A kompetenciahiány üdvösségéről

Unger Anna ügye az egyik oldalon elindult a gumicsonttá nemesedés felé, míg a másikon elég erős támogatási pöcsméregetés indult el arra nézve, hogy ettől a Tiszának nagyobb lett, vagy hideg vízbe merült. Ugyanakkor megjelentek a frissen kinevezett vezető kompetencia szintjeit elemző írások is. Jobbára nem a szakmai fiók legélesebb késének posztját tartva fenn Unger Annának. Ez, illetve az egész megválasztási cirkusz kinyit egy általánosabb szelencét is.

Azt, amit sokszor csak konteoként nyitogatnak. Pedig egyszerű is lehet, mint a faék. Felvetve azt a megfejtést is, hogy nem azért lett pont ő a vezető, mert a legalkalmasabb a posztra, hanem pont azért, mert nem az. Már a feltételrendszer tekintetében is vannak furcsaságok. A hivatalról szóló 2026. évi XXXIV. törvény a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról, ugyanis a 16. § -ban akár úgy is értelmezhető, hogy preferált a jogi szakvégzettség, és a többi nagyjából a még indultak köre. Nem vitatva, hogy aztán olyan szélesre nyitja a kört, ami alapján bárki, gyakorlatilag rámutatással is megszavazható. Ami egy meglehetősen nagy hatalmi hatáskörrel rendelkező szervezetnél nem feltétlenül a bizalomépítés záloga.

Nem vitatva, hogy ettől még lehet akár alkalmas is az, akire a regnáló hatalom birtokosa rámutat. De mi a helyzet akkor, ha nem az? Leginkább az, hogy az így kinevezett szereplő aligha tekinthető függetlennek. A kiválasztás rámutatós megoldása alapján bármikor érvényesíthető figyelmeztetés, hogy "visszamehet a balettba ugrálni". Informálisan tehát bármikor jelezhető számárea, hogy mely ügyekkel kell, illetve nem kell mélyebben foglalkozni. Így már ezen a ponton is jelentkezik az az ismert hatás, hogy minden valós kompetenciahiány kiszolgáltatottá tesz.

Mindig, és mindenhol. Egy junior informatikust, illetve egy vezetésben junior igazgatót is. Mindenkit a maga szintjén, és más körnek. Egy gyakorlatilag főügyészségként működő szervezetben is. Akár nála nagyobb ügykezelési rutinnal rendelkező beosztottaknak is. S bár sokszor hallani azt a "komoly" érvet, hogy "majdmeglássuk", ha kiszolgáltatottsági halmaz nagyobb, mint a kompetenciák halmaza, akkor az szerintem már nem ez a kategória.

A másik érv, hogy majd kiválasztja a tutira hozzáértő beosztottakat, az nagyjából a vicc kategóriája. Mert egy alapvető ismeret-, illetve vezetői kompetenciaszint még ehhez is kell. Különben már a kiválasztásnál is kiszolgáltatott annak, aki javasol.

Andrew_s