Vannak hírek, amelyek nyomán az ember komoly kétségek közé
keveredik. Mert az egyik oldalon kavarognak az érzelmek. A másikon meg a
realitásérzék megőrzésének a vágya. Aztán egyszer csak gyanút fog, hogy miért
is keverednek elé látszólag gyakrabban egyes hírtípusok. Mostanában az
állatkínzásokkal kapcsolatos hírekkel jutottam el erre a pontra.
Napokkal ezelőtt az volt a hír, hogy Óbudán elevenen
megnyúztak egy kiscicát. Gyanúsított is akadt. Azt, hogy az interneten ki mit
javasolt tenni az elkövetőkkel, azt inkább nem részletezném. Mert az
indulatokat az is táplálta, hogy hogy számos tanulmány szerint az állatkínzók közül
nem egy fejezi be gyilkosként, gyermekbántalmazóként a véres „karriert”. Az is
nyilvánvalónak tűnhet, hogy ez nem véletlen. Mert az állatok ellen valószínűleg
azok követnek el ilyen cselekményeket, akik a saját lelki nyomorukat a nekik
kiszolgáltatottakon élik ki. S igen komoly szemforgató álszentség kell ahhoz,
ha valaki egy élőlény halálra kínzását a vágóállatok leölésével gondolja
menthetőnek. Már csak azért is, mert egyre komolyabb az elszánás, hogy ha már
megölnek egy állatot, az minél kevesebbet szenvedjen. Miközben egy házi kedvenc
megölése nem egy esetben a gazdájának is lelki sérülést okoz.
Most azonban arról jött híradás, hogy a macskakínzókat mégsem
dugták rács mögé. Mert Fővárosi Főügyészség ellentmondásokat vélt találni a
bizonyítékokban. Valamint a vádlottak is tagadtak. Amit különben nem csodálok.
Azt azonban már igen, hogy a rendőrség mit tekinthet megalapozott gyanúnak, ha ezeket
az alapokat az ügyészég mégsem tudja ezen a szinten kezelni? Ugyanakkor
természetesen elvárom az igazságszolgáltatástól, hogy csak akkor vonjon valakit
eljárás alá, ha a vádak valóban megalapozottak, és véletlenül sem férhet kétség
az okszerű eljáráshoz. A baj csak az ezzel, hogy sajnos az ügyészség esetében
ott toporog a kisördög. Az, amelyik képes olyan kérdéseket feszegetni, hogy
vajon, ha Orbán képét levizelik a cselekmény közben akkor is megalapozatlannak
érezték volna a rendőrség megalapozott gyanúját? Minősítő tényezőként felvetve,
hogy a kormányzati oligarcha-lobbi valamelyikének anyagi érdekét is sérti. Miközben
természetesen tudom: egy állat szenvedése nem tartozik az előbbiek közé.
Ameddig nem valamelyik kormány-csemete házi kedvencét belezik ki elevenen. Mert
akkor szinte biztosan gyorsított eljárással lendülne mozgásba a Polt-gépezet. De
azért továbbra is igyekeznék abban hinni, hogy az „átlagos” állatkínzók is megkapják
a nekik kijáró büntetést. Annak ellenére, hogy állatkínzás-gyanús képet polgármesterről is láttunk már.
Ugyanakkor, talán csak szubjektív benyomásként, de mintha
szaporodnának a védtelen jószágok sérelmére elkövetett galádságokról szóló magyar hírek.
Külföldi és belföldi galádságokról egyaránt. Mintha a hazai média vadászná az ilyen hireket. Amelyeket látva nagyon szeretném remélni,
hogy a látszólagos gyakoriság tényleg csak látszólagos. Mert azt a
történelemből tudjuk, hogy az etnikai, társadalmi leszámolásokat sokszor vezeti
be az érintettek dehumanizálása. A véres hírek gyakoriságának növekedése,
ráadásul a látszólagos büntetlenségük hordoz a sorok közt egy olyan üzenetet,
hogy „nem-emberek” rovására nyugodtan lehet élvezkedni. Azt is tudjuk, hogy a
Fidesz több politikusa nyílt provokációkat
ígért. Márpedig nem lenne jó, ha olyan célt tételezhetnénk fel az említett
hírekkel, mint a kommunikációs kifárasztás. Annak elérése, hogy sokan akár egy
pogromközeli helyzetre is csak legyintsenek
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése