Az ugyanis világos, hogy a magyarul írt szöveget az fogja megérteni, aki tud magyarul. Aki a rendszeres bántalmazások elől menekül, az aligha fog intenzív nyelvtanfolyamra járni előtte. Ezzel az erővel, akár rovásírással is kőbe véshették volna. Oda a gránitba. Mindjárt az alaptörvény mellé. Hadd örüljön a népirtást idegenrendészeti eseménynek tekintő Vertitas-igazgató. In vino. Borvirággal. A fejében. A mohapárna mellett.

Az tehát világos, hogy a plakát elsősorban a határon túli magyarokat célozza meg. Világosan elmondva nekik, hogy a „szavazatotok kell, de különben kushadjatok otthon”. S akkor szidják mindenfele a plakátokat! Holott milyen megejtő az őszintesége! S akkor nem is szóltunk arról, tulajdonképpen baráti figyelmeztetést is rejt a határon túli magyaroknak. Akiktől elvárható, hogy értsék a feliratot. Mert azt üzeni, hogy nem vehetik el a magyaroktól a munkát. Ami kétségtelenül igaz. Tekintettel arra, hogy amennyiben a kozmetikumokat lemossák a magyar statisztikákról, akkor kiderül: nincs mit elvenni. Magyarországon legalább is. A kormányzat ugyanis aligha azért gondolkodik szinte kizárólag a közrabszolgaságban, mert százezrével nyílnak az európai átlagbérrel megfizetett munkaerő-piaci pozíciók. A szinte kizárólag a közmunkában való gondolkodást a vicinális-Döbrögik szolgahaddal történő kiszolgálásának szándéka nem indokolja. A plakát ebben az olvasatban tehát nagyjából így fordítható a kocsma-magyarra: „Maradj otthon, mert itt csak éhen dögleni tudsz!”. Esetleg úgy, hogy „Nem veheted el a magyaroktól Magyarországon a munkát, mert nincs munka!”

S itt érdemes a helyhatározóra is figyelni. Világos, hogy csak Magyarországon nem vehetik el a magyaroktól a munkát. Tekintettel a gazdasági exodus kormányának munkavállaló-elüldöző politikájára a magyaroktól lassan külföldön jobb eséllyel veheti el a munkát bárki, mint az ország határain belül. Tehát a plakát még ebben az olvasatban is az igazság kicsiny gyémántját rejti. Ráadásul ugyanolyan sugalmazó módon, ahogy a konzultáció az idegengyűlöletet. Aki ugyanis meglátja majd ezt a plakátot, óhatatlanul belesodródhat a munkaerő-piacról való gondolkodásba. Beleértve azt a napi tapasztalatát is, hogy nem egy szíriai, afgán, vagy marslakó miatt nem veszik fel dolgozni, hanem mert nincs hova.

Andrew_s

Bevándorlási Gyurcsány-hiszti

Forrás: Fidesz

A bevándorlás körüli adok-kapok csak nem akar csitulni. Ami érthető, hiszen minden zsebdiktátor legalább a saját kocsmaközönsége előtt meg akarja mutatni, hogy ki a legény a sörpad alatt. Az aztán szépen csupa igennel majd vissza is küldi a népszavazást pótló vélemény-potló cetlit az ő nagy legényének.

Túl sokan nem, mert a legutóbbi adatokra támaszkodva a DK részéről olyan közleményt kürtöltek szerte a szélbe, hogy a Fidesz hívei is jelentősebb ívben tesznek a nemzeti konzultációnak nevezett papírpocsékolásra. Mert azonnali hatállyal kidobott pénz az egész konzultáció, ha nyolcvan százalék alatti a visszaérkezés. Mondjuk akkor is kidobott pénz, ha sokan visszaküldik, mert nagyjából annyira hiteles, mint a cinkelt kártyával lejátszott makao-parti. De akkor, ha sokan visszaküldik, legalább érdemben lehet rá hivatkozni. Igaz, ha sokan visszaküldik, akkor azzal az erővel népszavazást is lehetne tartani. Ám egy népszabazáshoz ez a kormányzat láthatóan gyáva. Talán nem is a kormányzat, mint hatalmi absztrakció, hanem a kormányfő, aki nem kockáztathat egy olyan népszavazást, ahol a tömeg esetleg azt üzeni meg, hogy az erigált hím ló mely testrészét hova gondolná elhelyezni.

Azért persze az is jelez valamit, ha a DK közleményének igazsága vagyon. Annyiban, hogy a Fidesz elszánt hívei is inkább lekönyökölnek egy sör mellé, és eközben alátétnek használják a vezér képszerkesztővel nívósított arcképét. Elvégre akkor, ha már az adóbevallás nem fér rá egy söralátétre, akkor legalább a sör férjen rá annak a képére, aki anno az említett adóbevallást emlegette. Ha kilögybölődik a sör, akkor még legalább némi elégtételt is érezhet a kocsma-látogató. Miközben elgondolkodhat azon, hogy a nyomdaköltségek, és a kézbesítés fedezete kapcsán ki járt jól ezzel az egésszel. A fedezetről aztán eszébe juthat a fedező mén említett esete. S így újabb elégedett sóhajjal emelheti fel a korsót. Úgyhogy mégis csak jó ez a konzultáció. Valamire biztos. Valakinek, valakiknek biztos. A bevándorlóknak például nem. A kivándorlóknak meg szinte mindegy. Különösen olyan körülmények között, hogy eddig lényegesen többen vándoroltak ki, mint be. S lassan jön a második hullám, amikor a kivándoroltak viszik a családjukat is. Ami kétségtelenül el fog indítani egy igen erős láncreakciót. Még akkor is, ha eltart majd egy darabig, amíg Orbán Viktor is követni fogja az addigra talán külföldre költöző csemetéket.

De maradjunk inkább a DK közleményénél. Már csak azért is, mert legalább elmondhatjuk, hogy gazdagodtunk. Nekünk több mint egy demagóg pártra is telik. Mert miután kellően kimorogtuk magunkat az idegengyűlöleti kérdéskör puszta meghirdetése miatt, nyugodtan leszögezhetjük az előbbi gondolatot. Nem a templomkapura, mert ott Orbánért hozsannáznak esetleg, és még zavarná a kalapálás zaja. Hanem csak úgy. Az a szöveg ugyanis, hogy a konzultáció költségét költsék inkább a menekültekre igen erősen hajaz a populista demagógiára. Amitől persze még költhetnék. Már akkor, ha faktum, hogy ki kell adni a pénzt. Mert ebben az esetben tényleg inkább emberekre költsék, mint papírra. Különösen, ha figyelembe vesszük: a hozzánk érkezők zöme olyan körülmények közül érkezik, mely körülményeket a kormánytagok egyike sem vállalna be. Egy hétre és kalandparkban sem. Tudom, ez is demagógia-gyanús kitétel. Bár attól, még lehet némileg igaz. Érdemi válasz minden esetre nem született a Fidesz részéről. Az érdemtelen válasz, noha elég baromság-gyanús, legalább arra jó, hogy a DK pillanatnyi politikai ázsióját bekalibrálja.

Márpedig a Fidesz háza tájáról meg is érkezett az éppen aktuálisnak ítélt Gyurcsány-hiszti. Ebből a célból szolgálatba és mikrofon elé helyezték Tuzson Bencét. Felhúzták. Kezébe nyomtak egy köteg papírt és hagyták lejárni. Pedig lehet, hogy érdemes lett volna a távirányítót bekapcsolva hagyni, és olykor finomhangolni a Fidesz-frakció szóvivőjét. Például a gondolatok olyan szabad-versenyes elszabadulásakor, amikor először csak a DK vált Gyurcsány-párttá, majd egyenesen Gyurcsány Ferenc szerint kellene a pénzt inkább az emberekre költeni. A ciki ebben az, hogy a DK részéről nem a párt elnöke, hanem Gréczy Zsolt szóvivő nyilatkozott. Ne legyünk persze álszentek. A szóvivők véleményének almája nyilván ritkán esik messze a párt fájától. Lehet, hogy a frakció-szóvivőt is azzal küldte ki a vezér, hogy: Bence-fiam. Most kimész, hülyét csinálsz magadból. De lélekben és szellemben veled vagyok.

Tuzson arról is megemlékezett, hogy a menekültek befogadása „több milliárd forintjába kerülne a magyar adófizetőknek”. Szép és nemes gesztus ennyire óvni az adófizetők pénzét. Furcsa módon a stadionok építéséről tízmilliárdokért a kutya nem volt kíváncsi, hogy mit hozna egy konzultáció. Igaz, nyilvánvaló a különbség. A bevándorló csak egy ember. Még az sem biztos, hogy életben marad, vagy itt fog majd esetleg dolgozni. Holott a kivándorlók pótlására talán az sem lenne az utolsó. Kész lutri a befektetés. Ezzel szemben a stadionok. Hmmmm! Igazi multifunkciós létesítmények. Ha kell, focizni is lehet benne. De jó bérvendégekkel rendezett kertvégi zenedélutánra. S tudjuk, kiválóan alkalmas átmeneti koncentrációs tábornak, börtönnek- Ám, ha kell, tömegsírnak is. S a stadion mégsem vesz részt tüntetésen, nem vándorol tovább, és nem költözik ki.

Andrew_s